Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Kóka János levelét megírta, vissza a jövőbe. Merthogy a húsz évvel ezelőtti Szabad Kezdeményezések Hálózata valóban a jövőbe mutató elveket vallott és lehetetlenné tette, hogy az akkori hatalom korporatív államrend kialakításával mentse át politikai hatalmát. Az SZDSZ-nek megkérdőjelezhetetlen szerepe van a demokrácia intézményeinek kialakításában és védelmében, de a lelkes átöltözködés hevében nem vette észre, hogy nem csak cilindereket, hanem szakadt munkásgúnyákat, kuruc, labanc öltözékeket kapkodunk magunkra. Van, akinek bohócruha jutott, van, akinek vasálarc, néhány király meztelen. Hiába vannak modern intézmények, ha a fejünkben részeg elkeseredés feszül pattanásig, a kezünkben ostor pattog (lassan igazi politikai hungarikumként). Beülünk a modern intézmények székeibe, és föltesszük a lábunkat az asztalra, aztán hajrá Magyarország!

"Ez az építmény azóta is tartósnak bizonyult." -írja Kóka János. Sajnálnivaló tévedés, hiszen a márciusi népszavazáshoz vezető út az alkotmányos elveket kiüresítő lépések sorozata. Az alkotmánybíróság a kormány fölé emelkedett, nem az alkotmányt, hanem a szocializmus maradékát védi. A bírók erkölcsi törvények alapján ítélkeznek jogellenesen, a gazdaság szereplői pedig béna kacsának tekintik a hatalmat, jobb esetben csak becsapják, de semmisségét megtapasztalva már diktálnak is neki. Düledező építmény ez, Elnök úr, nem kéne erős Pannon Várról mesélni!

Az SZDSZ eredeti politikai erejét a régi rendszer hazugságvilága elleni harc adta, de hogy mindvégig "meghatározó politikai erő" lett volna, az már önámítás. Nem elég, hogy a 1994-ben a elvtelen koalíciót kötött az MSZP-vel, amikor a Szocialista Párt amúgy is többséggel rendelkezett, tehát nehezen vitatható, hogy csak a legitimitás miatt volt szüksége a kisebbik koalíciós partnerre. Nem elég, hogy megalkudott a kádári rendszert működtetők felelősségre vonásának elmismásolásában és bennmaradt a Medgyessy Péter vezetette koalíciós kormányban (a kormányfő elháritó múltjának ismeretében), végig közreműködött a 2002-2006 közötti böszme kormányzásban is, hazug módon eltitkolva a gazdasági törvényszerűségekkel szembemenő politika veszélyeit. A gondatlanságban is meghatározó erő volt, vagy csak a látszatintézkedésekre olyan büszke? Talán elérték, hogy "ma az országban nincs hatalom kontroll nélkül"? Talán "az információs társadalom hazai megerősödését is" élvonalbelinek nevezhetjük?

Kóka Elnök úr eredményként említi azt, hogy "minden eddiginél nagyobb arányban rendelkezhessen saját jövedelméről" a polgár, de beszédesen hallgat a vagyonból fakadó jövedelem kivételezett, szinte adómentes helyzetéről. A liberális eszmeiség a vagyonos vagy a szabad polgár pártján áll? Hibáztatja magát Kóka úr, hogy nem szüntették meg "a kádárizmus örökségét: az osztogató, a mindenható államba vetett hitet", de könnyen elfelejtkezik a saját minisztersége idején előadott hurráoptimista mutatványáról. Mintha a hitelesség nem a tények kérlelhetetlen föltárásával kezdődne...

Alig lépett ki az SZDSZ a kormányból, már megjelent a szándék a kolíció újrakötésére. Ez a legnagyobb dilemmája most a Liberális Pártnak. Beolvadni észrevétlenül az elvtelen baloldalba vagy menekülni az MSZP ölelő karjaiból, és újra kompromisszumoktól letisztult liberális gondolatokat vallani, "hogy jövőjük is legyen, mert a szabadság befejezhetetlen feladat."