Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

satöbbi
A többi, néma csend.
2010-10-02 17:00

A Fidesz vezetésével sikeresen kiszorították a választási küzdelemből a nem etatista pártok képviselőit. Választható lehetőség hiányában joggólem építését elfogadhatatlannak tartók a jelenlegi helyzet létrehozásáért leginkább felelős MSZP által támogatottra kénytelenek szavazni, vagy a ténylegesen más politikát csak szlogenekben (részvétel, támogatósdi, mértéktelen) hirdető LMP-s jelöltre. Érdemes persze szavazni arra a jelöltre, akinek személyi adottságai garantálják a választópolgár számára, hogy a választói érdeket fogja képviselni és várhatóan nem lesz pártkatona.

Talán egyesek még emlékeznek rá, hogy a Bokros-féle MDF országgyűlési mandátumhoz jutási esélyeinek lenullázásában az említett két "ellenzéki" párt is együttműködött a Fidesszel. Az ellenzékit azért tettem idézőjelbe, mert az etatizmus szempontjából már a megalakulásakor is egypárti volt a parlament, legföljebb frakciók acsarkodtak a bizottsági helyekért. De íme eljött az Önkormányzati Választás napja, talán holnaputántól a kormány is befejezi a permanens kampányt, és valóban az ország ügyeinek megoldása lesz a cél: stabilizálás, söralátét stb...

A Hírszerzőn az összes lehetséges tanácsot megkapták a választók, talán csak az maradt ki, hogy szavazzunk a Fideszre, bár a szerkesztőség nagyjainak távolmaradást ajánló cikke szerinti magatartás valójában a Fidesz támogatásához vezetne, hiszen a párt szavazóbázisa élénk, s a többi félénk, erről a húrelméletet népszerűsítő miniszterelnök és a térképészek gondoskodtak. Hogy a hatalom képviselőinek betyáros ígéretei valóban Magyarország párját ritkító fölemelkedéshez vezetnek, ahhoz az Orbán által éljenzett valóság reálgazdasági részének is lesz egy két szava, de most még hurrá, ostromállapot van.

Tokfalvi Ede is megírta mai blog bejegyzésében, hogy (Bauer Tamásnak nincs igaza, tehát) aki az MSZP vagy az LMP támogatottjára szavaz, az sajnos mind gyakorlati, mind elméleti szempontból hibát követ el, de a szokásos publicista tartózkodással nem írta le azt mondatot, hogy akkor végül is kire szavazzon a hozzá hasonlatos mélyérzésű demokrata, vagy éppen bojkottálnia célszerű-e a választást. Már a nemzeti színház című írásomban kritizáltam ezt a magatartást, most nem ismétlem meg, de a jelen helyzetre is ugyanaz érvényes, hogy politikai megfigyelők helyett legyünk politikai cselekvők!.

Amióta csak írom ezt a blogot, igyekszem megfelelni a fejlécben megfogalmazott követelménynek, hogy "befolyásolás helyett" az összefüggéseket világosítsam meg, de az összefüggésekről szóló narratíva a politikában már cselekvésnek bizonyul. Ebben az értelemben vált meggyőződésemmé a nemSZP-SZDSZ koalíció bukásának jeleit érzékelve, hogy egy új párt alapítására van szükség, amely az elmúlt Kádár rendszer erkölcsi terheitől mentes, és nem egy ellentmondásos koalícióban áll ki a szabadságjogokért és a társadalmi szolidaritásért. A rendszerváltás után újjáéledő etatizmus és naív jogvédelem csak megerősítette ezt a sejtésemet, azóta igyekszem a Tudományos Demokrácia Pártja megalapításán. Sikertelenül. Persze ami nem megy, azt ne..., ezért mostantól (ígérem) hosszú időre elhallgatok, lévén fontosabb dolgom. Utoljára kérem, hogy olvassátok el, amiket 2008 márciusa óta összehordtam, ha mégis lenne értelme a TDP-nek, akkor jelentkezzen, aki részt venne az alapításban! Hogy ne csak hibáztassuk a politikusainkat, hanem magunkat is megméressük...

Merthogy a "tudományos módszer a politikában azt jelenti, hogy a nagy művészetet, amellyel mindenféle kudarcot elhárítunk magunktól, letagadunk, elleplezünk, vagy amellyel másokat hibáztatunk értük, helyettesítjük egy még nagyobb művészettel: felelősséget vállalunk hibáinkért, megpróbálunk tanulni belőlük, és ezt a tudást úgy használjuk, hogy a jövőben elkerülhessük őket" - így határozza meg Karl R. Popper a historicizmussal szemben a politikai tudományosságot. A tudományos módszernek nem az igazolhatóság a lényege, hanem a cáfolhatóság. Amennyiben a hatalomra törő párt nem közöl számonkérhető programot a választókkal, vagy (nemzeti) történelmi szükségszerüségre, esetleg a történelem urára hivatkozik, akkor a történelmen végighúzódó irracionális irányvonallal azonosul, amelyből olyan totalitárius emberformáló irányzatok jöttek létre, mint a fasizmus vagy a kommunizmus. Amennyiben a hatalomra pályázó nem teszi lehetővé kommunikációjában a cáfolatot, akkor fékezhetetlen hatalomra tör.

A Tudományos Demokrácia Pártja (TDP) régebben ismertetett tézisei alapján, a Szociálliberális Fórum kommunikatív cselekvő közösségével igyekszik helyettesíteni a jelenlegi fundamentalista és önigazoló politikát egy - a popperi megfogalmazás szerinti - felelősséget vállaló és meggondolt politizálással.

Ezért gyülekezzünk!