Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

liberális
Szolgáltat és kötelez
2008-07-12 15:35

A TDP (reményeim szerint jövő év elején megalakuló párt) szociál-liberális politikai szempontok alapján határozza majd meg választási (cselekvési) programját. E program szerint a kor kihívásainak állami segítség nélkül is megfelelő polgártársaim és az általuk alkotott gazdasági vagy társadalmi szervezetek számára az államapparátusnak megbízható adatszolgáltatóként, a szabályokat betartató semleges szereplőként kell megjelennie.

Már június közepén közölt írás című szövegemben utaltam a kormányzás Janus arcára, ma a polgárok előtt kapukat nyitó állam tulajdonságairól lesz szó. Az államnak a közösség tényleges teljesítményéről, állapotáról és lehetőségeiről megbízható adatszolgáltatást kell nyújtani, hogy a társadalom tagjai olyan döntéseket tudjanak hozni, amely az aktuális helyzetben a legeredményesebb végkimenetelt biztosítja. Az állam nem felsőbbrendű tagja a döntéshozatalnak, hiszen a döntések lényegében a gazdasági szereplők szintjén születnek meg, az állam ehhez csak keretet biztosít. Olyan közvetítő szerepét kell felvállalnia, aki a birtokában levő apparátust az etikus piaci szereplők előtti akadályok elhárítására és a törvényszegők elleni gyors és határozott fellépésre használja fel.

Az állam a piaci árakat nem módosíthatja szociális szempontok alapján, mert azzal a termelők viselkedését torzítja el. A versenyképtelen piaci termékekre költött közpénz hosszú távon az ország versenyképességének romlásához, a globális versenyben való lemaradás konzerválásához vezet. A piaci termékek egy része a társadalom számára káros (függőséget okozó, de káros humán vegyszerek, környezetkárosító termékek vagy technológiák), ezek ellen az államnak a végtermék fogyasztási adóinak növelésével kell védekezni, amivel egyrészt az adott termék fogyasztását csökkenti, másrészt ösztönzi a kevesebb káros mellékhatással jellemezhető piaci termék kifejlesztését és elterjedését, harmadrészt pedig a fogyasztással arányos forráshoz jut a költségvetés a mellékhatások okozta károk semlegesítéséhez.

Az állami döntéshozatal kapcsán eltérő logikával kell működtetni az önkormányzati és központi irányítást. Az önkormányzatok feladata a kisközösségek védelme, míg a központi irányítás a szabályok általános betartatásáért, az erőforrások kiegyenlítéséért, a fenntartható fejlődésért felelős. Ennek az elvnek alapján a vagyoni helyzettel vagy jövedelemmel arányos adók kivetése nem maradhat önkormányzati döntési jogkörben, az önkormányzat csakis a helyi társadalom és környezet védelmében fogyasztási vagy termékadókat vethet ki, de az ebből befolyt összeget kizárólag az adott termék okozta kármentésre fordíthatja. Konkrét példa erre az idegenforgalmi adó, hiszen az idegenforgalom lakosságot és környezetet terhelő hatásai ellen a védelmet helyi szinten kell megoldani.

A liberális állam nem kívánja korlátozni a polgárainak cselekvési szabadságát, meghatározni a cselekvés mikéntjét, inkább a polgári kezdeményezések közvetítője kíván lenni. A költségvetés terhére azonban csak olyan beruházásokra biztosít erőforrásokat, amelyek kivitelezésében azok a polgárok (a piaci szereplők) is kockázatot vállalnak, akik a beruházás hasznát, előnyeit később élvezni fogják. Képletesen szólva tehát az államnak olajozni kell a társadalom gépezetét, nem pedig valamilyen elképzeléshez igazítani. Ez vonatkozik azokra a gazdasági területekre, amelyek mellékesen nem okoznak túlzott környezeti vagy társadalmi kockázatot.

Vannak azonban olyan (közlekedés, egészségügyi ellátás, oktatás) szükségletei a társadalomnak, amelyek esetében a szolgáltatók közötti verseny bár előnyös lenne, de az egységesen szervezett végrehajtás még fontosabb követelmény. A kormányzat ez esetben meghatározza és ellenőrzi a vállalkozók által teljesítendő szabványt, ami persze az állami kiadásokat von maga után. Ugyanis a kötelező szabványok miatt a vállalkozók nem tolonganak a szolgáltatások nyújtásáért vagy a magas követelmények miatt emelt áron teljesítik a szolgáltatást, ezért az államnak visszatérítést kell adni az igénybevett szolgáltatás mértékével arányosan, hogy fizetőképes kereslet jelenjen meg. Ebben az esetben az állami kiadások célja nem szociális támogatás, csakis azért adja közvetlenül a fogyasztónak (és nem a szolgáltatónak) a támogatást, hogy azt a teljesítéssel arányosan kapják meg árbevételként a vállalkozók, akik áraikat egyébként szabadon választják meg.

A liberális állam önkorlátozása ellenére sem hagyja korlátlanul érvényesülni a piaci szereplők akaratát, közvetítőként beavatkozik és a piaci szabályokat megszegőkkel szemben hatékonyan kíván fellépni. A hatalom erejével megakadályozza a társadalomra és a környezetre káros piaci folyamatok, az egyoldalú fejlődés és a monopolhelyzet kialakulását, ennek szellemében maga sem törekszik monopóliumra semmilyen téren.