![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
A TDP politikai helyét a párt szervezéséről szóló szövegem végén
próbáltam meghatározni. A meghatározás hetedik, utolsó mondatát részletezem
az alábbiakban.
A politikai élet egyik dimenziója a gondoskodó-szolgáltató
vonal. Egyik véglete az egyenlősítő újraelosztás társadalom tagjai között, a másik
véglet az újraelosztástól való tartózkodás, a hatalom közömbössége a társadalmi
egyenlőtlenségek iránt, mindössze a gazdasági gépezet működésének elősegítése.
A túlzott állami tulajdon vagy a magas adóbevétel birtokában az állam minden tagjának
visszaoszt az adóbevételből, amivel rövidtávon stabilizálhatja ugyan a hatalmát,
de a jólét és egyéni teljesítmény szétválasztásával kioltja a fejlődés legnagyobb
hajtóerejét, a szükségletet. Az eféle jótékonyság ráadásul az egyén figyelmét a
hatalom felé fordítja, feledteti, hogy az állam csak eloszt, a javak csakis a természet
(társadalom) megmunkálásából származhatnak.
A túlzott gondoskodás is megnyomorítja az egyént, mert romlik a valóságérzéke, elveszíti
a problémamegoldó képességét, miközben a globális versenyben csakis akkor tud helytállni
egy társadalom, ha a tagjai a valós problémákat oldják meg. Nem a jövedelemtől,
vagy a vagyontól erős egy csoport, hanem attól, hogy a természet erőivel szemben
képes helytállni. A jövőjében nyomorodik meg az a nemzet, amelynek elitje a jólétet
részesíti előnyben a képességek megbecsülése helyett. A munka nélkül jólétben élők,
a vagyonukat kockázatmentesen birtoklók nyelvéből hiányzik a jövő idő, hiszen a
követeléseiket a hatalomban levő elit úgyis teljesíti, vagy leváltják...
Amennyiben a hatalom csak a gazdasági gépezetre ügyel, a makrogazdasági mutatókra,
akkor az adott gazdasági helyzetben hibás választ adó egyének a nyomorszint alá
süllyedhetnek. Az emberi csoporttermészet kétarcú, a szolidaritás ösztöne helyett
az önvédelmi ösztön kerekedhet felül (önmagát gerjesztve) és akkor embertelenül
kiközösítik a perifériára került társaikat spontán segítségnyújtás helyett. Pedig
a józan megfontolás is a segítségnyújtás mellett szól, hiszen a ma érvényes és sikeres
gazdasági magatartás megváltozott helyzetben bukást hozhat, és a helyes választ
talán pontosan az a képesség segíti megtalálni a jövőben, ami jelenleg hibás, ezért
értéktelen a munkaerő piacon. A nyomorban élők nyelvében sajnos ritkán szerepel
a jövő idő, sűrűbben a jelent meghatározó hatalom keserű gyűlölete...
Az elit tehát eszközzé vagy gyűlöletessé silányul, akár az osztogató, akár a szolgáltató
végletet választja. A társadalom szerkezete nem a hatalom erőfeszítésétől változik
meg, hanem a benne rejlő ellentmondások feszítik szét. A valós ellentmondások korai
felismerése tudományos feladat, amit szembe kell állítani a csoporttudatban kialakuló
mítoszokkal. A hiteles tájékoztatás az egyik legfontosabb kötelessége az elitnek,
ami persze nem a tények ideológiamentes felsorolását jelenti, hanem azok megvilágítását
az ideológiák fényével. A kormány és ellenzék által különböző színű fénnyel láthatóvá
tett tényeket (statisztikai adatokat) a társadalom tagjai feldolgozzák, és aztán
úgy cselekszenek, ahogy akarnak. Az elitnek nem vezető, hanem értelmező szerepe
kell legyen!
A TDP a hatalom birtokában megszüntet mindenfajta szociális támogatást a létminimum
fölötti jövedelmet szerzők számára, a létminimum alá süllyedést pedig kamatmentes
(akár élethosszig tartó) kölcsön juttatásával éri el, a szociális létminimum szintjére
egészítve ki a jövedelmet. A középosztály kialakulását nem jótékonykodással, kedvezményekkel
segíti, hanem az adófizetési kötelezettség alsó határának meghatározásával. A párt
nevében szereplő "tudományos" jelző nem a tudományos elit hatalmát, hanem éppen
ellenkezőleg, a társadalom minden osztályának fejlődőképességét biztosító középutas
politizálást jelenti. A vagyoni alapú jövedelem, a munka- és tőkejövedelem együttes
összegét tekintve adóalapnak, és azt lineárisan megadóztatva egyenlő súllyal terheli
a vagyont és a jövedelmet, miközben védi a nyomortól jövedelemszerzésre képteleneket.
A passzív vagyon megadóztatásával serkenti annak működő tőkévé való átváltozását,
a gazdaság melegedését. A termékek ártámogatása és a vállalkozások támogatása helyett
az egyes termékekre kivetett fogyasztási adó mérséklésével preferál, de ezt nem
szociális, hanem környezetvédelmi indokkal vagy a magyar gazdaság versenyképességét
javító szándékkal teszi.
Ez volt az utolsó mondat, elfáradtam, most néhány napra elcsendesedem, de ha megjegyzéseket
ír valaki, akkor arra szívesen reagálok... :-)