Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

mentes
Egykulcsos és progresszív adózás
2008-06-03 15:00

Kovács Ilona cikkét olvasva meglepődve tapasztaltam, hogy a "mentes" kifejezés még csak elő sem fordul a szövegben, tehát adómentes sávról szó sem lehet szerinte. Érdekes hozzáállás ez annak a ténynek az ismeretében, hogy az ártámogatásokon és az alanyi jogú támogatásokon túl az alacsony jövedelműeknek juttatott segélyek formájában gyakorlatilag visszaosztják az adóbevétel több mint felét. Az árakba épített támogatásokra és az alanyi jogon adott támogatásokra azok is jogosultak, akiknek éves jövedelmük a legnagyobb, az állam ilyen módon pazarolja el az adóbevételeket. A pazarláson túl a bonyolult adórendszer fenntartása, ellenőrzése még tovább növeli az állam kiadásait.

A cikk szerzője abba a jövedelemsávba tenné a legnagyobb progresszivitást, ahol a jövedelemarányok közötti arány ezres nagyságrendű, azaz a legfelső decilishez tartozó jövedelemtartományra. Ennek a gondolatnak az alapja már nem az egyenlő teherviselés, hanem annak a dogmának az alkalmazása, hogy az állam mindig helyesebben dönt, mint az egyén. Ugyanis, ha eltekintünk attól a rosszindulatú feltételezéstől, hogy a nagy jövedelmeket csakis jogellenes módon lehet megszerezni, akkor helyeselnünk kell, hogy a jövedelem sorsáról az döntsön, aki képes volt akkora teljesítményre, hogy megszerezze a csúcsjövedelmet. Az állami döntések hatásfokát nem kívánom minősíteni, de talán a szerző számára is elfogadható, hogy léteznek olyan emberi lények hazánkban is, akik az átlagos gazdasági teljesítmény ezerszeresére képesek. Természetesen az adófizetésből ugyanúgy ki kellene venni arányosan a részüket, azaz a közterhekhez ezerszer akkora összeggel járulnának hozzá. Nem elég ennyi?

Azt írja a szerző hogy " Bokros Lajos több alkalommal is azt állította, hogy a szerinte feltétlenül bevezetendő vagyonadó állítja majd vissza a megbomlott progresszivitást. Ez eléggé képtelenségnek hangzik". Lehet, hogy a szerző szerint képtelenség, de a mai magyar adórendszerrel az a legnagyobb baj, hogy a kisjövedelmek kétszeresen (jövedelemadó + fogyasztási adó) vannak megadóztatva, míg a nagyobb jövedelmek vagyonba átmenthető része után vagyonadó híján csak jövedelemadót fizet a tulajdonosa, pedig a vagyonnak még jövedelemhelyettesítő szerepe is létezik. Bokros Lajosnak tehát igazat adok, ugyanis a szerzővel ellentétben nincs csőlátása a jövedelemadóra, hanem az igazságos közteherviselés lehetőségét keresi.

Az alacsony jövedelmek jövedelemadó-mentességét tartalmazó adórendszer ugyanúgy progresszív, mint a jelenlegi sávos adózás, de van egy kellemes mellékhatása. A további gondolatokhoz már elkerülhetetlen, hogy számpéldák alapján gondolkodjunk. A 2007-2008 évi adótáblák szerint 18% adót kell fizetni 1.7 millió éves jövedelmig, az afölötti jövedelemrész után pedig 36%-ot. Ezt nevezem a továbbiakban többkulcsos adózásnak. Becslésem szerint nagyjából ugyanekkora adóbevételt biztosít (a kedvezmények eltörlése mellett), ha 1 millió forint éves jövedelemig adómentességet, az afölötti jövedelemrész után pedig 40%-os jövedelemadót kell fizetni. Ez utóbbit nevezem a továbbiakban egykulcsos adózásnak.

Mindkét adótípus progresszív jellegű, az egykulcsos erősebben, hiszen a (mentességet is figyelembe vevő) nettó/bruttó jövedelemarány a 2.3 milliós bruttó jövedelemhatár fölött már nagyobb az ismertetett egykulcsos adózás esetében. Ugyanez azt is jelenti, hogy az adómódosítással csökkennek a 2.3 millió forint éves jövedelműek adóterhei. Az egykulcsos adózás esetében minimálbér teljesen adómentessé válik, és csak kétmillió forint jövedelem fölött éri el a nettó/bruttó jövedelemarány az SZDSZ által is propagált 20%-os adóterhelést.

A TDP álláspontja szerint a jövedelem egy része a szociális létminimum összege, amit minden polgárnak el kell költeni a fennmaradásához, alacsonyabb jövedelemszint esetén ezt az államnak kell kipótolni. Az efölötti jövedelemrész esetében már megjelenhet megtakarítás is az életszínvonal rovására. Az állami feladatok teljesítése ellenében akkor adózik szívesen a polgár, ha az állam a befizetett adómennyiségért jobb teljesítést ad, mintha azt társadalmi szervezettség nélkül, piaci alapon valósították volna meg. Az adómorál tehát javítható azzal is, ha az állam nem megbízhatatlanul és magas adóztatás mellett, hanem megbízhatóan, és alacsony költségekkel teljesít. Emiatt a polgárok kölségeit, az adóteher összegét csökkenteni kell, de legföljebb az átlagbér vagy annál alacsonyabb jövedelmek esetében, hiszen nekik van a legkevesebb módjuk rá, hogy "kijárják" a költségek csökkenését. A munka terheinek jelentős csökkenése miatt nő a foglalkoztatottság és javul az adómorál.