Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

állam
Viszonzatlan uralmi viszonyok
2012-12-30 18:40

Tegnapi szövegemben a jövedelemadó alapjának kiterjesztéséről szóltam, arról, hogy a vagyontartásból származó megújuló bevételekkel összevont jövedelem lesz arányos a valódi teherviselő képességgel. Megmutattam, hogy az igazságosságnak való megfelelésen túl az így megalapozott jövedelemadózás egyben az állami bevételek stabilitását is biztosítja. Említettem még, hogy az állam elsődleges feladata, hogy a fizikai létminimumot biztosítsa a polgárainak, de nem részleteztem, hogy mit is jelent ez.

Az életben maradáshoz szükséges bevitt kalória, fehérje és környezeti hőmérséklet, tiszta víz, vitaminok és ásványi anyagok stb. szükségesek, ezt embertelenség lenne megtagadni közösségünk bármelyik tagjától, de igazságtalanság lenne elvárások nélkül segíteni a rászorulóknak, miközben másvalaki munkával vagy vagyona kockáztatásával szerzi meg az életben maradásához szükséges hasonló javakat. Az elvárásokat (amelyek nem feltétlenül munkavégzést jelentenek) az a kisközösség fogalmazza meg, amely jól ismeri a rászoruló képességeit, a forrásokat pedig az állam központi (szja) forrásból kell biztosítsa, miközben nyilvántartja, hogy az adott polgár összesítve mennyi támogatást (segélyt) kapott. Ilyen módon az összes támogatással arányos adósságteher nehezedik a támogatottra, tehát nem szerez oktalan előnyt az sem, akinek a munkaereje az aktuális munkaerő piacon kevesebb a létminimumnál. A személyes adósságteher bizonyos szintje fölött a közösség joga és kötelessége gondnokot rendelni a túlzott segélyadósságot felhalmozó tagja mellé, hogy visszasegítse őt a munkaerő piacra.

Jelenleg mindazokat a munkavállalókat, akiknek munkavégző képessége nem éri el a minimálbér szintjét, a minimálbér intézménye következtében értéktelené válnak a munkaerő piacon, miközben azoknak egyáltalán nincs szükségük efféle bürokratikus védelemre, akiknek munkája a képességeiknél fogva keresett, tehát káros a minimálbér intézménye. A munkavállalók kiszolgáltatottságát a jövedelmet létminimumra kiegészítő támogatás ugyanúgy csökkenti, ugyanis a létminimum bizonyosságát bíró munkavállaló csakis olyan bérajánlatot fogad el, amely a munkaerejének megfelelő ellenszolgáltatást jelent, hiszen nem kényszeríti a nyomor fenyegető veszélye még kiszolgáltatottabb helyzetbe. Többre jutni pedig mindenki szeretne, ha lenne elfogadható munkahely. A munkahelyek számának gyarapodását pedig segíthetné az a jövedelemadó-alap számítási elv, amely a tulajdonosokat a vagyonuk tőkeként való működtetésére ösztönzi, ahogy tegnap az adóalap című szövegben leírtam.

A fizikai létminimum biztosítása természetesen csak az egyik részfeladat az állami feladatok közül, de ha az állam egyetlen polgárát sem hagyja pusztulni, magasztosabban fogalmazva az életet tekinti a legfőbb értéknek, akkor a létminimum biztosítása a legfontosabb az alábbi feladatrengetegből:

1. külső erőktől való védelem, közösségi érdekképviselet (honvédelem, diplomácia)
2. belső rend védelme, a törvényesség biztosítása (rendőrség, igazságszolgáltatás)
3. közösségi szükségletek (egészség, közlekedés) és fizikai létminimum biztosítása
4. gazdasági (pénz és árupiaci) folyamatok felügyelete, gazdasági hatalom korlátozása
5. társadalmi folyamatok közvetítése (statisztika, közigazgatás, közmédia)
6. hatalomváltás demokratikus kereteinek (alkotmányosság, bürokrácia) biztosítása
7. társadalmi értékek (kultúra, oktatás) megőrzése, támogatása

Akárhogy is vélekednek a széplelkűek, az állam a legitim erőszak csúcsszerve, még demokratikus keretek között is az uralmi viszonyok megtestesülése (amely uralom persze megoszlik a bürokratikus apparátus és a politikai vezetés között), tehát a fenti feladatok végrehajtását az államhatáron belül akár fizikai kényszerrel is érvényesíti. Mégis, amennyiben az államhatár nem zárt, akkor a kényszert is csakis olyan mértékben alkalmazhat az állam, amennyit a közmegegyezés elfogad igazságosnak és arányosnak. Ellenkező esetben az adott rezsim megbukik, függetlenül a körülményektől, amik között létrejött, de függetlenül a hatalmi viszonyoktól is, amiket kiépített. Hiába történik tehát a hatalmi ágak (törvényhozás, kormány, igazságszolgáltatás) megszállása, ha a közmegegyezés igazságtalannak és aránytalannak tartja a hatalmi berendezkedést.
Ennek záloga azonban a független sajtó, de erről majd a következő szövegemben szólok.