Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

harmadik oldal
Közalkalmazottak és politikusok
2008-05-25 19:00

Tegnap írtam az államháztartás bevételi és kiadási oldaláról. A kiadásokhoz tartozik még a kormányzati munka és kockázat díjazása. Tehát a harmadik oldal a közalkalmazottak és a hatalomra jutott politikusok javadalmazását jelenti.

A közalkalmazottak esetében a legnagyobb gond a teljesítmény mérése és a minőség javítása. A közalkalmazottak munkájának minősítésére kormány hatékony teljesítményértékelési rendszert dolgozott ki Szetey Gábor volt államtitkár, majd Kisfaludy Zoltán vezetésével. Persze az eredeti elképzelésekhez képest jócskán fölhígult a rendszer a közalkalmazottak nyomására, de vannak más problémák is vele. A Világgazdaságban megjelent februári cikk foglalkozott a közalkalmazottak fizetésének újraszabályozásával, kiemelve, hogy az alkalmazottak számának indokolatlan növekedéséhez vezethet, ha a vezető illetményét az alárendeltek számától teszik függővé. Célszerűbb lenne a költségvetés által az adott területre meghatározott keretösszeggel arányossá tenni a vezető javadalmazását.

A politikusok helyzete eltér az állami alkalmazottakétól, hiszen amíg utóbbiak munkavállalóként működtetik az államot, addig a politikusok szerepvállalása a vállalkozók, a tőkések gazdasági szerepéhez hasonló, ugyanis a választásokon hatalmat nyert politikusok rendelkeznek parlamenti erejük arányában az adótömeg és az állami tulajdon fölött. Ellentétben viszont a tőkéssel, ők nem személyes javaikat, hanem csupán a hitelességüket kockáztatják. Helyénvaló, hogy a hatalomban levő politikusok javadalmazása olyan magas legyen, hogy ne kelljen egzisztenciális gondokkal küzdenie a megválasztása után, de a hatalom elvesztésekor kapott végkielégítés alaptalan, hiszen egy vállalkozó sem kap kielégítést, ha kiszorítják a piacról, egyetlen tőkés sem kap kártérítést, ha elveszti a tőkéjét.

A TDP a fenti elvek alapján úgy kell szabályozni a köztisztviselők javadalmazását, hogy az adott feladatra szánt keretösszeggel legyen arányos a vezetők fizetése, amely keretösszeg a döntési hatáskörükbe tartozik. A nem vezető beosztású közalkalmazottak fizetését a vezető határozza meg, a jelenlegi bértábla alsó határát és a feladatokat figyelembe véve. A vezető évente értékeli a hierarchiában közvetlenül alá rendelt beosztottakat, és a teljesítményértékelés eredményeként keletkező lista utolsó tizedén szereplő beosztottak állásaira pályázatot kell kiírni. Jutalmat pedig csak a lista felső tizedében szereplő kaphat.

A hatalomban levő politikusok ki vannak téve a globális gazdasági és politikai szereplők nyomásgyakorlásának, ezért olyan javadalmazás szükséges, hogy egzisztenciális gondjaik a hatalom gyakorlása közben ne lehessenek. De éppen a jogszerű magatartás ellenőrizhetőségének támogatására minden jövedelmüket jól követhetően, számlákkal kell dokumentálni.

A TDP szerint egy politikus jövedelmét két részre lehet bontani, az egyik rész a politikusi munka ellenértéke (a mindenkori átlagbér valahányszorosa), a másik rész pedig az, amelyik az egzisztenciális gondoktól mentesíti. Az adót és a járulékokat, kiemelten a nyugdíjjárulékot a teljes összeg után kell befizetni, de ha a negyedik év után nem választják újra az adott politikust, akkor a későbbi nyugdíjába csakis a politikusi munka ellenértéke számít bele. Viszont a másik rész után nyugdíjjárulékként befizetett tőkét elveszíthetné, ez lenne az ő valóságos kockázata. Végkielégítés a lemondó vagy újra nem választott politikusnak nem jár, hiszen nem munkavállalóként, hanem mint társadalmi tőkés szerzett jövedelmet.