![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Mindenekelőtt tisztelettel köszöntöm az anyákat, május első vasárnapja
lévén! Mi sem lehetne ma aktuálisabb téma, mint a család, a családi összetartást
növelő állami hozzáállás és a család köztehervállalásának mértéke.
Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs 2007-es
cikkében végiggondolja a családi adózás mellett és ellene szóló érveket,
és arra a következtetésre jut, hogy a szociálpolitikát nem szerencsés összemosni
a közkiadások fedezetének beszedésével. Ebben igaza van, de mivel az alanyi jogon
járó családi pótlékot azok is kapják, akik erre nem szorulnak rá, a hatékonyabb
lenne a rendelkezésre álló erőforrásokat úgy felhasználni, ha figyelembe veszik
az egy főre eső jövedelmet. Amennyiben viszont a jövedelemviszonyoktól való függés
is megjelenik, akkor már egyfajta negatív adónak tekinthető a pótlék.
Az adókedvezményeken keresztül adott családtámogatás előnye az alanyi jogú támogatásokkal
szemben, hogy ösztönzi a munkavállalást, azonban azt a réteget egyáltalán nem segíti,
amely képzettsége miatt szorult ki a munkaerő-piacról, a megváltozott helyzethez
képtelen alkalmazkodni, nem az ösztön, hanem a képesség hiányzik. Őket csakis a
kedvezményekkel azonos nagyságrendű átképzés támogatással lehet a képesség megszerzésében
segíteni. Maradnak azonban így is vesztesei a munkaerő-piaci változásoknak, és az
adókedvezmények bonyolult rendszere jobban kedvez az ügyeskedőknek, mint amennyire
a kijelölt célcsoportot a nagycsalád miatt nehéz helyzetűeket támogatná.
A családi adózás arra szolgál, hogy az életközösségben élő, gyermeket nevelő állampolgárok
közterhei minimálisak legyenek, hiszen a köz számára ők gyermeket, leendő adófizető
állampolgárt nevelnek. Kulcsszó tehát a gyermek, ezért csakis a gyermeknevelésben
részt vevők vonhatják össze a jövedelmüket.
A TDP programja szerint a jelenlegi családi pótlék helyett egyrészt a jövedelem
szociális létminimumra való kiegészítésével kell biztosítani, hogy ne legyenek éhező
családok. Ez a támogatás persze nem lehet olyan magas, hogy a jövedelemszerzésre
való érdek elvesszen, a felhasználása gyermekek esetében elsődlegesen az étkeztetés,
tankönyv, természetben való juttatása, miközben a kapott támogatások folyamatosan
összegződnek az egyén, illetve a család adószámláján, hogy elérve az adómentes sávhatárt
visszatérítendő kamatmentes kötelezettséggé váljon. Ezzel megelőzhető a kedvezményezettek
és a támogatásra nem jogosultak közötti szociális ellentmondás. A támogatásban részesülők
ugyanis nem válnak adósokká az állammal szemben.
De a nagyobb egyéni jövedelemmel rendelkezők számára is lehetőséget ad a családi
adózás az egyénenkénti jövedelem és az adómentes sávok összevonására, hogy optimalizálják
az egy főre eső jövedelmet. A tehetős rétegnek az állam atyáskodására nincs szükségük,
őket a magas színvonalon szolgáltató állam segíti, hogy több energiájuk maradjon
a családra.