Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

magánügy
A hét elején elmentem maradni
2011-01-26 17:29

Annakidején saját szabad elhatározásomból választottam a magán-nyugdíjpénztárba való belépést, amely választásomnak legfőbb indoka az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságával szembeni bizalmatlanságom volt, illetve az, hogy amennyiben mégsem érném meg a nyugdíjas kort (65 év - aminek az ezredforduló Magyarországát ismerve nem elhanyagolható a valószínűsége), akkor az öregkorig befizetett összeg egy részét örökül hagyjam a gyermekeimnek.

Tudom persze, hogy amennyiben a jelenleg érvényes szabályozás megmarad, akkor életben maradó nyugdíjasként egyértelmű vesztes leszek azokkal szemben, akik most (egy részük a kényszer hatására) nem tartották meg nyugdíjpénztári tagságukat, akiknek eddigi megtakarítása beolvad az állami akol melegébe. A bruttó jövedelmem után fizetendő munkáltatói járulékot persze továbbra is beszedi az állam, de a további munkában töltött éveim után állami nyugdíjjogosultságot már nem szerzek. Jogtiprásnak gondolom ezt, de magánügy (eldönthettük, százezren se vagyunk stb.), ezért inkább a választott megoldás fenntarthatatlanságáról ejtenék pár szót.

A könyvelési trükköknek nagy divatja van manapság, de vegyük észre, hogy a nyugdíjkasszába fizetendő 24% alapja nem a munkáltató (vállalkozás) nyeresége, hanem a kifizetett (kivett) bruttó bér, s ekkor egyértelművé válik, hogy a vállakozás csak befizeti, de a munkavégzőnek járó érték után fizeti be a munkáltatói járulékot. Ez azért fontos, mert egy adónemnél igencsak számít, hogy mit terhel. Ha a vállalkozások tömegesen automatizálnának (bérköltséget csökkentenének), akkor az állam (a munkanélküliekké válók sokaságával később nyugdíjasként találkozva) megtapasztalná, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer bevételei nem a vállalkozótól, hanem igenis a munkát végzőknek járó bérből lettek elvonva.

Fideszes szóvivőként (persze nem kormányon, hanem csak úgy, korábban) a hasznos munkát végzők aljas megrablásának, a Rákosi-rendszerből mintázott kolhozosításnak, szerződésszegő politikusi mutyinak nevezném azt, ami most nyugdíjügyben történt. Európai blogolóként azonban inkább arra hivatkozom, hogy a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer még kevésbé lesz fenntartható, ha a létező zavaros alapok szerint határozza meg a kormány a bevétel és kiadás oldalt. A fentebb említett bérköltség-csökkentés minden fejlődő vállalkozás útja (tehát Magyarországon is ez várható), ezért egy valóban távlatos nyugdíjrendszernek a kifizetések fenntartását vegyesen, a bruttó bértömeg és a munkáltató vállakozói nyeresége alapján számított járulékokból kellene fedezni - ha már a 24%-ot adónak tekinti a kormány. Ha fennmaradnak a 24% és 10%-os teher arányok, akkor a nyugdíjtömeg több, mint kétharmadát (alapnyugdíjként) a vállakozói 24%-ból kellene az államnak biztosítani, a fizetendő nyugdíj többi részét pedig az pénztár (pl. az állami nyugdíjpénztár) folyósítaná járadék formájában, amelyiknek a polgár aktív korában fizette a járulékot. Így lenne logikus, fenntartható, de főképpen emberi.