Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

második mondat
Programját a hosszú távú következmények határozzák meg, de tartózkodjon minden rövidtávú károkozástól!
2008-04-24 10:30

A TDP politikai helyét a párt szervezéséről szóló szövegem végén próbáltam meghatározni. A meghatározás második mondatát részletezem az alábbiakban.
A politikai élet egyik dimenziója a rövidtávú-hosszútávú vonal. A taktika és a stratégia ellentmondását olyan gazdasági és jogi akadályok okozzák, aminek megoldása a hosszútávú céllal akár ellentétes haladást is követelhet.

Rövidtávú időszak alatt egy választási ciklust értek, ami alatt a hatalom és az állami eszközök birtokában csakis annyiban térhet el a kormányzás a megfogalmazott választási programtól, amennyiben azt addig ismeretlen gazdasági, természeti vagy külpolitikai erők megkövetelik. Nem okozhat rövidtávú eltérést sem a népszerűségvesztés miatt kialakuló nyomás, vélemény, csakis jogilag vagy szociológiailag bizonyított igazságok téríthetik el a pártot a választási programja szerinti cselekvéstől.

Ha egy párt a hatalom gyakorlása során a népszerűségét és a következő választást elveszti, akkor annak három oka lehet. Egyik, hogy érvénytelen válaszokat adott a valós problémákra (vagy föl sem ismerte azokat), második, hogy rosszabbul kommunikált, mint az ellenzéke, ezért utasítják el a választók a politikáját, harmadik, hogy egy ciklus alatt nem jelentkeznek az adott politika eredményei. Mindhárom esetben le kell mondania a hatalomról, az első esetben alkalmatlanság, a második esetben figyelmetlenség miatt. A harmadik a legfontosabb eset, hiszen a problémák nagyságrendje miatt veszti el a hatalmat, nem pedig a saját hibájából. A továbbiakban csak ezzel a lehetőséggel foglalkozom.

Az egy ciklus alatt megoldhatatlan problémák miatt van szerepe a hosszútávú célok elsődleges voltának. A hosszútávú feladatok megoldása csakis az ellenzékkel közösen lehetséges, tehát a ciklus feléhez jutva a hosszútávú célokkal kapcsolatban alkut kell kötni az ellenzékkel, hogy a két év múltán bekövetkező változás ne tegye semmissé a megkezdett változást. Természetesen nem elvtelen alkuról van szó, hanem annyi engedményről a saját programból, hogy azért részleges előrehaladás megmaradjon. Ez az alku a társadalom nyilvánossága előtt történjen, hogy a választások után az ellenzék ne térhessen el tőle, vagy ha eltér, akkor az ő ciklusának a végén ezt a döntését is el tudja bírálni a választó.

Ha az ellenzék nem hajlandó együttműködésre, esetleg párbeszédre sem, akkor nem szabad feladni a távlati célok szerinti cselekvést (akkor sem, ha választási vereséget okoz), hiszen a hatalomba kerülő ellenzék akármit is cselekszik, jól kommunikálható támadási felületet biztosít az együttműködés elutasításával. Ellenzékben a legfontosabb feladat a kormány megvalósított politikájának folyamatos összehasonlítása a hosszútávú célokkal (saját kormányprogrammal és az ellenzék választási programjával). A TDP rövidtávú előnyök szerzése céljából sem megkérdőjelezheti meg a választott személyek jogosultságát a hatalomra, csakis a cselekvések, a folytatott politika bírálata elfogadható.

Választások után egyáltalán sem szabad a kampány idején szokásos küzdelmekbe belemenni, ugyanis a nyugodt politizálás hosszútávú kultúrája fontosabb, mint csatákban elért rövidtávú nyereség. Kampány idején valóban minden, a ciklus alatt összegyűjtögetett hibát, kifogást az ellenfélre kell zúdítani, de csakis akkor, hogy a politikai feszültség ne terüljön szét folyamatosan a társadalmon.

A TDP programjának legfontosabb, egyben legnagyobb akadályba ütköző célja az egyenlő tehervállalás elérése, azaz a tulajdoni jövedelem megadóztatása. Ehhez a tulajdonok önbevallása szükséges, amit a TDP a hatalom birtokában azonnal törvénybe iktat, hogy a ciklus közepéig rendelkezésre álljon az adómódosításhoz szükséges információ.
A második legfontosabb cél a gazdaság fellendítése, a régiós versenyképesség, ami a munka terheinek csökkentésével érhető el, az egykulcsos adózás, a TB járulék alanyi kötelezettségű biztosítássá alakításával. Ezzel összefüggő cél a szociális védelem átalakítása olymódon, hogy a szociális minimumra (létminimumra) biztosítja az állam a mélyszegénység orvoslását a jelentkező forrásokból. A forrásokat a szociális célok miatti ártámogatás, és az adókedvezmények sokféleségének megszüntetése, biztosítja.
A középréteg kialakulása az adómentes sáv meghatározásával segíthető, amelynek mértékét (az adókulcs nagyságával összhangban) úgy kell meghatározni, hogy a fogyasztási adó és a jövedelemadó összterhelése egyenletes legyen mindegyik decilisre nézve.

Ide kapcsolódóan még egy megjegyzést fűznék Higgadtember tegnapi hozzászólásához, az ő szövegét dőlt betűvel kiemelve:

Egy kis adalék vallásról és közügyről: az egyházak egészségügyi, jótékonysági és oktatási tevékenységei egyes becslések szerint évi 200 milliárd forintot tesznek ki.Ki adná össze ezt a pénzt, ha nem az egyházak? A vallásos emberek ritkábban lesznek depressziósok és öngyilkosok, ritkábban szorulnak pszichiátriai kezelésre. Az egyházak közéleti szerepvállalása felmérhetetlenül jó, így válik köz-üggyé maga a vallás is.

A TDP nézetem szerint csak teret kell biztosítson a vallásgyakorláshoz, ezért szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy bizonyos (történelmi) egyházakat adóbevételből támogat az állam. Helyette emelni kell az állampolgárok által meghatározható (1+1%) céltámogatás nagyságát a megszűnő támogatással egyező mértékében, hogy valóban a polgárok hitvallása szerint oszoljék szét az egyházak és civil szervezetek között a támogatás. Természetesen ez nem zárja ki, hogy az egyházak által felvállalt szociális és oktatási (az egyébként állami) feladatok költségeit az állam megtérítse.