Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Nemrég volt a 2007-es évi személyi jövedelemadó bevallásának utolsó határideje. Az állam fenntartásának és minden aktivitásának erőforrása az adóból származik. A fölvett kölcsönöket és azok kamatterheit is a jövőben befolyó adóból kell később visszafizetni. Hozzájöhet a bevételi oldalhoz még az állami tulajdon működtetéséből származó nyereség, de mivel az állami tulajdon elsősorban azokon a gazdasági területeken szükséges, ahol a piac a közérdeket sértheti (természetes monopóliumok vagy stratégiai fontosságú vállalatok), ezért valójában az adóból kell erőforrásokat átcsoportosítani beruházások vagy stratégiai támogatások fedezetére is.

Adózni csak az tud, akinek van jövedelme vagy tulajdona. A tulajdon lényegében fölhalmozott jövedelem (ami után a jövedelemadó befizetése feltételezhetően megtörtént, tehát a közvetlen vagyonadónak csak annyi jogalapja van, amennyiben az állam kötelezettségét a vagyon védelmére az Alkotmány meghatározza. Ez azonban csak egyik része a vagyoni előnyökből következő közteherviselésnek. Van ugyanis a vagyonnak egy jövedelemhelyettesítő tulajdonsága is, ugyanis akinek van egy ingatlanja, annak nem kell a lakásbérletért fizetni, akinek van egy termelőeszköze, annak nem kell a piacon megvenni a házilag előállított terméket. Pedig aki lakbért fizet vagy a piacon vásárol, azt a fogyasztási adó is terheli a jövedelemadón túl, tehát kétszeresen megadóztatott. A jövedelemoldalra és fogyasztási oldalra szétosztott adózás helyes, hiszen a fogyasztási adó mértékével lehet befolyásolni a fogyasztói szokásokat, így valósítható meg az állam környezet és egészségjavító feladata.
Ellentmondásos viszont, hogy amíg a fogyasztásra (szolgáltatásokra) költött jövedelem után fogyasztási adót fizet a fogyasztó, addig a vagyonból származó, de éppúgy fogyasztást helyettesítő javak és előnyök (kényelem, biztonság) értéke után nem fizet fogyasztási adót a tulajdonos. Persze a vagyonból származó nem piaci fogyasztás teljes értéke után igazságtalan lenne fogyasztási adót követelni, de a vagyontartás költségeinek levonása után fennmaradó érték már jövedelemnek tekinthető, ami az adott tulajdontípust hasznosító vállalkozás nyereségével azonos. Az adózási kötelezettség alapja tehát a hasonló, de tőkésített (piaci viszonyok között működtetett) vagyon átlagos profitjával egyenértékű. Így a passzív vagyon terhe is ugyanakkora lesz, mint a tőke profitjának adóterhe. A tőkehaszon már jelenleg is adóköteles, míg a csupán birtokolt tulajdonból származó természetbeni jövedelem nincs megadóztatva.

A TDP változtatni kíván ezen a helyzeten (feltéve, hogy megalakul, és parlamenti többséget szerez), mielőbb bevezeti a vagyonbevallások általános kötelezettségét, ami azért is szükséges, mert a vagyon védelmét az államnak biztosítani kell, ehhez ugyanis a tulajdonosok adatszolgáltatása elengedhetetlen, másrészt a vagyonból származó előnyök utáni adózás ellenőrzéséhez elengedhetetlen az állampolgár vagyonnyilatkozata. A vagyon bevallása azért is hasonló kell legyen a jövedelem bevallásához, mert a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/I. § szerint a "Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

Az állam köteles védelemben részesíteni a tulajdonost, erre szolgál az állami oktatás, nevelés a tulajdon tiszteletben tartására, a vagyoni bűncselekményeket büntető jog és a rendőrség vagyonvédő és nyomozó munkája. Az állam csakis annak a tulajdonnak a védelmére tud fölkészülni, amit a tulajdonos előzetesen bejelent, és ami után az adófizetési kötelezettséget teljesít. Az Alkotmány 13. § szerint "(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
Kizárt, hogy a közteherviselés oldaláról valakinek nincs vagyona, de a vagyon kisajátítása után magas kártérítést követeljen. A TDP a szolgáltató állam megvalósítását szorgalmazza, ezért nem az állami kisajátítással fenyegető törvénymódosításban látja a megoldást a vagyonérték reális bevallásának kikényszerítésére, hanem a vagyon piacköteles áruvá alakításának következményeként. Csakis a tulajdonos határozhatja meg a tulajdona értékét, de a megnevezett értéken eladási kötelezettsége is lesz, ha fizetőképes vevő jelentkezik. Amennyiben a tulajdonos nem akarja eladni az adott tulajdont, akkor emelnie kell az eladási árat olyan szintig, amitől a vevő visszalép, viszont a tulajdon így megállapított értéke alapján jelentkezik a vagyoni jövedelem után adófizetői kötelezettsége. Ennek a mechanizmusnak a törvényi hátterét kell megvalósítani, amelyben az állam csak nyilvántartó, ellenőrző szerepet vállal magára.

Ha a vagyonok reális értéken történő nyilvántartása ezáltal lehetővé válik, és a vagyon terhe ugyanakkora mértékű lesz, mint a hozzá hasonló típusú tőke profitjának adóterhe, akkor a tulajdonost (aki addig feudális birtokosként gondolkodott) az adóteher arra fogja késztetni, hogy tőkésítse a vagyonának egy részét, hiszen a passzivitással már nem tud kitérni a közteherviselés alól. A vagyonteher kötelezettsége a költségvetés bevételein túl a foglalkoztatottságra és a gazdasági növekedésre is jótékony hatású lesz, hiszen a piacon megjelenő tőke új munkahelyeket fog létrehozni.

Ma még írok a költségvetés kiadási oldaláról is...