Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
A munkamegosztás az erőforrások specializálódását és centralizációját hozta. Az
aktuális értékteremtő erő a munka, a felhalmozott értékteremtő erő a tőke. A tőke
és a munka együttesen szükségesek a termeléshez, nem tudnak egymás nélkül meglenni.
A gazdaság fejlődése azt jelenti, hogy a klasszikus értelemben vett (fizikai) munka
iránti szükséglet csökken, a termelőeszközök mind bonyolultabbá válása miatt a tudás
iránt nő a kereslet, a szellemi munka értéke marad csak olyan szintű a piacon, hogy
újratermelhesse a munkaerőt.
Az állam feladata, hogy a leértékelődött munka tulajdonosát (függetlenül a szakterülettől)
támogassa a szociális létminimum és az ingyenes oktatás biztosításával, hogy az
egyén képes legyen a munkaerő piacra lépni, illetve oda visszatérni. A piaci folyamatokban
azonban a beruházásokat leszámítva nem szabad az államnak szerepet vállalni, csakis
a törvények betartására, a monopolhelyzet megakadályozására kell ügyelnie.
Nem az állam, hanem a szakszervezetek feladata munka (a munkások) érdekeinek képviselete
a tőkével szemben. A szakszervezeteknek kell korlátozni a tőkés hasznát úgy, hogy
adott szakterület munkásait képviselve megállapodik a tőketulajdonossal vagy annak
képviselőjével (a menedzsmenttel) a termelés módjáról (a termelés optimális feltételeiről,
a bevételek elosztásáról). Ha nem tudnak megegyezni, akkor a szakszervezet sztrájkot
szervezhet a munka kedvezőbb helyzetéért.
Mit tehet az állam az erős szakszervezetekét? Legfontosabb, hogy a szakszervezetekkel
kapcsolatban az állam semleges maradjon, cserébe politikai ügyekben a szakszervezet
is semleges marad, nem viselkedhet politikai pártként. Az állam úgy maradhat semleges,
hogy tőketulajdonosként nem jelenik meg (nem lehetnek állami vállalatok) a piacon,
de a szakszervezetek működési költségeit támogatnia kell a taglétszám arányában.
Ezt a támogatást nem használhatja a fel a szakszervezet a sztrájkok nyomán felmerülő
költségekre, csakis a szervezet fenntartására és a szakszervezeti funkciókat betöltők
tiszteletdíjaira fordíthatja. A szakszervezetek támogatása a tőkejövedelmek utáni
adóbevétellel egyenesen arányos kell legyen, így a tőkehaszon növekedése egyben
a szakszervezetek erősödését is eredményezi.
Különleges helyzetben vannak az állami szférában dolgozók szakszervezeti tömörülései.
Ezek a szakszervezetek továbbra sem kaphatnak állami támogatást, hiszen a befektetett
tőke társadalmi tulajdon (adóbevétel), aminek tőkejövedelme az egész társadalom
haszna. A társadalmi haszonnak a szakszervezet általi korlátozása nem támogatható.
A továbbiakban gábortegnap
írt megjegyzéseire reagálok, dőlt betűs szöveggel idézve az ő felvetéseit:
[...] A vagyonok,azok amelyek a lakosság zöménél jelentkeznek,adózott jövedelemből,munkából
teremtődtek.
A törvényes vagyonok a megtakarításokból gyűlnek össze, de amíg a jövedelem fogyasztásra
költött része után fogyasztási adót is fizet a fogyasztó, addig a tulajdonból származó
fogyasztási előnyökért nem fizet adót a tulajdonos. Ez azt jelenti, hogy amíg a
fogyasztásra költött jövedelem kétszeresen adózik, addig a felhalmozásra fordított
jövedelem egyszeresen (csak jövedelemadót fizetve) adózik, ami igazságtalan.
[...] a legnagyobb baj,hogy az érték ami olyan vagyonokat jellemez,ami nem az egzakt
értelemben az igazi vagyon,mert nagyon sok embernél a lakás,a családiház.A mai érték,ami
egy élet nélkülözése árán szereztek nincs arányban ezeknek az embereknek a jövedelmével.
Ezért óriási igazságtalanság lerongyositani milliókat,mert ők a többség.
A vagyon minden esetben fogyasztási előnyöket biztosít a tulajdonosának. Valóban
nincs semmi köze a jövedelemhez, de a TDP programja
(kéretik végigolvasni!) nem is vagyonadót szorgalmaz, hanem a vagyoni jövedelem
megadóztatásól beszél, azaz a vagyon használatából fakadó rejtett jövedelem adódik
hozzá a munkával vagy tőkebefektetéssel szerzett jövedelemhez. Így a nagy vagyoonnal
rendelkezők nem kaphatnak segélyt akkor sem, ha egyáltalán nincs munkából szerzett
növedelmük, hanem adózniuk kell. A kisvagyonok alapján számított rejtett jövedelem
is beleszámít ugyan az összjövedelelmbe, de az adómentes jövedelemsáv biztosítani
fogja, hogy csak azok fizessenek adót, akiket ez nem "rongyosít" le.
Mellesleg mindez arra ösztönöz,ne gürizz,adózott pénzed herdáld el,semmid se legyen,élj
máról holnapra,mert ha ha valami marad azt az élősködő herék mind elveszik,mert
náluk a Te kicsinke értéked az amit lelejmolnak,mig a zsebüket tömik jól fizetett
kártevésükkel.
Az TDP programja szerint állam csak a létminimum alatti összjövedelműeknek
oszt vissza munkavégzés nélkül javakat, az afölötti adómentes sáv pedig arra szolgál,
hogy csak az anyagilag megerősodött polgárok legyenek kettősen megadóztatva, egyébként
aki fogyasztásra költi a teljes jövedelmét (ilyenek a szegények), az is fizet fogyasztási
adót a vásárlás pillanatában, tehát ő is hozzájárul a közös költségeinkhez.