Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

rokkant
Menekülés a valóságba
2011-12-03 14:38

Ma van a fogyatékos emberek világnapja. Persze többségünkben titkolt fogyatékkal élünk, a kérdés csak az, hogy mihez képest. Rokkantosított népünk fölegyenesedni képes gyermekei például elszaladhatnak szabadabb országokba, de akkor kik is maradnak itt? Az ötvenhat utáni világ elől szököttek küldhetnek a visszamaradottaknak szeretetpakkot Svájcból vagy más tengeren túli vidékekről, de az itteni zavarost lecsapolni már sohasem tanítanak, pedig ők tudnák, hisz tehetősek. Vagy csak a vakszerencse fogadta örökbe őket?

Mindegy, ebben a blogban nem a mentségekről, hanem a tennivalókról írtam az itthon maradóknak, de ehhez legelőbb formát kellett találnom. Azért fogalmaztam meg a TDP alapokmányának szövegét három éve, hogy a politika színpadán kiabáló rokkantak helyett képesek legyünk meggondoltabb hangadókat választani. A meggondoltság oka persze nem lehet gyávaság, a remegős kezű nemSZP szerintem alkalmatlan volt mindig is a megújulásra. Persze a hangoskodó lumPP tombolása a  kétharmat bűvöletében még az előbbinél is rosszabb választás volt, ami mellé jól passzol egy mértéktelen és egy fasisztoid kispárt a parlamentbe. Így nem maradt más választási lehetőség, csak az, hogy mi magunk gyülekezzünk. A politikában való személyes részvétel, a közvetlen demokrácia álma gyönyörű, de a nappali fény a félreértések és önző hazugságok tapasztalatát adja, így belátható, a közösségnek vezető kell, aki nem csupán báb, azaz valódi döntési joga kell legyen egy behatárolt ideig. De ne egy erőskezű vezetőre vetítsük ki reményeinket, mert a hadvezérek mindig a front fenntartásában érdekeltek, nekünk most lázítás helyett olyan vezető mondatok kellenek, amelyek segítik a megegyezést a különböző gondolkodásúak közt. A politikától való elfordulás, a bojkott nem segít, ezt már legelső szövegemben megírtam. A tömeges morgolódás helyett pártot kell alapítani, s hogy milyen párt segítené az elszabadult politikai ösztönök tudatos enyhítését, arról szóltam az első mondat című bejegyzésben.

Az általam javasolt adópolitika lényege a jövedelemadó mentes jövedelemrész fölötti jövedelem egykulcsos jövedelemadóval való terhelése, függetlenül a jövedelem forrásától. Ez ugyanúgy érvényes lenne a tőkejövedelemre és vagyonból származó rejtett jövedelemre, vagy más juttatásokra, ahogy ezt a tanárúrkérem című dolgozatban kifejtettem. A kormány éjjeliőr szerepének híve vagyok a paternalista hatalomgyakorlással szemben. De nem egy vaskalapos úrra vagy a baráti szarkákkal összekacsintó káderre gondolok, hanem az egyéni történeteket is megértő, figyelembe vevő társadalom képviselőjére. Ugyanakkora szociális támogatás és munkával szerzett jövedelem között muszáj különbséget tenni, de a rászorultságot hosszabb távon nem szünteti meg a központilag szervezett munkára való kényszer. Helyette a támogatottat a helyi kisközösség gondnokságára kell bízni, annak költségeit pedig a támogató kisközösségnek adva lehet segíteni. Segíteni, de kerülve a kölcsönből megvalósított támogatósdit, amely a jövő nemzedékre terheli a jelen gondjait. A munkajövedelmek kényszerített emelése értelmetlenné teszi a tulajdon tőkemunkáját, miközben az állam ismét a tömegeket menetre vágó kápó szerepére vállakozik. Az efféle dogmatikával állítottam szembe a harmadik mondatban a figyelmes konzervativizmust, ami nekem rokonszenves. Mára ennyi…