Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Júniusi első szövegem után Agricola föltett egy kérdést, ami megerősített abban, hogy az ellenzék szerepéről ismét írjak, kiegészítve a konstruktív ellenzékiségről szóló gondolataimat.

[...] te hogyan képzeled el az ellenzék szerepét? Olyan legyen, mint egy Népi Demokráciában a Népfront?

Az ellenzék a parlamentnek azon része, amely nem kap szerepet a kormányzásban. Feladata a kormány által elkövetett hibákra fölhívni a figyelmet, módosító javaslatokkal javítani a nézete szerint elfogadható törvényt, vagy az elfogadhatatlan javaslat ellen érvelni és szavazni. A parlamenti ellenzéknek el kell fogadnia kormánypárti személyeket is, mert ők ugyanúgy a választópolgárok szavazatai alapján jutottak be, mint az ellenzéki képviselők. Ha egy kormány négy évig hibás döntéseket hoz, akkor erre a kampányidőszakban kell fölhívni a figyelmet, nem pedig a parlamenti erő birtokában olyan politikai légkört teremteni, amelyben a demagógia erősödése utat nyit a szélsőséges ideológiák hatalomra jutásához.

Az utcai politizálás a parlamentbe nem jutott pártok egyetlen lehetősége, hogy ismertessék a programjukat és bírálják a kormányt (vagy akár a parlamenti ellenzéket is), tehát azoktól elfogadható. Mivel nem jutottak a parlamentbe a társadalom figyelmét is csak annyiban kapják meg, amennyi a mondandójuk igazságtartalma. A parlamenti pártok parlamenten kívüli politizálása kampányidőszakon kívül viszont oda vezet, hogy a politika átitatja a civil szférát is, mert ők rendelkeznek közvélemény-formáló tekintéllyel. A politikával átitatott társadalom akarása sokkal jobban emlékeztet a Népi Demokráciák népfrontos mozgalmára, mint a parlamenti hatalomváltás négyévenkénti elfogadása.

Tudtommal, azt a "hagyományt", hogy parlament nélkül is lehet kormányozni, a Fidesz vezette be a közéletbe. Ugyanúgy a Fidesz kezdte meg 2000-ben a gazdasági törvényszerűségeknek ellentmondó, a GDP növekedését meghaladó reálbér növekedést, hogy bebiztosítsa a hatalmát. A politika ezektől az abnormális viselkedési formáktól jutott oda, ahol most tart, hiszen ha egy küzdelemben az egyik fél szabálytalan és etikátlan módon viselkedik, akkor vagy érdemtelenül győz, vagy a szabályok teljes felrúgásával folytatódik a küzdelem. Ez utóbbi történt.