Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
második mondat Programját a hosszú távú következmények határozzák meg, de tartózkodjon minden rövidtávú károkozástól! 2008-04-24 10:30
A TDP politikai helyét a párt szervezéséről szóló szövegem végén
próbáltam meghatározni. A meghatározás második mondatát részletezem az alábbiakban.
A politikai élet egyik dimenziója a rövidtávú-hosszútávú
vonal. A taktika és a stratégia ellentmondását olyan gazdasági és jogi akadályok
okozzák, aminek megoldása a hosszútávú céllal akár ellentétes haladást is követelhet.
Rövidtávú időszak alatt egy választási ciklust értek, ami alatt a hatalom és az
állami eszközök birtokában csakis annyiban térhet el a kormányzás a megfogalmazott
választási programtól, amennyiben azt addig ismeretlen gazdasági, természeti vagy
külpolitikai erők megkövetelik. Nem okozhat rövidtávú eltérést sem a népszerűségvesztés
miatt kialakuló nyomás, vélemény, csakis jogilag vagy szociológiailag bizonyított
igazságok téríthetik el a pártot a választási programja szerinti cselekvéstől.
Ha egy párt a hatalom gyakorlása során a népszerűségét és a következő választást
elveszti, akkor annak három oka lehet. Egyik, hogy érvénytelen válaszokat adott
a valós problémákra (vagy föl sem ismerte azokat), második, hogy rosszabbul kommunikált,
mint az ellenzéke, ezért utasítják el a választók a politikáját, harmadik, hogy
egy ciklus alatt nem jelentkeznek az adott politika eredményei. Mindhárom esetben
le kell mondania a hatalomról, az első esetben alkalmatlanság, a második esetben
figyelmetlenség miatt. A harmadik a legfontosabb eset, hiszen a problémák nagyságrendje
miatt veszti el a hatalmat, nem pedig a saját hibájából. A továbbiakban csak ezzel
a lehetőséggel foglalkozom.
Az egy ciklus alatt megoldhatatlan problémák miatt van szerepe a hosszútávú célok
elsődleges voltának. A hosszútávú feladatok megoldása csakis az ellenzékkel közösen
lehetséges, tehát a ciklus feléhez jutva a hosszútávú célokkal kapcsolatban alkut
kell kötni az ellenzékkel, hogy a két év múltán bekövetkező változás ne tegye semmissé
a megkezdett változást. Természetesen nem elvtelen alkuról van szó, hanem annyi
engedményről a saját programból, hogy azért részleges előrehaladás megmaradjon.
Ez az alku a társadalom nyilvánossága előtt történjen, hogy a választások után az
ellenzék ne térhessen el tőle, vagy ha eltér, akkor az ő ciklusának a végén ezt
a döntését is el tudja bírálni a választó.
Ha az ellenzék nem hajlandó együttműködésre, esetleg párbeszédre sem, akkor nem
szabad feladni a távlati célok szerinti cselekvést (akkor sem, ha választási vereséget
okoz), hiszen a hatalomba kerülő ellenzék akármit is cselekszik, jól kommunikálható
támadási felületet biztosít az együttműködés elutasításával. Ellenzékben a legfontosabb
feladat a kormány megvalósított politikájának folyamatos összehasonlítása a hosszútávú
célokkal (saját kormányprogrammal és az ellenzék választási programjával). A TDP
rövidtávú előnyök szerzése céljából sem megkérdőjelezheti meg a választott személyek
jogosultságát a hatalomra, csakis a cselekvések, a folytatott politika bírálata
elfogadható.
Választások után egyáltalán sem szabad a kampány idején szokásos küzdelmekbe belemenni,
ugyanis a nyugodt politizálás hosszútávú kultúrája fontosabb, mint csatákban elért
rövidtávú nyereség. Kampány idején valóban minden, a ciklus alatt összegyűjtögetett
hibát, kifogást az ellenfélre kell zúdítani, de csakis akkor, hogy a politikai feszültség
ne terüljön szét folyamatosan a társadalmon.
A TDP programjának legfontosabb, egyben legnagyobb akadályba
ütköző célja az egyenlő tehervállalás elérése, azaz a tulajdoni jövedelem megadóztatása.
Ehhez a tulajdonok önbevallása szükséges, amit a TDP a hatalom birtokában azonnal
törvénybe iktat, hogy a ciklus közepéig rendelkezésre álljon az adómódosításhoz
szükséges információ.
A második legfontosabb cél a gazdaság fellendítése, a régiós versenyképesség, ami
a munka terheinek csökkentésével érhető el, az egykulcsos adózás, a TB járulék alanyi
kötelezettségű biztosítássá alakításával. Ezzel összefüggő cél a szociális védelem
átalakítása olymódon, hogy a szociális minimumra (létminimumra) biztosítja az állam
a mélyszegénység orvoslását a jelentkező forrásokból. A forrásokat a szociális célok
miatti ártámogatás, és az adókedvezmények sokféleségének megszüntetése, biztosítja.
A középréteg kialakulása az adómentes sáv meghatározásával segíthető, amelynek mértékét
(az adókulcs nagyságával összhangban) úgy kell meghatározni, hogy a fogyasztási
adó és a jövedelemadó összterhelése egyenletes legyen mindegyik decilisre nézve.
Ide kapcsolódóan még egy megjegyzést fűznék Higgadtember
tegnapi hozzászólásához, az ő szövegét dőlt betűvel kiemelve:
Egy kis adalék vallásról és közügyről: az egyházak egészségügyi, jótékonysági és
oktatási tevékenységei egyes becslések szerint évi 200 milliárd forintot tesznek
ki.Ki adná össze ezt a pénzt, ha nem az egyházak? A vallásos emberek ritkábban lesznek
depressziósok és öngyilkosok, ritkábban szorulnak pszichiátriai kezelésre. Az egyházak
közéleti szerepvállalása felmérhetetlenül jó, így válik köz-üggyé maga a vallás
is.
A TDP nézetem szerint csak teret kell biztosítson a vallásgyakorláshoz, ezért
szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy bizonyos (történelmi) egyházakat adóbevételből
támogat az állam. Helyette emelni kell az állampolgárok által meghatározható (1+1%)
céltámogatás nagyságát a megszűnő támogatással egyező mértékében, hogy valóban a
polgárok hitvallása szerint oszoljék szét az egyházak és civil szervezetek között
a támogatás. Természetesen ez nem zárja ki, hogy az egyházak által felvállalt szociális
és oktatási (az egyébként állami) feladatok költségeit az állam megtérítse.