Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

csapongó
a szocialista ellenzék meg minden
2012-10-22 11:30

Régóta készül ez a szöveg, talán ezért is lesz csapongó. Rengeteg gondolat kifejtésébe kezdtem bele az elmúlt hetekben, de végül hagytam őket piszkozatok fiókjában. Elégtelenre sikerültek, de most írnom kell, merthogy szorít az idő.

Elsőként Tokfalvi Elek Magyar Szocialista Ellenzék című írásáról szólok, amelyben ismét baloldali pártnak titulálja a Fideszt. Nem értek egyet vele, régi vita ez köztünk, hadd ismételjem el az érveimet!

A baloldaliság egyetlen jellemző ismérve Tokfalvinál a radikalizmus és a kollektivizmus, az erőszakos állami beavatkozások. Eszerint a német nácizmus, az olasz fasizmus vagy a szovjethatalmi berendezkedések egyaránt baloldaliak lettek volna. Szerintem lényegüket tekintve egyik sem volt baloldali, bár a baloldali demagógia mindegyik rendszert áthatotta. Ezzel szemben mindegyik a totális állam megalkotásában látta és láttatta a választ. Emlékeztetem olvasóimat arra a régebbi írásomra, amelyben a politikai rendszerek baljobb egyenesen való elhelyezésének csalóka nézetéről írtam. Kétségtelen, hogy létezik azonos két álláspontnak valamilyen "baloldal jobboldal" egyenesen, de ebből nem következik, hogy ezek a nézetek egyenlők. Sőt!  A huszadik század rákfenéi mind kollektivisták voltak, akár nemzetállami, akár társadalmi osztály alapján szerveződtek. A huszonegyedik század demokratikus berendezkedéseit a gondoskodó államkép részegíti, de mindkettő torz megoldása a szociális szükségleteknek, mert a figyelmen kívül hagyott dimenziókban elnyomó lehet. A gondoskodó állam egyre növekvő újraelosztása hasonlóan szélsőséges válasz a megélhetési félelmekre, ahogy  az ösztönösen harcias forradalmiság, mert rövidtávú megoldások folyamatosan növelik a hosszú távú terheket. Középutas politika kell, amit blogomban a TDP politikai helyét leíró szövegben próbáltam leírni. Tudományos Demokrácia Pártja nevű párt azóta sem alakult meg, de a hétféle politikai dimenzióban elfoglalt helyét  megfogalmazó köldökzsinór lehetne a zsinórmérték. Az a leírás két évvel előzte meg a 2010-es országgyűlési képviselőválasztást. Lassan már csak egy évünk marad 2014-ig, de még nem késő. Tavaszig...

Manapság az ellenzéki együttműködés minimális, pedig nyilvánvaló, hogy a 2014-es választáson körzetenként csakis egyetlen baloldali jelöltet szabad indítani, hogy több szavazatot szerezhessen, mint a Fidesz jelöltje. Egyedül ezen a módon lehet az országgyűlésben többséget szerezni, mert nem lesz második forduló. A baloldal elaprózott többsége ellen a jobboldal egyetlen jelöltje akár 20%-nyi voks megszerzésével is nyerhet. A baloldal célja pedig a kétharmados többség, mert a kétharmados erővel megalkotott intézményrendszer működését csakis akkora támogatással lehetséges befolyásolni. Ellenkező esetben hamar megbukik az új kormány, vagy elvegetál a következő választásig. Magyarország elveszthet újabb négy évet. A Fidesz erre fogja építeni a kampányát, a választások előtti évben stabilitásra törekszik, megköti a szerződést az IMF-fel, majd az annak védőernyője alatt induló fellendülés eredményéből puhítja a költségvetést, osztogat. De ez csak taktika (érted, Tokfalvi barátom?!), a cél a keményen centralizált hatalom, a demokratikus alapjogok korlátozása a stabilitás megőrzésére hivatkozva. Az állammonopolista gazdasági berendezkedésnek, amelyet úgynevezett szocialista államok is kiépítettek a háború után, semmi köze sincs a szociális alapelvhez, a piac negatív jelenségeit enyhítő társadalmi fellépésnek. A valóban szociális állam csak a leszakadókat támogatja, nem próbálja helyettesíteni a piacot, nem kommunizál, nem diktál, mert csak eltorzítaná, bénítaná a polgárság alkalmazkodóképességét.

A megoldás kulcsát keresve kiemelem a politikai dimenziók közül a rövidtávú - hosszútávú ellentétpárt, amely irányban a legvilágosabban felismerhető az Orbán kormány káros tevékenysége. Rövidtávú intézkedései rendre fékezik a gazdasági növekedést, hosszabb távra festett képe pedig a rendi világot idézi, nincs szó átjárásról a társadalmi rétegek között, a társadalmi helyét mindenkinek a keresztény nemzetállam koncepciós alaptörvénye határozza meg. A politikai hatalom mindent átszövő szálait a Rokonok tartják kézben, Horthy és Kádár feudális urambátyám világát konzerválva. A jelen centralizációját a jövő növekedési potenciáljának feláldozásával finanszírozzák. A baloldalnak tehát a centralizáció és a jövőt felélő politika ellen kell kiállni. A centralizáció azonban a haza kisajátítása a hatalmat birtokló klikk kezében. A haladás, amit ez a roppant méretű centralizáció ígér, nem teljesül, ha a közben ellehetetlenítik a haladás erőforrásait.

Haza és Haladás. De erről inkább holnap...