Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

ellensúly
Szakszervezetek
2008-04-16 10:35

A munkamegosztás az erőforrások specializálódását és centralizációját hozta. Az aktuális értékteremtő erő a munka, a felhalmozott értékteremtő erő a tőke. A tőke és a munka együttesen szükségesek a termeléshez, nem tudnak egymás nélkül meglenni. A gazdaság fejlődése azt jelenti, hogy a klasszikus értelemben vett (fizikai) munka iránti szükséglet csökken, a termelőeszközök mind bonyolultabbá válása miatt a tudás iránt nő a kereslet, a szellemi munka értéke marad csak olyan szintű a piacon, hogy újratermelhesse a munkaerőt.

Az állam feladata, hogy a leértékelődött munka tulajdonosát (függetlenül a szakterülettől) támogassa a szociális létminimum és az ingyenes oktatás biztosításával, hogy az egyén képes legyen a munkaerő piacra lépni, illetve oda visszatérni. A piaci folyamatokban azonban a beruházásokat leszámítva nem szabad az államnak szerepet vállalni, csakis a törvények betartására, a monopolhelyzet megakadályozására kell ügyelnie.

Nem az állam, hanem a szakszervezetek feladata munka (a munkások) érdekeinek képviselete a tőkével szemben. A szakszervezeteknek kell korlátozni a tőkés hasznát úgy, hogy adott szakterület munkásait képviselve megállapodik a tőketulajdonossal vagy annak képviselőjével (a menedzsmenttel) a termelés módjáról (a termelés optimális feltételeiről, a bevételek elosztásáról). Ha nem tudnak megegyezni, akkor a szakszervezet sztrájkot szervezhet a munka kedvezőbb helyzetéért.

Mit tehet az állam az erős szakszervezetekét? Legfontosabb, hogy a szakszervezetekkel kapcsolatban az állam semleges maradjon, cserébe politikai ügyekben a szakszervezet is semleges marad, nem viselkedhet politikai pártként. Az állam úgy maradhat semleges, hogy tőketulajdonosként nem jelenik meg (nem lehetnek állami vállalatok) a piacon, de a szakszervezetek működési költségeit támogatnia kell a taglétszám arányában. Ezt a támogatást nem használhatja a fel a szakszervezet a sztrájkok nyomán felmerülő költségekre, csakis a szervezet fenntartására és a szakszervezeti funkciókat betöltők tiszteletdíjaira fordíthatja. A szakszervezetek támogatása a tőkejövedelmek utáni adóbevétellel egyenesen arányos kell legyen, így a tőkehaszon növekedése egyben a szakszervezetek erősödését is eredményezi.

Különleges helyzetben vannak az állami szférában dolgozók szakszervezeti tömörülései. Ezek a szakszervezetek továbbra sem kaphatnak állami támogatást, hiszen a befektetett tőke társadalmi tulajdon (adóbevétel), aminek tőkejövedelme az egész társadalom haszna. A társadalmi haszonnak a szakszervezet általi korlátozása nem támogatható.


A továbbiakban gábortegnap írt megjegyzéseire reagálok, dőlt betűs szöveggel idézve az ő felvetéseit:

[...] A vagyonok,azok amelyek a lakosság zöménél jelentkeznek,adózott jövedelemből,munkából teremtődtek.

A törvényes vagyonok a megtakarításokból gyűlnek össze, de amíg a jövedelem fogyasztásra költött része után fogyasztási adót is fizet a fogyasztó, addig a tulajdonból származó fogyasztási előnyökért nem fizet adót a tulajdonos. Ez azt jelenti, hogy amíg a fogyasztásra költött jövedelem kétszeresen adózik, addig a felhalmozásra fordított jövedelem egyszeresen (csak jövedelemadót fizetve) adózik, ami igazságtalan.

[...] a legnagyobb baj,hogy az érték ami olyan vagyonokat jellemez,ami nem az egzakt értelemben az igazi vagyon,mert nagyon sok embernél a lakás,a családiház.A mai érték,ami egy élet nélkülözése árán szereztek nincs arányban ezeknek az embereknek a jövedelmével. Ezért óriási igazságtalanság lerongyositani milliókat,mert ők a többség.

A vagyon minden esetben fogyasztási előnyöket biztosít a tulajdonosának. Valóban nincs semmi köze a jövedelemhez, de a TDP programja (kéretik végigolvasni!) nem is vagyonadót szorgalmaz, hanem a vagyoni jövedelem megadóztatásól beszél, azaz a vagyon használatából fakadó rejtett jövedelem adódik hozzá a munkával vagy tőkebefektetéssel szerzett jövedelemhez. Így a nagy vagyoonnal rendelkezők nem kaphatnak segélyt akkor sem, ha egyáltalán nincs munkából szerzett növedelmük, hanem adózniuk kell. A kisvagyonok alapján számított rejtett jövedelem is beleszámít ugyan az összjövedelelmbe, de az adómentes jövedelemsáv biztosítani fogja, hogy csak azok fizessenek adót, akiket ez nem "rongyosít" le.

Mellesleg mindez arra ösztönöz,ne gürizz,adózott pénzed herdáld el,semmid se legyen,élj máról holnapra,mert ha ha valami marad azt az élősködő herék mind elveszik,mert náluk a Te kicsinke értéked az amit lelejmolnak,mig a zsebüket tömik jól fizetett kártevésükkel.

Az TDP programja szerint állam csak a létminimum alatti összjövedelműeknek oszt vissza munkavégzés nélkül javakat, az afölötti adómentes sáv pedig arra szolgál, hogy csak az anyagilag megerősodött polgárok legyenek kettősen megadóztatva, egyébként aki fogyasztásra költi a teljes jövedelmét (ilyenek a szegények), az is fizet fogyasztási adót a vásárlás pillanatában, tehát ő is hozzájárul a közös költségeinkhez.