Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

A TDP politikai helyét a párt szervezéséről szóló szövegem végén próbáltam meghatározni. A meghatározás hetedik, utolsó mondatát részletezem az alábbiakban.

A politikai élet egyik dimenziója a gondoskodó-szolgáltató vonal. Egyik véglete az egyenlősítő újraelosztás társadalom tagjai között, a másik véglet az újraelosztástól való tartózkodás, a hatalom közömbössége a társadalmi egyenlőtlenségek iránt, mindössze a gazdasági gépezet működésének elősegítése.

A túlzott állami tulajdon vagy a magas adóbevétel birtokában az állam minden tagjának visszaoszt az adóbevételből, amivel rövidtávon stabilizálhatja ugyan a hatalmát, de a jólét és egyéni teljesítmény szétválasztásával kioltja a fejlődés legnagyobb hajtóerejét, a szükségletet. Az eféle jótékonyság ráadásul az egyén figyelmét a hatalom felé fordítja, feledteti, hogy az állam csak eloszt, a javak csakis a természet (társadalom) megmunkálásából származhatnak.

A túlzott gondoskodás is megnyomorítja az egyént, mert romlik a valóságérzéke, elveszíti a problémamegoldó képességét, miközben a globális versenyben csakis akkor tud helytállni egy társadalom, ha a tagjai a valós problémákat oldják meg. Nem a jövedelemtől, vagy a vagyontól erős egy csoport, hanem attól, hogy a természet erőivel szemben képes helytállni. A jövőjében nyomorodik meg az a nemzet, amelynek elitje a jólétet részesíti előnyben a képességek megbecsülése helyett. A munka nélkül jólétben élők, a vagyonukat kockázatmentesen birtoklók nyelvéből hiányzik a jövő idő, hiszen a követeléseiket a hatalomban levő elit úgyis teljesíti, vagy leváltják...

Amennyiben a hatalom csak a gazdasági gépezetre ügyel, a makrogazdasági mutatókra, akkor az adott gazdasági helyzetben hibás választ adó egyének a nyomorszint alá süllyedhetnek. Az emberi csoporttermészet kétarcú, a szolidaritás ösztöne helyett az önvédelmi ösztön kerekedhet felül (önmagát gerjesztve) és akkor embertelenül kiközösítik a perifériára került társaikat spontán segítségnyújtás helyett. Pedig a józan megfontolás is a segítségnyújtás mellett szól, hiszen a ma érvényes és sikeres gazdasági magatartás megváltozott helyzetben bukást hozhat, és a helyes választ talán pontosan az a képesség segíti megtalálni a jövőben, ami jelenleg hibás, ezért értéktelen a munkaerő piacon. A nyomorban élők nyelvében sajnos ritkán szerepel a jövő idő, sűrűbben a jelent meghatározó hatalom keserű gyűlölete...

Az elit tehát eszközzé vagy gyűlöletessé silányul, akár az osztogató, akár a szolgáltató végletet választja. A társadalom szerkezete nem a hatalom erőfeszítésétől változik meg, hanem a benne rejlő ellentmondások feszítik szét. A valós ellentmondások korai felismerése tudományos feladat, amit szembe kell állítani a csoporttudatban kialakuló mítoszokkal. A hiteles tájékoztatás az egyik legfontosabb kötelessége az elitnek, ami persze nem a tények ideológiamentes felsorolását jelenti, hanem azok megvilágítását az ideológiák fényével. A kormány és ellenzék által különböző színű fénnyel láthatóvá tett tényeket (statisztikai adatokat) a társadalom tagjai feldolgozzák, és aztán úgy cselekszenek, ahogy akarnak. Az elitnek nem vezető, hanem értelmező szerepe kell legyen!

A TDP a hatalom birtokában megszüntet mindenfajta szociális támogatást a létminimum fölötti jövedelmet szerzők számára, a létminimum alá süllyedést pedig kamatmentes (akár élethosszig tartó) kölcsön juttatásával éri el, a szociális létminimum szintjére egészítve ki a jövedelmet. A középosztály kialakulását nem jótékonykodással, kedvezményekkel segíti, hanem az adófizetési kötelezettség alsó határának meghatározásával. A párt nevében szereplő "tudományos" jelző nem a tudományos elit hatalmát, hanem éppen ellenkezőleg, a társadalom minden osztályának fejlődőképességét biztosító középutas politizálást jelenti. A vagyoni alapú jövedelem, a munka- és tőkejövedelem együttes összegét tekintve adóalapnak, és azt lineárisan megadóztatva egyenlő súllyal terheli a vagyont és a jövedelmet, miközben védi a nyomortól jövedelemszerzésre képteleneket. A passzív vagyon megadóztatásával serkenti annak működő tőkévé való átváltozását, a gazdaság melegedését. A termékek ártámogatása és a vállalkozások támogatása helyett az egyes termékekre kivetett fogyasztási adó mérséklésével preferál, de ezt nem szociális, hanem környezetvédelmi indokkal vagy a magyar gazdaság versenyképességét javító szándékkal teszi.

Ez volt az utolsó mondat, elfáradtam, most néhány napra elcsendesedem, de ha megjegyzéseket ír valaki, akkor arra szívesen reagálok... :-)