Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

les cadres
A hetedik egység katonái
2010-07-18 08:00

Mai szövegem címét Luc Boltanski 1982-es művének címe ihlette, amely címben a "káder" szó kevésbé katonai értelemben szerepel, de ez a szó nálunk sajnos a szovjetek közvetítésével rögzült, így alaposan fertőződött militárisan plebejus tartalommal. Ezért is írhatom, hogy a kétharmatos ifjak kiegészítő parancsnoksága immár feltöltötte az összes őrhelyet a saját kádereivel, ezzel egyértelműen a projectlogika szempontjai szerinti működésre kárhoztatta Magyarországot. Lehet persze, hogy a projectjük sikeres lesz, de a ruletten sem a legbiztosabb módszer mindent egyre föltenni, még ha pörgős is. Ezt sejteti az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap delegátusának a magyarországi tárgyalásokat felfüggesztő szombati döntése, de talán még Matolcsy György legnyíltabban őszinte közleménye is.

Azonban minden hiába, az eredetiséggel és gondolatisággal, de naivitással sem vádolható kétharmatos csapat az utolsó maradványát is eltörölte az objektív mércének, helyette a személyes kapcsolatok erőszakos érvényesítését választotta a véleményem szerint demagóg eszközökkel megszerzett teljhatalom birtokában. Társadalmi szerződésről beszélnek ugyan, de egy tartalmatlan egyezség aligha szerződés (még ha jóval több, mint kétmillió aláírás - voks - is van az üres lap alján), hiába lobogtatják fennen az MSZP ostoba politikáját egyértelműen elutasító végzést, amit én is aláírtam :-(csak elveszett valahogy a voksom).

Sajnos a szorgalom és a hatékonyság rémkoppantó tevékenységmániává változik, ha a hasznosság helyett a közvélemény rettenetes akaratának nyomását követi, de a közvélemény fundamentalista egyoldalúsággal való befolyásolása sem más, mint valamilyen puha diktatúra. A helyzet adott, a hetedik egység katonái a helyükön, s a központosított hatalom mellett aligha várható, hogy ők menedzserként vagy közvetítőként viselkedjenek, inkább megbízható káderei maradnak a központnak. Mindegyikük a helyzetnek megfelelően cselekszik, a helyzetet, a hálózati morált pedig a központ teremti, a hatalomtól független valóság eközben egyre-egyre távolabb kerül. Hogy érthetőbbek legyenek a fenti mondatok, fölsorolom a hét "cité"-t (világot, univerzumot, rezsimet, egységet), amellyel a vitázó ember igazolhatja az álláspontját és a tetteit:

1) a hit és ész természetes párosával az eredetiség és megértés, a kényszermentes ihletettség egysége [Szent Ágoston: Isten országa]
2) a személyes (familiáris) kapcsolatok erejére, a tekintélyre alapuló egység [Bossuet(XVII.sz): A politika]
3) a közösségi lények nagyságának és gyarlóságának szociális egysége [Rousseau: Társadalmi szerződés]
4) a szorgalom és hatékonyság által hajtott ipari egység [Saint-Simon: Ipari társadalom]
5) a tevékenységek hasznosságát mérő piaci csere(kereskedelem) egysége [Smith: Nemzetek gazdagsága]
6) az embertömeg ítélőerejének, a közvélemény nyomásgyakorlásának egysége [Hobbes: Leviatán]
7) a projectlogika alapján a helyzetnek megfelelés elvtelen egysége [Boltanski & Chiapello: A kapitalizmus új szelleme]

Egy nagy project tárgyai, eszközei vagyunk tehát mindannyian, annak projectnek, amely az alanyi hős, Orbán Viktor fejéből pattog ki forradalmi hévvel, amely az ő egyszemélyes világnézete változásainak megfelelően változik napról napra a helyzetnek (a szélnek) megfelelően, ahogy ezt már az éppen két hete írt tacepao című szövegemben is említettem volt. A helyzetnek megfelelő politizálás persze kiváló politikusi erény, de a helyzet korai felismerése lenne a másik...

(folytatása következik, de majd csak ritkásan, hétvégeken)