Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



hatodik mondat
Szabadelvű módon nyilvánítsa ki, hogy a közéletnek csupán egyik szereplője, nem kiváltságos, hanem speciális alkotórésze a társadalomnak!
2008-04-29 09:30

A TDP politikai helyét a párt szervezéséről szóló szövegem végén próbáltam meghatározni. A meghatározás hatodik mondatát részletezem az alábbiakban.

A politikai élet egyik dimenziója a parancselvű-szabadelvű vonal. Egyik véglete a hatalom totális felügyelete az egyén és a gazdaság felett (diktatúra), a másik véglet szerint csakis jogi egyenlőséget biztosít a személyiségi jogok korlátozása nélkül. De a hatalom formális keretekbe szorítása nem a hatalom eltűnéséhez vezet, hanem a formalitásokat kijátszó alattomos, rejtőzködő hatalomhoz, egyfajta illiberális demokráciához.

A fő problémát az egyén és a társadalom ellentmondása jelenti. Az demokráciában ugyanis (ha képviseleti is) a tömeg hatalma érvényesül, a demokrácia kiteljesedése során az arccal rendelkező kisebbség hatalma egyre kevesebb, miközben az arctalan közvélemény egyre nagyobb nyomást gyakorol a hatalomban levőkre. A kapitalista társadalmi rend kialakulása együtt járt a személyiségi jogok felismerésével, az állami elnyomó szerep közösségivé vált.

A felvilágosodás kiinduló állítása volt, hogy a racionalitás és az egyéni szabadság stabilitást biztosít, de a szabadságot az egyén a valóságba vetettség irracionális magányosságával együtt élte meg. A racionalitásban újraéledő csoporttudat embertelen, a csoportok már nem beolvasztják, hanem üres keretként körbeveszik az egyént, aki ezért a közösséget tekinti elnyomójának, visszaél személyiségi jogával, instabillá válik a kialakult rend, akármilyen legyen is az. A XXI. században a modernség már nem osztályok harca, hanem a személyiség harca a közösség erejével szemben.

Az arisztokrata Tocqueville így ír:

[...] minden forradalom, amely megváltoztatta a népek arculatát, azért tört ki, hogy szentesítse vagy sárba tapossa az egyenlőséget. Ha eltekintünk az emberek nagy megmozdulásainak másodlagos okaitól, szinte mindig az egyenlőtlenségre bukkanunk. Vagy a szegények próbálták elrabolni a gazdagok javait, vagy a gazdagok próbálták leigázni a szegényeket. Aki olyan társadalmi rendet tud létrehozni, amelyben mindenkinek van egy kevés óvni valója, és senki sem kíván túl sokat a máséból, sokat tesz a világ békéjéért.


A TDP ezért nem ígér új egyenlőséget, csak a fölismert egyenlőtlenségek csillapítására tesz erőfeszítést. Nem ígérheti a nép üdvét, mert azt a nép maga tudja csak létrehozni, kitermelni. Nem állíthatja, hogy az egyén és a társadalom ellentmondására megoldást tud szolgáltatni, mert nincs kész megoldás, csak diskurzus a kétségekről, és kommunikációs cselekvés a szándékokról, hogy miképpen is alkalmazkodjunk a környező valósághoz és önmagunkhoz. A párbeszéd békéjére van szükségünk mostanság!