Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



most
Alkotmányosság, külhoni magyarok, adó- és szociálpolitika
2013-01-28 12:46


Most, amikor az E14 szövetség végre párttá (vagy pártokká) fog alakulni, amikor az LMP-ből kiválnak, és külön pártot alapítanak az utopizmusra kevésbé hajlamosak, ideje összefoglalnom ismét, hogy mit is gondolok, mit várok az új politikától. Akkor tudok teljes bizalommal szavazójává válni bármelyik párt listájának és egyéni jelöltnek, ha az alábbiakban leírt szempontokat részben vagy egészében hitelesen képviseli. Nem tartom helyesnek, ha bármelyik párt egy konzekvens program helyett valamelyik társadalmi csoport érdekképviseleteként viselkedik, ugyanis véleményem szerint ez a hatalmi harcok megújulásához vezet, nem pedig a stabilitáshoz.

Új alkotmány kell, jogszerűen az alkotmány megalkotásához legalább kétharmados többséget kell elérni a 2014-es választásokon a jelenlegi Alaptörvényt védő erőkkel szemben. Az új alkotmányt mégis ajánlott a szükséges kétharmadnál nagyobb többséggel elfogadni és az így elért legitimitási szintet kell meghatározni az alkotmány további módosításának feltételeként.

Az Alkotmányban a választójog arányos érvényesülését kell meghatározni a tisztán listás, egyfordulós választási rendszer követelményével. A stabil kormányzóképesség biztosítására és szélsőségek elleni védekezésre elegendő a parlamenti házszabály módosítása. A parlamenti képviselők kétharmados többségének legyen alkotmányos joga egyes képviselőket az alkotmányban felsorolt egyedi kérdésekben kizárni a szavazásból, ha a jelentős többség szerint az obstrukció káros lenne. Ilyen módon a szólásszabadság és a képviselethez való jog megtartása mellett biztosítható lenne a kormányozhatóság és a szélsőséges nézetek kiszorítása a döntéshozatalból ahelyett, hogy a választójogot torzítanák el ciklusról ciklusra.

Az Alkotmány szövegében külön kell választani a tiszteletbeli állampolgárok (így a külhoni magyarság) és a tényleges terheket viselő állampolgárok jogait és kötelességeit. A tiszteletbeli állampolgárokat olyan mértékben kötelezheti csupán az állam, ami a másik állampolgárságukkal összeegyeztethető, tehát jogaikat is úgy kell meghatározni, hogy azok államközi egyezmények alapján teljesíthetők legyenek a tényleges terheket viselő állampolgárok jogsérelme nélkül.

A munkajog, a szociálpolitika és az adópolitika hatásai elválaszthatatlanok, de a mindhármat érintő minimálbér intézménye a lehető legrosszabb megoldás az alacsony jövedelműek jogainak védelmére. A munkavállalók egy részének munkavégző képessége sajnos nem a minimálbér határa fölött kezdődik, ezért a munkáltatói kötelezettség káros következménye egyrészt a munkanélküliség, másrészt az illegális munkaviszonyok számának növekedése.

A szociálpolitikában csak olymódon van helye a támogatásnak, ha az állam a jövedelem (a vagyontartásból származó rejtett jövedelemmel összevont) nagysága alapján rászorulók bevételét a fizikai létminimumnak megfelelő szintre egészíti ki kamatmentes kölcsönként, mert így nem igazságtalan a segélyezés azokkal szemben, akik elegendő jövedelmük okán nem jogosultak a segélyre. Fontos tudni emellett, hogy a támogatás és a középosztály kialakulását segítő jövedelemadó-mentesség egyáltalán nem jelenti azt, hogy az illetők nem fizetnek adót, hiszen a fogyasztási adók ugyanúgy terhelik őket is, akár más közterhet viselő polgárt, igaz csakis abban az esetben, ha a jövedelmüket nem befektetik be.

Az adópolitika akkor megfelelő, ha az igazságosság és az elviselhető mérték követelte visszafogottsággal biztosít fedezetet az állami feladatokra, a piaci folyamatok káros mellékhatásainak kivédésére, elegendő forrást a társadalompolitikai célok elérésére. Az állam legfőbb feladata a törvényesség segítése, végső esetben kikényszerítése, amit ellenőrző és erőforrásokat centralizáló intézményeivel valósít meg. Az erőforrások centralizációjának legrosszabb formája az állami tulajdon, azért, mert a törvényességet felügyelő és ugyanakkor gazdasági szereplőként is fellépő hatalom ritkán képes megőrizni a normális mértéket. A beruházásokban való részvállalással is lehet elegendő hatásfokkal befolyásolni a gazdasági folyamatokat, olyan beruházásokba irányítva az adóbevételeket, amelyek piaci előnyei önmagukban nem elégségesek vagy rövid távon nem érvényesülnek, miközben az állampolgárok számára bizonyíthatóan előnyös a megvalósulásuk. Legnagyobb ilyen beruházásra az oktatás területén van szükség, amelyre a magyar állam jelenleg a GDP kínosan elenyésző részét fordítja. Legközelebb az oktatáspolitikáról fogok írni.