Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Mindenekelőtt tisztelettel köszöntöm az anyákat, május első vasárnapja lévén! Mi sem lehetne ma aktuálisabb téma, mint a család, a családi összetartást növelő állami hozzáállás és a család köztehervállalásának mértéke.

Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs 2007-es cikkében végiggondolja a családi adózás mellett és ellene szóló érveket, és arra a következtetésre jut, hogy a szociálpolitikát nem szerencsés összemosni a közkiadások fedezetének beszedésével. Ebben igaza van, de mivel az alanyi jogon járó családi pótlékot azok is kapják, akik erre nem szorulnak rá, a hatékonyabb lenne a rendelkezésre álló erőforrásokat úgy felhasználni, ha figyelembe veszik az egy főre eső jövedelmet. Amennyiben viszont a jövedelemviszonyoktól való függés is megjelenik, akkor már egyfajta negatív adónak tekinthető a pótlék.

Az adókedvezményeken keresztül adott családtámogatás előnye az alanyi jogú támogatásokkal szemben, hogy ösztönzi a munkavállalást, azonban azt a réteget egyáltalán nem segíti, amely képzettsége miatt szorult ki a munkaerő-piacról, a megváltozott helyzethez képtelen alkalmazkodni, nem az ösztön, hanem a képesség hiányzik. Őket csakis a kedvezményekkel azonos nagyságrendű átképzés támogatással lehet a képesség megszerzésében segíteni. Maradnak azonban így is vesztesei a munkaerő-piaci változásoknak, és az adókedvezmények bonyolult rendszere jobban kedvez az ügyeskedőknek, mint amennyire a kijelölt célcsoportot a nagycsalád miatt nehéz helyzetűeket támogatná.

A családi adózás arra szolgál, hogy az életközösségben élő, gyermeket nevelő állampolgárok közterhei minimálisak legyenek, hiszen a köz számára ők gyermeket, leendő adófizető állampolgárt nevelnek. Kulcsszó tehát a gyermek, ezért csakis a gyermeknevelésben részt vevők vonhatják össze a jövedelmüket.

A TDP programja szerint a jelenlegi családi pótlék helyett egyrészt a jövedelem szociális létminimumra való kiegészítésével kell biztosítani, hogy ne legyenek éhező családok. Ez a támogatás persze nem lehet olyan magas, hogy a jövedelemszerzésre való érdek elvesszen, a felhasználása gyermekek esetében elsődlegesen az étkeztetés, tankönyv, természetben való juttatása, miközben a kapott támogatások folyamatosan összegződnek az egyén, illetve a család adószámláján, hogy elérve az adómentes sávhatárt visszatérítendő kamatmentes kötelezettséggé váljon. Ezzel megelőzhető a kedvezményezettek és a támogatásra nem jogosultak közötti szociális ellentmondás. A támogatásban részesülők ugyanis nem válnak adósokká az állammal szemben.

De a nagyobb egyéni jövedelemmel rendelkezők számára is lehetőséget ad a családi adózás az egyénenkénti jövedelem és az adómentes sávok összevonására, hogy optimalizálják az egy főre eső jövedelmet. A tehetős rétegnek az állam atyáskodására nincs szükségük, őket a magas színvonalon szolgáltató állam segíti, hogy több energiájuk maradjon a családra.