Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

tákolmánybíróság
A verbális erőszak védelmében
2008-06-30 19:20

Az Alkotmánybíróság bíráinak többsége ismét (236/A/2008. AB határozat) letette a voksát a gyalázkodók szólásszabadsága mellett, pedig csupán a csipát kellene kimosni a többségi urak szeméből, hogy látva lássanak. Az erőszak nem akkor kezdődik, ha a gyűlölt személynek bemocskolunk egyet, vagy gyáván hergelünk valami nagyarcút arra, hogy nyuvassza ki a nekünk ellenszenves krapekot. Még csak az sem a kezdet, ha régebben meggyötörteket kórusban vagy csak jelképesen emlékeztetünk a halálfélelmükre a miheztartás végett. Az is az erőszaktétel forrása, ha relativizáljuk az elszenvedett megaláztatások emlékét, mondván, hogy a megalázott részvétele társas viszonyra utal, az erőszaktevők elítélésének pedig ő éppenséggel a kedvezményezettje lesz. Az erőszak akkor kezdődik, ha a valakinek a jogi egyenlőtlenségét kinyilvánítjuk.

Erőszak kezdete tehát, ha azt mondjuk, hogy a gazdagnak kevesebb joga van a tulajdonához, mint a szegénynek, mert abból kommunista rémálom lehet. Erőszak forrása, ha azt mondjuk, hogy a többségtől különbözőnek kevesebb joga van a társadalmunkban élni, mert abból a fasiszta rémálom alakulhat ki. Erőszakhoz vezet, ha a törvényt semmibe vevő döntéseket hoznak a bíróságok, mert abból a jogtalanság okán bekövetkező önbíráskodás káosza alakul ki. Az tudat fölötti erőszak kezdete, ha a bármely közlést annak ideológiai tartalma miatt elfojt a hatalom.

Erőszakot tesz az alkotmánybíróság a jogrendszer alapvető törvényén, amikor különböző jogokat mér össze, dönti el erejüket (az emberi jogok rangsorrendjét is meghatározva), mert ebből azoknak a jogfosztottsága következik, akiknek "másodrendű" jogsérelmük keletkezett. Ha az alkotmánybíróság a szólás jogát védi, akkor a szólás jogának sérelmét kellene a másik fél szólásra való jogával együtt vizsgálni.

Az ünnepélyes pillanatokban halkan megszólalók szólási jogát kellene összemérni a nagyhangú randalírozók véleménynyilvánítási jogával szemben. Azt elfogadom, hogy a szólásszabadságról szóló törvény nem mérlegelheti a megnyilatkozás ideológiai tartalmát, de azt az elvárnám a törvényhozóktól, hogy a közlés információmennyisége alapján megvédje a tartalmasabb szólót a tartalmatlanabb üzenetek zajától. Mert a médiákban felerősödő durva zaj (a durvaságnak mindig lesz hírértéke) erőszak a társadalom normális kommunikációját óhajtó tagjaival szemben!

Az erőszakot persze minden esetben az erőszak nyomai bizonyítják, nem pedig az erőszakot elszenvedő története. A kultúrához, és a társadalmi léthez persze hozzátartozik, hogy az erőszakot elszenvedő kimondhassa a sérelmét, de a jognak a gyűlöletbeszéd okozta szociológiai hatások és pszichés tünetegyüttesek figyelembevételével kellene megvédeni a társadalom veszélyeztetett tagjait a verbális agresszió okozta sérülésektől.

(Holnap erről írok, az erőszak nyomairól és a kisebbségekről.)