Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

békemenet
Mégis, kinek a gyarmata?
2012-01-28 13:51

A múlt hétvégi kormánypárti tömeg vezetői hatalmas molinón hirdették a legfőbb üzenetüket, hogy "Nem leszünk gyarmat * We will not be colony!". Érdekes kijelentés (ha vicces kedvemben lennék, azt mondanám, hogy szabadelvű), hiszen az Alaptörvénynek álcázott joggólemmel éppenséggel az általuk támogatott kétharmatos többség keltette életre a gyarmati viszonyokat. Szorgos törvényhozóink a feudális rend korába löknének vissza, valamilyen megfoghatatlan homály nevében gyarmatosítva a köztársaságot. Magyarország a fundamentális ostobaság gyarmatává vált a 2010-es választások óta, de akkor ezt még kevesen láttuk.
Térdre, imához! - ki is mondta ezt egykor? Méltóságos uraim! Ma már nem éreznek szégyent sem, ha leborulnak a homály előtt?

Szerencsére az európai szövetségi szabadságeszme pontosan arra szolgál, hogy egy nemzetállami diktatúra ellenében a szabad szövetségek akadályozzák meg bármely főhatalom totális őrületét. Azt az őrületet, amely az önkormányzatiság szétzúzása után megbízható hűbéresek csordájával taposná el végleg az emberi méltóságot, valamilyen szentnek hitt vagy hazudott cél felé menetelve. A modern jogtudomány megcsúfolásával a múlt sötét és tehetetlen szelleme gyarmatosít most minket.

Jelenleg az EU véd meg a magunkra szabadított önkényúrtól, a remény középszerűségében zseniális emberétől, aki gátlástalan diktatúrát álmodott fölénk. A következő országgyűlési képviselőválasztáson az általuk teremtett önkényuralom rendszerét meg fogjuk szüntetni. Erre azonban nem a tömeggyűlés lesz a megfelelő eszköz, fanatizált tömege ugyanúgy megmaradt a főúrnak, mint láthatjuk. Több kell nekünk, program, amely a interneten juthat el minden figyelmes választópolgárhoz, aki az ámítás gyarmata helyett egy modern köztársaságban akar élni. Szabad, értelmes életet!


2009-ben írt kiáltványomban igyekeztem megfogalmazni azokat a fontos kérdéseket, amiket együttvéve egyetlen magyarországi párt programja sem tartalmazott, de a helyzet azóta sem sokat változott, így ismét emlékeztetem olvasóimat. Gyülekezzünk!

Gyülekezzünk, de ne a tömeg fentebb leírt erejének demonstrálásával, amikor a békemenet csak képmutatás. Ne az utcán szülessen meg az a párt, amely az eddig megszokott homályos demokráciafelfogás helyett világos és védhető érveléssel ad programot egy fenntartható köztársaság működtetésére. Nem valamely érdekcsoport akaratát hangoztató élcsapatra vagy közéleti bohócokra van szükség az értelmes politizálás érdekében, hanem az akaratunktól független erőket is számításba vevő és a közbeszédbe emelő pártra. Ehhez illő témákat sorolok föl az alábbiakban.

1) A személyi jövedelemadó alapja a munkából, tőkéből származó és a vagyontartás előnyeiből következő jövedelmek összege legyen
A TDP nem áll sem a gazdagok, sem a szegények pártján, azt a gondolatot képviseli, hogy mindenki a lehetőségei szerint vegye magára a közös terheket. Ennek átgondolásában segíthet a Gini-index ellentmondásait bizonyító egyenlő egyenlőtlenségek című eszmefuttatásom is, de most inkább a "vagyontartás előnyeiből származó jövedelem" fogalmát szeretném tisztázni. Erről ugyan írtam már a jövedelemadók című bejegyzésemben is, de a vagyonadótól való különbség fontosságát nem tudom eléggé hangsúlyozni. Jövedelemadóról van szó, ahogy mindjárt láttatom. A vagyonukat a tőkések kockáztatják, működtetik a gazdaságot. Válság idején a felhalmozás válik többségi magatartássá, különösen akkor, ha a vagyon puszta tartása nem adóköteles. Ez csak akkor fordulhat elő, ha a vagyontartó haszna (rejtett jövedeleme) legalábbis akkora, mint a tőkésítéssel ugyanakkor szerezhető haszon, tehát a hasonló vagyonnal bíró tőkéshez hasonló mértékű adó megfizetésére joggal kötelezhető az is aki nem kockáztat. Ebben a gondolatmenetben nem a gazdagok és szegények, hanem két ugyanakkora vagyonnal bíró polgár adóterhelését hasonlítottam össze.

2) Egyetlen kulcsos jövedelemadó legyen az adómentes sáv fölötti jövedelemrészre, az adószedés hatékonyságát a törvény erejével növelni kell
Az orbáni hatalom alatt bevezetett egykulcsosnak titilált adónak semmi köze nincs ahhoz az adóteher elosztáshoz, amiról már írtam a jövedelemadók című bejegyzésemben, most nem ismétlem, csak azt jegyzemn meg, hogy az általam javasolt egykulcsos adó egyben progresszív is az összjövedelemre vonatkoztatva. Azt viszont ismét részletezni illik, hogy mit értek az adószedés törvényi erején. Elsősorban az adócsalás büntetőjogi minősítésésének megerősítését. Ugyanis ha figyelembe vesszük, hogy az adóbevétel jelentős részét a rászorultak életben tartására, oktatásra és egészségügyre fordítja az állam, akkor az adócsaló amellett, hogy meglopja a kevésbé rászoruló polgártársait, egyúttal élet és ifjúság elleni bűntettet is elkövet. Ennek megfelelően sújtsa az adócsalókat a törvény!

3) A minimálbér követelményét meg kell szüntetni, helyette a rászorulóknak létminimum szintű jövedelmet kell biztosítani
Emlékeztethetnék ismét a Gini-index számításával kapcsolatos szövegemre, de más érvem is van a nyomorult helyzetűek melletti társadalmi szolidaritáson kívül. A minimálbér adminisztratív kényszere kiszorítja a munkaerő piacról mindazokat, akik gyenge képességeik miatt alkalmatlanok a minimálbérnyi érték kitermelésére. A munkadók bérleszorító törekvései ellen persze védekezni kell (nem elég a szakszervezet küzdelme), ezért van szükség a létminimumnyi jövedelem biztosítására, hogy a munkavállaló ne a megélhatési kényszer, hanem a munkadó által ajánlott szerződés előnyös volta miatt fogadja el az adott munkaszerződést.

4) Az állam általi juttatásokat kamatmentes kölcsönként kell folyósítani, az eladósodottakon csődgondnokság segítsen
A segélyek kamatmentes kölcsönként törtőnő folyósítására azért van szükség, hogy a létminimum alatti bért keresők és az ugyanakkora segélyben részesülők közötti ellentmondás megszűnjön. Ugyanakkor a visszafizetési közelezettség lehetővé teszi, hogy hosszabb távon az állam visszakapja a támogatásnak egy részét, amennyiben a támogatottak rászorultsága megszűnik és törleszteni tudják a nehéz helyzetben kapott segélyt. A hosszabb távon segítségre szorulók támogatását már nem puszta anyagi támogatással kell megoldani, számukra a csődgondnokságot jelentő tanácsadói felügyelet is szükséges.

5) Az országgyűlés összetételét az országos listákra kapott voks arányosan, bejutási küszöb nélkül határozza meg
A szociális ellentmondások megszüntetésén kívül a politikai döntésből kizártak jogait is vissza kell állítani. Már többször írtam arról, hogy az egyéni országgyűlési képviselőjelöltekre adott voksok és az így szerzett mandátumok közti eltérésből következik, hogy a különféle választói körzetekhez tartozók választása eltérő súllyal érvényesül. A bejutási küszöbbel a kormányzás stabilitására törekedett annak idején a törvényhozó, de az eredmény mutatja, hogy a többszólamú vita kizárása a parlamentből az utcára viszi a politikát. Pedig a képviseleti demokrácia célja leginkább ennek elkerülése lenne. Arról nem is beszélve, hogy a szélsőséges politikai erő is be tudott jutni a parlamentbe. A 2009-ben írt választási rendszer című írásom lényegében a listás és arányos választási rendszer szükségességét részletezte, de később a házszabály című szövegben is emellett érveltem.

6) Az önkormányzatok összetételét egyéni jelöltekre adott szavazatszám határozza meg, az önkormányzatiságot erősíteni kell
Az önkormányzatok esetében a választókkal való kapcsolat közvetlen, sokkal erősebb az érdekképviseleti funkció, ezért célszerű a képviselők egyéni jelöltekként való megválasztása. Az önkormányzatiság erősítése csak úgy lehetséges, ha az önkormányzatok elegendő erőforrás fölött rendelkeznek, de az ehhez biztosított állami forrásoknak nem az adott önkormányzat gazdagságával, hanem azok rászorultságával kell arányosnak lenni, hogy az ország szétszakadását megállítsuk. Erről is írtam már a harmadik út (önkormányzatok) címmel a Matolcsi féle elképzelést bírálva. Láthatjuk, most a matolcsizmus eredményét, az önkormányzatiság felszámolását.

7) A megválasztott jelöltek szabad mandátummal rendelkezzenek, de a jövedelmük egy részére csak az újraválasztásuk esetén legyenek jogosultak
Régi problémája a magyar politikának, hogy a megválasztott képviselő nem számonkérhető, illetve mindössze a hatalmát veszítheti el, miközben a korrumpálhatóság megakadályozására kiemelkedően magas jövedelemhez jut. Jelenleg nem lenne hasznos a képviselő visszahívásának lehetősége, mert ehhez éretlennek látszik a magyar demokrácia, de valamilyen módon késztetni kell a megélhetési politikusokat is a hatékonyabb munkára. A hatalmon levőnek ugyanolyan kockázatot kell vállalni, mint a tőkésnek, aki a hibás döntéseinek következményeként elveszítheti a befektetett vagyonát. A képviselői mandátum megszerzéséhez tét is kell, aminek összegét csakis akkor nem veszti el az illető képviselő, ha a következő ciklusban is újraválasztják.