Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

világnap
Ismét a drogozásról
2008-06-27 19:15

LetterForce képtelen elszakadni a drogoktól. Függő lett, szerencsére csak témafüggő, bár tegnap volt a Kábítószer-fogyasztás Elleni Küzdelem Nemzetközi Napja, így talán még jogos a téma. Én is írtam a drogokról a minap, szerintem a drogproblémákkal küzdők ugyanúgy védelemre szorulnak, mint azok, akik még sohasem próbálták ki. A tiltás az ostobasággal határos dolog, akár a háború, mint a problémák egyedüli megoldása. Az ember reagálása a társadalomban zajló folyamatokra kétféle lehet, az egyik a bürokratikus, amikor határozatban kimondja, hogy ami van, az nincs, vagy ne legyen. Ha mégis, akkor nagyon meg lesz büntetve. A bürokratikus álláspont vezet háborúhoz, amikor a szembenálló felek (a tiltók és a terjesztők) nem bírnak elszakadni a saját dogmáiktól, képtelenek a kimondott szót árnyalni és viszonyítani. A másikféle reakció a tudományos, amely a hatásmechanizmus megismerése után ott avatkozik be, ahol a legkevesebb erővel a legnagyobb kívánt hatást éri el a legkevesebb káros következménnyel. Persze mindkét reagálás lehet téves, ha abszolutizálják, de amíg a bürokrata a múltban kitűzött célokhoz ragaszkodik hagyományos eszközökkel, addig a tudós az egyre bővülő tapasztalathoz alkalmazkodva igyekszik megtalálni a megfelelő eszközöket.

A drog az izgalom és a boldogság illúzióját adja, de nem szükségeltetik mögé a valóság, elegendő az idegrendszerre gyakorolt hatás. Kitágítja a tudatot - mondják, de szerintem a tudat a valóságos ingerektől jobban kitágul, mint a tapasztalatot és az érzeteket szétválasztó vegyi hatóanyagoktzól. A tudatmódosító szerek aggasztó tulajdonsága, hogy a szervezet tényleges szükségletei és a tudati folyamatok szétválasztásával a "szer" megjeleníti a boldogságot általánosan helyettesítő tárgyat, ami ugyanúgy választja el az egyént a valóságos tapasztalástól, mint ahogy a javak általános helyettesítóje, a pénz választ el a valóságos termeléstől. Talán az előző írásomból is kiderült, hogy szerintem sem a drogfogyasztás a rossz (ahogyan a pénz használata sem az) általában, hanem az a mód, ahogyan jelen korunkban fogyasztják. Manapság a drogfogyasztás elleni legerősebb jogos ellenérv, hogy mint akármely célzott hatású humán vegyszer károsítja az élő szervezetet és mint rövidre zárt gyönyör gyengíti a szociális képességeket.

Elegendően kis mennyiségben persze nem ártalmas egyik sem, amit az is igazol, hogy a szintén káros hatású tudatmódosító alkohol fogyasztásának a hagyományai megkönnyítik különböző kultúrkörből származó egyének kapcsolatát. A társadalom úgy tud védekezni a drog pusztító terjedése ellen, ha a családban élő gyermekek nem a fogyasztói társadalom kiüresedett "győztesei" vagy depressziós "kárvallottjai" lesznek, hanem a szülők és egymás odafigyeléssel megbecsült és rendre szoktatott társai, amely társak kedvelik a másikat vagy haragszanak rá, de sohasem mutatnak közömbösséget a közelükben élők sorsa, gondolatai és érzései, belső világa iránt. Nem a törvény ormótlan betűje vagy a hatalom önigazoló brutális akciói, hanem a bensőségesség érzékeny árnyalatai válhatnak a tudatmódosító szerek elleni fegyverré, pontosabban az, amikor az ember alapvető szükségleteit a társas viszonyban kényszermentesen kielégítheti.

A TDP ezért olyan adórendszert vezet be a nagycsaládok megerősítésére, amelyben adózóközösségek kialakítását teszi lehetővé az együtt élők számára. A pártprogram szerint a szociális létminimumra jogosultság és az adómentes jövedelemsáv összevonásával a családok megkapják azt a társadalmi támogatást, ami lehetőséget biztosít a normális emberi élet megszervezésére.