Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

taktik
Az államkonzerv ereje
2008-06-21 18:20

"a konzervatív olyan korábbi liberális, akit kifosztottak az utcán" (Mándy Tibor, ÉS)

Tik-tak, ketyeg a liberális bomba, a társadalom pedig nincs eléggé megvédve az individuális rontás ellen! - figyelmeztet Stumpf István írása. A konzervatívok mindig is erős államot akartak, félve talán az individualizmus vadhajtásaitól, az egyéni másságtól. Persze az erős állam követelése egyben a belső erkölcsi tartás iránti bizalmatlanságra utal, hiszen az állam autoriter (Stumpfnál aktori) hatalma csak külsődleges erkölcsöt eredményez, ami a kádári rendszert is jellemezte. A liberalizmus megengedi a társadalom számára, hogy a dogmák ellenére is változni tudjon, a vád szerinti "egydimenziós" gondolkodás inkább arra jellemző, aki a megoldást az "aktorok" centralizálásában látja, az állam, mint az egyetlen "aktor".

Stumpf írása elején Körösényi Andrásra hivatkozik, aki egy másik művében valóban tudományos alapossággal elemzi a Magyar Köztársaság politikai állapotát. Persze Körösényinek is vannak megoldási javaslatai:
[...] megfontolható reformjavaslat lehet az államfő alkotmányjogi helyzetének a felülvizsgálata, és - alkotmánymódosítással - a klasszikus parlamentáris rendszereknek megfelelő módon való újraszabályozása. Ennek célja nem az államfői jogkör csökkentése vagy növelése, hanem a parlamentáris kormányzathoz igazítása. Bizonyos területeken az államfői jogkör csökkenésével (az öt jogkör többségének megszüntetésével), más területeken, amelyek a kormányzati és parlamenti ciklusváltáshoz kapcsolódnak (kormányfő személyének kiválasztása és a parlament feloszlatása), annak növelésével jár. Az államfői jogkör "parlamentarizálása" mellett az elnöki "túlhatalom" vagy a félelnöki irányú fejlődés veszélye nélkül bevezethető a közvetlen elnökválasztás intézménye. Az utóbbival, amely megvalósítja a magyarok többségének régi vágyát, növelhető a magyar demokrácia legitimitása.
A fenti három "javaslat" természetesen csak fiktív: céljuk egy lehetséges politikatudományi megközelítés bemutatása nem pedig a politikai intézmények tényleges megreformálása. A politikai mérnökséggel szembeni - fentebb jelzett - szkepszis ugyanis ezekre is érvényes. Sőt, e szkepszis forrásai ez esetben még egy továbbival egészülnek ki; mint minden "íróasztal mellett született" javaslat, ezek politikai autentikussága és relevanciája is kétségbe vonható.

Az utolsó bekezdést olvasva szembeszökő a különbség a Stumpf-féle "todományos látomás" (köszönöm Tokfalvi!) és a fenti idézet önkritikussága közt. Körösényi András Érvényesíthető-e a népakarat? című írásában a föltett kérdésre negatív válaszokat ad:
1. A demokrácia és a képviseleti kormányzás elmélete tehát ingoványos talajra épült. A választások elégtelen eszközt jelentenek a kormányzás képviseleti (közérdeknek megfelelő) jellegének biztosítására, a népakarat érvényesítésére.
2. A kormány a mandátum-értelemben vett felhatalmazása illetve elszámoltatása empirikusan lehetséges ugyan, de ez az elszámoltatás nem vagy nem feltétlenül biztosítja a közérdeket, azaz nem felel meg az elmélet normatív követelményeinek.
3. A mandátum-elmélet előfeltételei nem adottak, ugyanis nem lehetséges a népakarat, illetve az annak megfelelő mandátum aggregatív meghatározása, azaz nem felel meg az elmélet "technikai" előfeltevéseinek. Másképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy a mandátum-elmélet irreális előfeltevésekre épült és inkoherens elméletnek bizonyult.
4. Ha a demokrácia és a képviseleti kormányzás normatív erényeit keressük, más megközelítések felé kell fordulnunk.

Mindebből azonban nem következik Stumpf írásának bakugrása, hogy ha valaminek az ellenőrizhetősége elégtelen, akkor kizárólagos hatalmat kell ráruházni. De erről inkább holnap írok, ma fontosabb a Múzeumok Éjszakája...