Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

front
Párbeszéd vagy propaganda
2011-02-17 12:46

Jönnek, mennek a frontok. Magyarország még most is, a tavaszi országgyűlési választás után lassan egy évvel, a háborús propaganda terepe, bár a közszolgák további statáriális nyírását már akadályozza az Alkotmánybíróság döntése. Orbán Viktor hadserege eközben csatát csatára nyer - szóban. Régen volt már, amikor "kiebrudalták" az IMF-et, de lassacskán kénytelenek a racionális gazdaságpolitikára, á, dehogyis lesz az megszorítás, csak amolyan búvópatak infláció, várjuk ki a végét. Megsértődött a kormányfő, amikor Médiatörvényt jogsértőnek nevezte az EP több képviselője, de az Európai Bizottság médiaügyi biztosának levelében felsorolt összes kifogást elfogadva módosítani fogják. Ugyan ezzel elismerik, hogy a törvény európai jogi normákat sértett, de a haza a magasban párbajilag meg vagyon védve.

Persze amúgy lentebb, haza jobbágysága már le vagyon sajnálva, ez a kétharmatos hajnalon hitelesített erő világnézete. Ami szabadságjogunkat nem védheti meg az Unió, az szabad préda a totális hatalmú többség számára. Kétharmados többségre hivatkoznak folyamatosan, miközben a közvélemény lassan kétharmada elfordul tőlük. Ha Orbán Viktor nem is olyan régi (2006-os) fogalmi rendszerében gondolkoznánk, akkor azt mondhatnánk, hogy a hatalmuk legális ugyan, de nem legitim. Persze tőlem távol áll az ilyen demagóg logika, ezért úgy tartom, hogy a kormányzat legitim, hiszen szabad választáson szerzett hatalmat.

Láthatjuk közben, ahogy csatáról csatára hátrál a hatalom, az elhagyott védvonalak valósága és propaganda által harsogott végső győzelem közti ellentmondás egyre nyilvánvalóbb. Orbán Viktor megegyezésre való képtelensége miatt csakis az erőviszonyok döntik el a dolgok végkimenetelét. Jóval erősebb a lövészárkokat ásó és folyton rohamra készülő, majd vissza-visszavonuló csapatnál a sajnálni valóan legyengült Európa maradéka. Hiába az elnöki szlogen, hogy Európa lényege, szíve, palackbéli szelleme mostanság a magyar kormányfő szájából szól, az ő mellkasában dobog, ő eresztheti ki egyes-egyedül. Utóbbi két puffogtatását is figyelemmel hallgattam, de megint csak a harci jelszavak, semmi tény. Közben a kormány rögtönzésre kényszerül minden jelentősebb gazdasági és politikai kérdésben. A hatalom a valóságos gyengeségét keménykedéssel fedi el, de a jelenleg még csendes kétharmad, aki elégedetlen volt már a szocialisták vezette koalíció kalandorpolitikájával, megdöbbenve hallgatja a Fidesz-KDNP pártszövetség handabandáit, kirohanásait.

Ebben a kétharmadban bízva gondolom, hogy a 2014-es választásokig létrejöhet egy hatékony együttműködés az amúgy lényeges politikai kérdésekben eltérő válaszokat adók között. A hatékonyság kritériuma az, hogy a kalandorpolitikának véget tud-e vetni azzal, hogy a választók többsége által elfogadható és teljesíthető politikai és gazdasági programot alkot. Alkotásra és együttműködésre van tehát szükség, nem pedig harcra és összefogásra. A harc ellenséges szándékot feltételez, miközben a legfőbb feladatunk a természet erőinek és a saját szükségleteinknek fenntartható összeegyeztetése, munka, alkotás. De a tervezett munkánk, alkotó szándékaink folyamatos egyeztetésére is szükség van. Együttműködésre, ami legfőképpen abban különbözik a fasisztoid összefogástól, hogy nem a központosított egység kényszere, hanem a lehetőségeket felismerő, az egymás iránti figyelmen alapuló politikai tettek jellemzik, párbeszéd és sohasem a propaganda.

Ezt a párbeszédet kérem, igyekeztem, igyekszem elindítani ezzel a bloggal, a TDP megalapítására tett kezdeményezéssel. Figyelmet kérek, de nehogy egy vezetőre figyeljünk, hanem egymás felé fordulva legyünk figyelmesek!

Gyülekezzünk! Alakítsunk egy politikai centrum ellenes pártot mi, figyelmes demokraták!