Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Ha lelki erőszakról van szó, akkor a pszichológia eszközeivel érdemes megközelíteni a kérdést. A mai politikában sajnos elsősorban a marketingpszichológia kap előkelő szerepet, ami talán jól jellemzi a demokráciánk tévútját, ahol csak a politikusok, politikák eladása, a népszerűségi mutatók számítanak...
Erről szerettem volna írni bővebben, de ma sincs elég időm, ezért újabb olvasnivalót ajánlok a saját írás helyett, egy kis pszichoanalítikus adalékot a TDP politikájához, Lust Iván: Vágy és hatalom című tanulmányát. Ebből egy kis idézet:

Miért kerül az emberiség legnagyobb vállalkozása, a szabadság és a demokrácia elvein alapuló társadalomszerveződés több vonatkozásban is zsákutcába? - teszi fel a kérdést Bibó. A magyarázathoz ismét a francia forradalomig kell visszanyúlni. A forradalom vezérei a királyságot és a katolicizmust egyaránt fel akarták számolni, ezt viszont csak az alapjában királyhű és katolikus francia nép ellenében tehették. Az irreális célkitűzés által teremtett vákuumhelyzet pedig cinikus, másokat bábuszerepre kárhoztató hatalomtechnikusokat lökött a felszínre - írja Dénes Iván Zoltán (1993). A monarchikus tekintély helyét nem a szuverén nép, hanem a rá hivatkozó zsarnokság foglalta el. Az európai politikai gondolkodásban megszületett a "hivatásos forradalmár" és a "megrögzött reakciós" steril figurája a jakobinusok ön- és ellenségképe nyomán - folytatja Dénes. A mai pszichoanalitikus ebben a jó és rossz félre történő hasítás és különféle projektív identifikációs folyamatok politikai mozgatóerővé válását láthatja meg.
A máig meglévő rossz kettősség, a forradalmár-reakciós ellentét az emberi felszabadulás ügyét álforradalmakkal és zsarnokságokkal fedte el, és a modern totális rendszerek, a nácizmus és a bolsevizmus előhírnöke lett. A tradicionális uralomról való áttérés a szabadság és demokrácia elvein alapuló társadalomszervezésre könnyen olyan pillanatnyi vákuumot teremt, amit hamar ki lehet tölteni a zsarnokság hajdani és újabb formáival. Különösen akkor, ha a társadalom alapegységeinek nem mindennapi tapasztalata az önkormányzat. Hiába nyilatkoztatják ki a szabadságjogokat, ha az nem élő napi gyakorlat - fejtegeti Dénes.