Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
A fenti fosztóképzős jelzőket sokszor használjuk a szegénységről vagy a szociális
ellátásról beszélve, de sommás előítéletek helyett a szociológiai
gondolkodás segíthet inkább, hogy közelebb jussunk a megoldáshoz. Hogy miképpen
értem a nem előítéletes gondolatokat, azt jól példázza
A szegénység dinamikája című tanulmány.
De ha szegénységről van szó, akkor
Ferge Zsuzsa akadémikus
gondolatai megkerülhetetlenek:
"Amennyiben a szegénységet elsősorban strukturális okokra vezetik vissza, akkor
a válasz vagy a termelési vagy az elosztási viszonyokat, vagy mindkét szférát érintő,
bizonyos nagy rendszereket is fejlesztő társadalompolitika. Ez a szemlélet és politika
eddig elsősorban a gazdaságilag felfelé ívelő, társadalmilag progresszív periódusokra
volt jellemző. Ekkor, akár van, akár nincs különálló szociálpolitika, a hangsúly
a társadalompolitikán van. Ha a szegénységet elsősorban egyéni okokra vezetik vissza,
akkor a válasz az egyéni problémákat, bajokat kezelő szegénypolitika. Ez az orientáció
többnyire gazdasági dekonjunktúra és ebből adódó társadalmi merevedés idején szokott
dominálóvá válni, bár nemcsak ettől függ. (Az Egyesült Államokban, ahol szinte érintetlen
maradt a tőkés társadalom korábbi fejlődési szakaszára jellemző liberális individualista
ideológia, hivatalosan sosem ismerték el a szegénység strukturális jellegét, s ezért
mindig uralkodó volt a szegénypolitika.)
A társadalompolitika hátulütője az lehet, hogy miközben a szegénység ellen sikerrel
lép fel, elfelejtkezik a szegényekről. A szegénypolitika hátulütője az, hogy miközben
a szegényekkel törődik, elfelejtkezik a szegénységről, sőt ezt esetleg tartósítja.
Kézenfekvő lenne olyan együttes alkalmazásuk, hogy csak mindkettő előnye érvényesüljön.
Ezt roppantul megnehezíti, hogy két ellentétes társadalomszemléletből indulnak ki,
s így egyik szinte óhatatlanul kiszorítja a másikat. Arra azonban talán lehetőség
van - és valószínűleg erre érdemes törekedni -, hogy a viszony és rendszerfejlesztő
társadalompolitika kiegészüljön egy olyan új szemléletű gyakorlattal, amely a rendszerek
által nem kezelt problémákra válaszol, de az állampolgári autonómiákat nem korlátozza."
Álláspontom szerint mindkét szemlélet érvényesítendő, de a szegénység egyéni okait
a helyi közösségnek kell orvosolni, azaz a szegénypolitika az önkormányzat felelőssége.
Ez elsősorban pszichológiai, tanácsadási, közvetítői feladat, amihez a szükséges
forrást az önkormányzatok pályázatok útján szerezhetik meg. Az önkormányzatok nyílt
pályázatait az adott önkormányzat szegénységi mutatói és a mutatók vállalt javítása
alapján kell elbírálni. Ezeket a pályázati forrásokat felhasználva az önkormányzatnak
közmunka-lehetőséget is kell szervezni a munkanélküli réteg számára, akár az egymás
segítésében megvalósuló szociális munkájukat megfizetve. A strukturális, azaz a társadalmi rend miatt bekövetkező szegénységeta központi kormányzatnak szociális létminimum biztosításával kell megakadályozni.
A rászorulók összjövedelmét (beleértve a vagyonból származó rejtett jövedelmet
is) a szociális létminimum szintjére kell kiegészíteni, az adott támogatást akár
élethosszig tartó kamatmentes kölcsönként adva. A kölcsön visszafizetését akkor
kell megkezdeni az adósnak, ha az összjövedelme magasabb az adómentes sávhatárnál,
tehát az adófizetési kötelezettség megjelenésekor.