Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

megtakarítás
Minimáljövedem és nyugdíj
2008-04-04 11:00

A nagyon alacsony jövedelmek esetében a teljes jövedelem fogyasztásra fordítódik, a közepes jövedelemsávban egyenletesen nő a megtakarítási hajlandóság a fogyasztás rovására, egy bizonyos jövedelemszint fölött pedig csak presztízsfogyasztások miatt nő a fogyasztás, tehát a teljes jövedelem nagy része megtakarításra kerül.

A fajlagos fogyasztási görbe a legalacsonyabb jövedelemsávban maximumról indul, majd középtájon közel vízszintes, a nagyobb jövedelmekhez érve ismét csökkenni kezd. A görbe vízszintes szakaszán kell valahol meghatározni az adómentes (minimál)jövedelmet úgy, hogy az adómentes sáv elegendően széles legyen a középosztályba való felemelkedéshez, de a mentességtől kieső adóbevételek miatt se kelljen túl magas jövedelemadó kötelezettséget kivetni a magasabb jövedelmekre.

A létminimumtól az adómentes (minimál)jövedelem szintig már lehetőség van a megtakarításra, igaz, hogy a fogyasztás rovására, de ez a megtakarítás teszi lehetővé, hogy a polgárság megerősödjön, azaz tőkebefektetésre is több embernek legyen lehetősége. Az adómentes (minimál)jövedelem szintje fölötti jövedelmet fogyasztásra költve, azt már a fogyasztási adón túl a jövedelemadó is terheli, ami az egyén hajlandóságát szintén a megtakarítások irányába tereli. A TDP olyan társadalmat vízionál, amelyben egy polgár jövedelme felerészben származik munka, felerészben tőkejövedelmekből.

Itt jutottunk el a nyugdíjakhoz. A nyugdíj olyan jövedelem, amit az aktív évek alatti tőkemegtakarítás (vagyongyűjtés), vagy (elosztó-kirovó nyugdíjrendszer esetén) a társadalmi befektetésnek minősülő "tőke" hozama biztosít. A kétféle befektetés között az a különbség, hogy a saját megtakarítású tőke örökölhető, míg a társadalmi befektetés esetén csak a hozam létezik (amit az aktív dolgozók nyugdíjjárulék befizetései biztosítanak). Tehát a nyugdíj egyfajta tőkejövedelem, ezért a nyugdíjat is össze kell vonni más jövedelmekkel (a vagyoni alapú jövedelmet is beleértve), és az összes jövedelem adómentes (minimál)jövedelem fölötti része után adót kell fizetni. Mivel az adómentességi (minimál))jövedelem szint alatt már jelentkezik megtakarítási lehetőség, ezért az alacsony nyugdíj bizonyosan adómentes lesz, a magasabb nyugdíjjal rendelkezőktől pedig elvárható, hogy nyugdíjas éveik alatt is szolidárisak legyenek rászoruló polgártársaikkal.


Tegnapi bejegyzésem után abu kérdéseire és nomentana fölvetésére nem válaszoltam (részletesen), ezt pótlandó:

Milyen viszony van szerinted a minimáljövedelem és a minimálbér között?
A havi minimálbér alapértéke jelenleg 69000 Ft, ennek semmi köze sincs az általam használt adómentes (minimál)jövedelem határhoz, mert a minimálbér a munkáért kötelezően fizetendő legkisebb bér, az adómentes (minimál))jövedelmet pedig adószámítási fogalomként használom az adómentes sáv felső határának megjelölésére.

Hasraütésre szerinted mekkora lenne ma a már megtakarításokra is alkalmas minimáljövedelem?
A hasra ütés nem igazán tudományos módszer, ezért kerülöm az alkalmazását. :-) De egy lehetséges értéket magad is kiszámíthatsz, a jövedelmi, és fogyasztási megoszlások ismeretében. Mindössze azt kell tudni, hogy az egyes jövedelemértékek mellett mekkora az egységnyi jövedelemre eső fogyasztás. Én csak a fentebb említett görbe menetét ismerem, pontos adataim jelenleg nincsenek, ezért nem tudok válaszolni a kérdésedre.

Normális, erős szakszervezetek kellenének! A többit (szociálpolitika, a melósok érdekképviselete parlamentben) ők elintézik.
A szakszervezetek a munkavállalók érdekeit képviselik a munkáltatóval szemben, tehát a munkaszerződésekben, béralkukban van igazán szerepük. A politikai akaratot, és a programokat a demokráciában a pártok jelenítik meg. A parlamentbe egyéni jelöltek (akik a választókerületüket képviselik) és pártlistán szereplők (akik a párt ideológiáját képviselik) kerülnek, nem pedig valamely érdekszövetség képviselői. Ha egy szakszervezet pártként viselkedik, akkor az már nem szakszervezet, hanem párt, egyébként az állam befolyásolásában legföljebb az állami alkalmazottak béralkuiban juthat szerephez, esetleg lobbizhat a szakágban dolgozók számára kedvező törvények mellett. Az álláspontod azonban (hogy legyen valami erős) lényegében ellentétes a TDP elveivel, amely elvek elsősorban az erőegyensúly feltételeiről szólnak, és nem arról, hogy valami is túlerőben legyen, és diktáljon.