Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

hőseink
Asszonyok tüntetése
2011-12-04 09:10

Ma is ötvenhatról írok, ötvenöt éve, december 4-én a Központi Munkástanács fölhívására több ezer nő tüntetett némán a Hősök terén.

Így emlékezett az eseményre Abod László:

"December 1-jén határoztuk el Obersovszky, Gáli és Eörsi Pista kezdeményezésére, hogy december 4-én, tehát november 4-e egyhónapos fordulóján csendes nőtüntetést szervezünk, és megpróbáljuk rávenni a munkástanácsokat, hogy támogassák. A következőKMT-ülésen ezt Sebestyénnel együtt elő is terjesztettük, de a vezetők tartottak az esetleges provokációtól, ezért nem merték vállalni a felelősséget. Ennek ellenére december 4-én megvolt a nőtüntetés. A felhívásban az szerepelt, hogy csak nők egy szál virággal menjenek ki a Hősök terére, a virágot tegyék le az Ismeretlen katona emlékművénél, és csendben távozzanak. Ez így is történt. A tüntetés után az emlékmű tele volt virággal, még egy nemzetiszínű zászlót is beletűztek, a virágtömeg megtartotta a zászlót."

1956 eseményeiről csaknem egy hónapja írt szadila bloggertársam egy igencsak szubjektív bejegyzést, erre reagálnék pár mondatban. Az eseményeket mindnyájan a magunk zöld üvegein keresztül nézzük, talán elég utalnom Heinrich von Kleist mondataira. Ha az értelmünk fókuszában az ötvenhatos események sajnálatos oldala áll, akkor azt kivetítjük az egészre, merthogy nincs isteni látásunk, még szadilának sem. Az asszonyok tüntetése évfordulóján azonban hadd fejezzem ki ismét azon érzésemet, hogy 1956 a huszadik század Magyarországának a legfényesebb éve volt!

A mostanság regnáló kormány ostoba és gyáva módon elmulasztotta megünnepelni ezt a kereknek mondható évfordulót, helyette olyan alaptörvényt és törvényi hálót próbál a nyakunkba dobni, amely egy feudális társadalom szabályaival köti gúzsba életünket és jövőnket. Aki nem hű gyermeke ennek a hazának, az még elmenekülhet, de én arra buzdítom a haza szeretőit, hogy álljanak ellent ennek a sorsrontó politikának itt és most.

Az itt és most persze nem azt jelenti, hogy a jobboldali csőcselék 2006-tal kezdődő hőzöngéséhez hasonlóan nehezítsük a kormány észhez térését, hanem érett demokraták módjára, pártos gyülekezetben jelezzük, az alternatívát már nem a gyalázatos politikai elittől várjuk, mi civilek teremtünk alternatívát. De erről már írtam, nem akarom ismételni a magamét.

Tegnapi bejegyzésemben összegeztem legolvasottabb szövegeim sorát, de ha érdeklődést mutatsz, kedves olvasóm, akkor bizonyosan folytatni fogom a sort...