Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



gumicsont
elviselhetetlen bűz
2011-12-30 12:30

Ha évvége, akkor boldog-boldogtalan összefoglal. Jómagam is habos díszítést nyomtam volna erre a kutyagumira, de senki nem olvas, csak nyomja a magáét, aztán megy tovább. Kutyául is érzem magam, aki csak fürkészi az előtte járók szagos jeleit, de már régen szorulós a kedve, a személyiségjegyeket elnyomja az elviselhetetlen bűz. Röhögni persze jókat lehet, bár Ede barátom is úgy szakította mega 'plóját itt, hogy nem jelezte külön bejegyzésben. Tokfalvi posztjai folytatódnak, azt olvassátok figyelemmel!

Akadnak persze hozzám hasonló mániás bloggerek, akik arculatukként is felfogható végterméküket továbbra is ide ürítik a mindennapi gumicsont átrágása után. Hadd említsem meg Hitetlen Tamást, aki szentül hiszi, hogy plurálisan demokratikus hazáját valahol valaki megmentheti, a dagadtat pedig értő sebészként távolítja el. A baj azonban kiterjedtebb, ez a haza már régen áttétes, körülbelül kétezertől, amióta nagyokat álmodunk. Baloldalon és jobboldalon is az a monoton képzet járja, hogy a politikus a bűnös vagy éppen a politikus mentheti meg a Köztársaságot, a külföld, a nagyhatalmak, az IMF, az EU, a bankok és multinacik képesek csupán a cselekvésre. Mi, ebek tízmilliomodjai álmodunk az előbbiek józanságáról, miközben nyálcsorgató éjszakában ugatjuk a holdat.

Olvasgatom petibatya demokráciafóbiás bejegyzéseit is, amelyek szerint a demokraták jószándéka pokoli utakat kövez ki, miközben valamilyen közcél (amely, ugye, a közösség célja, a priori) mellett való egynemű kiállás lenne a mégjobb szándék, mégjobb utakat kikövezendő. Nevezhetnénk eme mégjobb kövezést Nemzeti Együttműködés Rendszerének is, de az már foglalt, bocs. Jobb lenne végre megkülönböztetni a közösséget (community) a társadalomtól (society), hogy ne essünk a fundamentalizmus hibájába. Amíg társadalom élő viszonyrendszer, életvilág, addig a közösség az intézményesült szertartások sora. Vallom, mindkettőre szükség van, az életvilág jelenségei rendszerint közösségi eseményekként tárgyiasulnak. De ha ez a megkövült tárgy (a közjó mint olyan) válik az uralom lényegévé, akkor a társadalmi folyamatok is megmerevednek vagy búvópatakként találnak ismeretlen utakat, hogy váratlanul feltörjenek.

Nos, ez jól esett, mára enny.i