Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

drog
Nevelés, büntetőjog, egészségügy, meg minden
2008-06-23 22:40

Az elmúlt héten Levél(író)Erőnk nagy vehemenciával küzdött a drogliberalizáció ellen. Nyugtalanító érzéseim vannak persze nekem is a tudatmódosító szerek liberalizásával szemben, igyekeztem a gyermekeimet lebeszélni a használatukról, de mint felvilágosult ember, aki általában hisz az emberi tudat felismerő erejében (nemcsak a sajátjában), megtorlással nem fenyegetem őket. Nyíltan és őszintén elmondom a véleményemet, azt, hogy jómagam az alkohol ritka és a kávé rendszeres, de mindig mértékletes élvezetén kívül semmilyen tudatmódosító szert nem használok, leszámítva az endorfint, azt azonban emberi kapcsolataim hatására önmagamban termelem (dílerek kíméljenek!). Talán azért nem lettem semmiféle tudatmódosító szernek a rabja, mert (úgy vélem) elegendő örömöt ad az élet, a valóság megélése.

A fentiekből következő álláspontom, hogy a drogok kereskedelmi forgalomba hozatalát az államnak ugyanúgy kell kezelni, mint más egészségkárosító, de függőséget okozó termék (alkohol, cigaretta) forgalmazását. Minden ésszerű módon csökkenteni kell azok fogyasztását. Az ésszerű libaralizálás mellett szól, hogy az alkoholtilalom hatására a megerősödött bűnözői körök ellen is tehetetlen volt az állam, amíg a szükségletet csak illegálisan lehetett kielégíteni. A szükséglet más tudatmódosító szerek esetében is növekszik az egyéni élet kiüresedése miatt. A drogliberalizáció ellenzői tüneti kezeléssel, megfélemlítéssel próbálják meg útját állni a fogyasztás növekedésének, de elkövetik azt a hibát, hogy nem választják külön a forgalmazókat a fogyasztóktól, a bűnszövetkezet nyereségvágyát a függőségből következő kínzó vágytól. Az előbbieket kell korlátozni és büntetni, az utóbbiaknak segítséget nyújtani, amennyire a csak lehetséges. Az illegális forgalmazókkal szemben a törvény szigorítását, a függő fogyasztók felé pedig egészségügyi ellátást ígér a TDP.

A törvény szigorítása persze nem csupán a büntetési tételek súlyosbítását jelenti, hanem a rendőrséggel szembeni fokozott teljesítményelvárást, miközben megfelelő jogi és anyagi erőforrásokat kell biztosítani a felderítési mutatók növeléséhez. A fogyasztói magatartás nem büntetendő, csak az illegális terjesztő bűnpártolása. Problémát jelent persze, hogy a fogyasztó a függőség állapotában védi az illegális terjesztőt, ezért csak az egészségügyi rehabilitálást felügyelő orvosi vélemény alapján válhat bűnpártolásért büntethetővé.

Tudatmódosító szerektől való erős függés egyfajta menekülés eredménye, magánéleti feszültségek, problémák, traumák hatására jön létre. Amennyiben a pszichológus megállapítja az illető erős függését, akkor ellenőrzött körülmények között lehetővé kell tenni a tudatmódosító szerhez való hozzájutását. A kezelés nem állami dílerkedés, de nem is leszoktatás, hanem a legyengült psziché megvédése az illegális terjesztőktől, a kezeléshez ezért szervesen hozzátartozik a pszichológusi segítségnyújtás, tanácsadás is.

Végül meg kell jegyeznem, hogy a tudatmódosító szerek hozzátartoznak az emberiség kultúrájához. Úgy gondolom, hogy egyik legrégebbi fajtájuk, az alkohol, amelynek komoly függőségi veszélyei vannak, nem akadályozta meg az emberiség fejlődését, pedig a legnemesebbek között sem volt mindenki absztinens. A józanság apostolai között mégis bőven akad, aki pontosan azzal keseríti meg a környezete életét, hogy fekete-fehér látásmódját ráerőlteti a gyengékre és szent haragjában belerugna az áldozatokba is. Az ördög a részletekben rejtőzik, semmi nem velejéig rossz, de az ostobaság sokat ronthat rajta. Ha a tudatmódosító szerek használatának a közösségek közti feszültségek csillapodása, és nem a közösségből való kiszakadás a következménye, akkor bizonyosan van pozitív szerepük!