Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Ma reggel volt időm meghallgatni Dávid Ibolya érvelését, amint Gyurcsány Ferenc mielőbbi lemondását követelte, vagy legalábbis azt, hogy a kormányfő kérjen maga ellen bizalmi szavazást. Egyik érve az volt, hogy a jövő évi költségvetés kapcsán létrejövő ellenzéki koalíció úgyis leszavazza a költségvetést, nem kéne a kormánynak végigkínlódni még ezt a fél évet sem. Az újságíró kérdésére, hogy miért nem a konstruktív bizalmatlansági indítványt tartja megoldásnak, azt válaszolta, hogy két év alatt nem lehet eredményeket produkálni, ezért a hátralevő két évre senkinek nem jó befektetés átvenni a kormányzást, inkább jöjjön egy előrehozott választás. Az előrehozott választással a Fidesz kétharmados többséget szerezhet - hangzott az újságírói ellenvetés. Erre az Elnökasszony a választási programok összemérhetőségéről kezdett beszélni, hiszen az MDF választási programja... - körülbelül így hangzott a másik érv.

Több sebből vérzik ez az érvrendszer. Egyrészt az SZDSZ nem a kormány, hanem a reformoktól visszahúzódó kormány ellenzéke, tehát az SZDSZ paktumot fog kötni az MSZP-vel a kormányprogram támogatásának módjáról, ha a reformok mégis folytatódnak, akárki is legyen júniustól az új elnök. Az SZDSZ számára ugyanúgy vagy még inkább arculatvesztést jelentene, ha a költségvetés buktatására szövetkezett ellenzék részévé válna, mint az MSZP-vel kötött koalíció, ugyanis a nemet mondás szándékát ilyen korán deklarálni nem más, mint a jelenlegi Fideszhez való közeledés. Ebben a megvilágításban már érthető, hogy az MDF Elnökének szemében miért válik egyre elfogadhatóbbá az előrehozott választás. Feltételezhetően a Fidesz is középre húzódik a választásokhoz közeledve, és akkor az MDF vagy együttműködik vagy be sem jut az országgyűlésbe.

Csapodi Miklós szerint az egész ország egy időpontot vár, miközben "az MDF nem lép ki a normális politizálás keretéből". Számára az ellenzékiség megelőlegezett és tartalmatlan nemet mondást jelent, de hogy ez normális politizálás lenne, azt kétlem. Tényleg az SZDSZ tisztújítását figyelné az ország? Ez baj, hiszen ettől csak jobban fogják gyűlölni később. Az ország sorsa viszont attól függ, hogy az MSZP-n belül kap erőre ismét a reformgondolat (mert ahhoz az SZDSZ ismét partner lesz), vagy pedig a Fidesz jelenik meg végre egy reformokat is tartalmazó tényleges kormányprogrammal, mert ahhoz lehet csatlakozni, ha nem populáris ígéreteket tartalmaz, hanem vállalható és behajtható cselekvéssorozatot.

Remélem, hogy az SZDSZ hamarosan választ fog adni arra a kérdésre, hogy mi a neve a kormányt kívülről támogató politikának! Szerintem a gyerek neve konstruktív ellenzékiség. Az ellenzéknek nem a kormány idő előtti megbuktatása a feladata, hanem a hibák bírálata, ugyanakkor együttműködés a működőképesség fenntartásában. Az MDF átvette a Fidesz totális letámadást megvalósító harcmodorát, pedig az elvszerűség talaján álló véleménynyilvánításai eddig segítették az önálló arculat megtartásában. De hát ők tudják...