Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

harmadik mondat
Innovatív módon kerülje a dogmákhoz való merev ragaszkodást, de tisztelettel őrizze meg a kultúra összes formáját!
2008-04-25 08:20

A TDP politikai helyét a párt szervezéséről szóló szövegem végén próbáltam meghatározni. A meghatározás harmadik mondatát részletezem az alábbiakban.

A politikai élet egyik dimenziója a konzervatív-újító vonal. A hagyományok megőrzését és a folyton átalakuló valósághoz való alkalmazkodás ellentmondását csak egyetlen módon lehet feloldani. A tervek és a döntések pontos dokumentálásával, hogy egy zsákutcába vezető döntéssorozat esetén is kideríthető legyen az ok-okozati láncolat. Történelem és jelenkor feszül egymásnak, a múlt mintázatának másolata határozza meg inkább a tetteinket, vagy az ész problémamegoldó ereje legyen a cselekvés forrása?

A konzervatív gondolkodás azon a megállapításon alapul, hogy a kialakult, működő rendszer megváltoztatása mindig veszteségekkel jár, és a szándék szerint talán jobbító beavatkozás is visszafordíthatatlan romláshoz, értékvesztéshez vezethet. Történelmi hivatkozás a francia forradalom végkifejlete, amikor a szabadság egyenlőség testvériség hármasa terrort eredményezett. A másik hivatkozási alap az egyéni és a társadalmi tudat ellentétéből fakad, az egyén nem tudja befogadni a racionalitás megváltozását, vagy éppen ellenkezőleg, a közösség számára elfogadhatatlan az egyén különc gondolkodásmódja.

A konzervatív gondolkodás három sarokpontja ezért a forradalommal való sajátos szembenállás, a nevelés fontosságának kiemelése, és az egyéni szabadság hierarchikus alárendelése a kialakult intézményeknek. Kritikus kérdés ezért a fegyelem és a szabadság ellentéte, hiszen a hagyományok tisztelete biztosítja a belső stabilitást, de a szabadságra is szükség van a külső hatásokhoz, a globális környezet változásaihoz való alkalmazkodás végett.

Ugyan a konzervatív gondolkodás is a racionalitás általános kiterjesztésére törekszik, de a rendszer szétesésétől félve megengedi irracionális szigetek létezését. A rendszer újító megváltoztatója ezzel szemben az irracionális szigetek megszüntetésére törekszik, homogén racionalizmusra. Mindeközben a konzervatív gondolkodó elméletben is integrálja, az újító differenciálja a világ dolgait. Míg az újító a differenciálás eredményeként felismert részek némelyikét elhagyhatónak, illetve megváltoztatandónak tekinti, addig a szélsőséges konzervatívizmus szerint a részek bármely módosításától a rendszer egésze sérül.

A TDP konzervatív módon szemben áll a forradalommal, de a következetes reformokat elengedhetetlennek tartja. Nem követ kritikátlanul semmilyen hagyományt, de tisztelettel megőrzi azokat, mint a társadalmi fejlődés tanulságait. Elítél mindenfajta programszerű kényszert a nevelésben és az egyéni szabadság ellen általában, támogatandónak tartja az egyének felemelkedésért vívott küzdelmét és a társadalmi csoportok törekvéseit a helyzetük megváltoztatására. Programjával megújítja a társadalmi egyensúlyt, de közben ellenőrizhetően dokumentálja a szándékait és tetteit. Ugyanis a valóság ok-okozati labirintusában csak az éppen előttünk álló szűk járatot érzékeljük, de rossz útra térve csak akkor léphetünk vissza a kiindulóponthoz, ha a hagyomány Ariadné-fonala oda visszavezet.