![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Nemrég volt a 2007-es évi személyi jövedelemadó bevallásának utolsó határideje.
Az állam fenntartásának és minden aktivitásának erőforrása az adóból származik.
A fölvett kölcsönöket és azok kamatterheit is a jövőben befolyó adóból kell később
visszafizetni. Hozzájöhet a bevételi oldalhoz még az állami tulajdon működtetéséből
származó nyereség, de mivel az állami tulajdon elsősorban azokon a gazdasági területeken
szükséges, ahol a piac a közérdeket sértheti (természetes monopóliumok vagy stratégiai
fontosságú vállalatok), ezért valójában az adóból kell erőforrásokat átcsoportosítani
beruházások vagy stratégiai támogatások fedezetére is.
Adózni csak az tud, akinek van jövedelme vagy tulajdona. A tulajdon lényegében fölhalmozott
jövedelem (ami után a jövedelemadó befizetése feltételezhetően megtörtént, tehát
a közvetlen vagyonadónak csak annyi jogalapja van, amennyiben az állam kötelezettségét
a vagyon védelmére az Alkotmány meghatározza. Ez azonban csak egyik része a vagyoni
előnyökből következő közteherviselésnek. Van ugyanis a vagyonnak egy jövedelemhelyettesítő
tulajdonsága is, ugyanis akinek van egy ingatlanja, annak nem kell a lakásbérletért
fizetni, akinek van egy termelőeszköze, annak nem kell a piacon megvenni a házilag
előállított terméket. Pedig aki lakbért fizet vagy a piacon vásárol, azt a fogyasztási
adó is terheli a jövedelemadón túl, tehát kétszeresen megadóztatott. A jövedelemoldalra
és fogyasztási oldalra szétosztott adózás helyes, hiszen a fogyasztási adó mértékével
lehet befolyásolni a fogyasztói szokásokat, így valósítható meg az állam környezet
és egészségjavító feladata.
Ellentmondásos viszont, hogy amíg a fogyasztásra (szolgáltatásokra) költött jövedelem
után fogyasztási adót fizet a fogyasztó, addig a vagyonból származó, de éppúgy fogyasztást
helyettesítő javak és előnyök (kényelem, biztonság) értéke után nem fizet fogyasztási
adót a tulajdonos. Persze a vagyonból származó nem piaci fogyasztás teljes értéke
után igazságtalan lenne fogyasztási adót követelni, de a vagyontartás költségeinek
levonása után fennmaradó érték már jövedelemnek tekinthető, ami az adott tulajdontípust
hasznosító vállalkozás nyereségével azonos. Az adózási kötelezettség
alapja tehát a hasonló, de tőkésített (piaci viszonyok között működtetett) vagyon
átlagos profitjával egyenértékű. Így a passzív vagyon terhe is ugyanakkora lesz,
mint a tőke profitjának adóterhe. A tőkehaszon már jelenleg is adóköteles, míg a
csupán birtokolt tulajdonból származó természetbeni jövedelem nincs megadóztatva.
A TDP változtatni kíván ezen a helyzeten (feltéve, hogy
megalakul, és parlamenti többséget szerez), mielőbb bevezeti a vagyonbevallások
általános kötelezettségét, ami azért is szükséges, mert a vagyon védelmét az államnak
biztosítani kell, ehhez ugyanis a tulajdonosok adatszolgáltatása elengedhetetlen,
másrészt a vagyonból származó előnyök utáni adózás ellenőrzéséhez elengedhetetlen
az állampolgár vagyonnyilatkozata. A vagyon bevallása azért is hasonló kell legyen
a jövedelem bevallásához, mert a
Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/I. § szerint a "Minden természetes személy,
jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és
vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
Az állam köteles védelemben részesíteni a tulajdonost, erre szolgál az állami oktatás,
nevelés a tulajdon tiszteletben tartására, a vagyoni bűncselekményeket büntető jog
és a rendőrség vagyonvédő és nyomozó munkája. Az állam csakis annak a tulajdonnak
a védelmére tud fölkészülni, amit a tulajdonos előzetesen bejelent, és ami után
az adófizetési kötelezettséget teljesít. Az Alkotmány 13. § szerint "(1) A Magyar
Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak
kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes,
feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
Kizárt, hogy a közteherviselés oldaláról valakinek nincs vagyona, de a vagyon kisajátítása
után magas kártérítést követeljen. A TDP a szolgáltató állam megvalósítását szorgalmazza,
ezért nem az állami kisajátítással fenyegető törvénymódosításban látja a megoldást
a vagyonérték reális bevallásának kikényszerítésére, hanem a vagyon piacköteles
áruvá alakításának következményeként. Csakis a tulajdonos határozhatja meg a tulajdona
értékét, de a megnevezett értéken eladási kötelezettsége is lesz, ha fizetőképes
vevő jelentkezik. Amennyiben a tulajdonos nem akarja eladni az adott tulajdont,
akkor emelnie kell az eladási árat olyan szintig, amitől a vevő visszalép, viszont
a tulajdon így megállapított értéke alapján jelentkezik a vagyoni jövedelem után
adófizetői kötelezettsége. Ennek a mechanizmusnak a törvényi hátterét kell megvalósítani,
amelyben az állam csak nyilvántartó, ellenőrző szerepet vállal magára.
Ha a vagyonok reális értéken történő nyilvántartása ezáltal lehetővé válik, és a
vagyon terhe ugyanakkora mértékű lesz, mint a hozzá hasonló típusú tőke profitjának
adóterhe, akkor a tulajdonost (aki addig feudális birtokosként gondolkodott) az
adóteher arra fogja késztetni, hogy tőkésítse a vagyonának egy részét, hiszen a
passzivitással már nem tud kitérni a közteherviselés alól. A
vagyonteher kötelezettsége a költségvetés bevételein túl a foglalkoztatottságra
és a gazdasági növekedésre is jótékony hatású lesz, hiszen a piacon megjelenő tőke
új munkahelyeket fog létrehozni.
Ma még írok a költségvetés kiadási oldaláról is...