2008-04-26 12:20
A TDP politikai helyét a párt szervezéséről szóló szövegem végén
próbáltam meghatározni. A meghatározás negyedik mondatát részletezem az
alábbiakban.
A politikai élet egyik dimenziója a populista-elitista
vonal. Ezt a vonalat a politikai előjogok szerinti
rendszerek megnevezései (anarchia, demokrácia, oligarchia autokrácia) is
meghatározhatják, de az osztályozást leszűkítve a demokrácián belüli szakaszra a
közvetlen népuralom, a képviseleti demokrácia végletei között vizsgálódunk. A képviseleti
demokrácia esetén is megjelenik egy időleges hatalmú elit, amelynek legitimitását
a választás adja.
A populista gondolkodás elutasít minden elit legitimitást, emiatt a közvetlen demokráciát
tartja megoldásnak, de a tudásmegosztás jelenlegi fejletlensége az elitista gondolkodás
érveit erősíti, ezért a közvetett demokrácia stabilabb. A stabilitást úgy értem,
hogy miközben bármiféle rendszer megvalósíthatja az emberi boldogulást, és békét,
addig a társadalom valós állapota miatt az elméletileg legjobb rendszer is "korcs"
rémálommá válhat a valóságban. Ezt Arisztotelész is megfogalmazza
Politika című művében:
[..] azt a monarchiát, amely a közérdekre tekintettel van, királyságnak,
azt a kormányzatot, amely keveseknek, de egynél többnek adja a hatalmat, arisztokráciának
nevezzük [..]; végre mikor a nép gyakorolja az államhatalmat a közjó érdekében,
azt valamennyi alkotmány közös nevével politeiának nevezzük. [...]
Az említett alkotmányok korcs alakjai pedig: a királyságé a türannisz
(zsarnokság), az arisztokráciáé az oligarchia,
és a politeiáé a demokrácia. A türannisz olyan monarchia, mely
csak az egyeduralkodó érdekéért van, míg az oligarchia a vagyonosok, a demokrácia
pedig a vagyontalanok érdekéért: a közösség érdekéhez egyikük sem igazodik.
Vitatkoztunk
már a populizmusról (a TDP Akadémián) salabakkerrel, aki nagyon szeretne
már egy populista pártot találni. Elméletben még sikerülhet is neki, de a gyakorlatban
a populista kijelentések mindig hamisan csengenek. Egyrészt a teljesíthetetlen,
vagy a jövő terhére teljesített ígéreteket nehéz megkülönböztetni a megalapozottaktól,
másrészt a politikai kijelentések a népakaratot átváltoztatják, tehát a kijelentő
(hermenauta) elit is irányít, csak áttételesen, a társadalom gyengéit megragadó
oligarcha módjára. Véleményem szerint ezt teszi a Fidesz, a népakarat populista
stílusú befolyásolásával.
De rosszindulat nélkül is problémás az információkezelésre való érettség és a közös
nyelv hiánya. A társadalom tagjainak nagy része képtelen átfogó problémák megoldására,
a megoldásra képesek pedig nem találják, vagy önző okok miatt nem is keresik a közös
nyelvet. Az emberiség (mint értelem) magas szintre jutott ugyan a valóság megértésében,
de az ész csak kevesek lehetősége és privilégiuma. Ugyanolyan viszonyban van a tanulás
a tudással, mint a munka a vagyonnal, a tőkével. A tanulás erőfeszítést igényel,
aminek eredményeként a tudás egyénileg vagy csoportszinten gyarapszik. A felhalmozott
tudástőke birtokában kevesebb erőfeszítéssel érhető el bármely kitűzött cél, a kialakult
elit a tudástőke segítségével könnyebben jut a javakhoz, így a tudás birtoklását
ugyanúgy fölhasználja a hatalom megtartására, mint a tőkés a vagyonát.
A TDP ezért tudásmegosztásra törekszik, mind a hatalom birtokosai, mind a hatalom
megszerzésére törekvők, mind pedig a választók tömege között. A párt nem egy kisebb
érdekcsoport hatalomhoz jutásán munkálkodik, hanem a társadalom feszítő kérdéseire
keresi a megoldást. Nem befolyásolhatja egy válasz érvényességét a válaszadó személye,
legyen az a hatalom ellenzéke vagy egy civil csoportosulás, a legfontosabb szempont
az érvek logikája és ereje. Csakis úgy közelíthető meg a populista álom, a közvetlen
demokrácia, ha az elit megosztja a tudását a széles tömegek között, megtalálja a
nyelvet a diskurzushoz, nem pedig totális hatalomra tör társadalompszichológia eszköztárát
fölhasználó propagandával.
