Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

szociális
Támogat és kötelez
2008-07-13 14:10

A TDP (reményeim szerint jövő év elején megalakuló párt) szociál-liberális politikai szempontok alapján határozza majd meg választási (cselekvési) programját. Tegnap már írtam a liberális arculatról, de a kor kihívásainak állami segítség nélkül megfelelni nem tudó polgártársaim felé az állam semlegessége és önkorlátozása a problémáik megoldásához kevés, a társadalom fogadókészségét is meg kell jeleníteni feléjük.

Már június közepén közölt írás című szövegemben utaltam a kormányzás Janus arcára, ma a kapukat záró állam tulajdonságairól lesz szó. Persze nem a lehetőségektől fosztja meg az állam a polgárait, hanem a lemaradás, a kiközösítés veszélyeit szünteti meg, bezárja és őrzi a nyomorba visszavezető kapukat. A Köztársaság összes lemaradó polgárának biztosítani kell az élethez való alapvető jogot, a minimális megélhetés és a közjavakból való részesedés jogát, amennyiben a polgár erre méltó. Ez a méltóság nem piaci fogalom, az egyéni erőfeszítést jelenti, a közösségbe igyekvést, a társadalom gondoskodó kezének együttműködő elfogadását.

Az állam a támogatásokat nem számolatlanul és a valós viszonyok figyelembe vétele nélkül adja, tehát a lehetőségekhez mérten csakis a rászorulóknak biztosít jövedelmet az adóbevételekből. Nem számolatlanul, tehát az adott támogatást az egyéni számlán nyilvántartja, s amennyiben a megszorultság állapotából az egyénnek sikerül kilábalnia, akkor a támogatás visszafizetendő. Ezzel biztosítja az állam, hogy a segítségre szoruló embertársunk megkapja ugyan a segítséget, de ettől még nem kerül ugyanabba a helyzetbe, mint az állami segítség nélkül alkalmazkodni tudó, ugyanis előbbinek a vagyonát esetleg élete végéig terheli az állammal szembeni adóssága. Ezzel, hogy a támogatást kölcsönnek értelmezzük, elejét vehetjük a létminimum határán levő jövedelmet saját erőből megszerző és ugyanazt a megélhetési forrást csak állami támogatással elérő polgártársaink közötti feszültségnek is.

Az állam az összevont vagyoni és munka- vagy tőkejövedelem alapján határozza meg az egyénre fordítandó támogatás összegét, de az nem jelenti még azt, hogy a teljes összeget pénzben folyósítja. A valós viszonyokhoz való legjobb alkalmazkodás végett a támogatás az önkormányzaton keresztül történik, és az önkormányzatnak jogában áll annak egy részét természetben folyósítani. A természetben való támogatás alatt közétkeztetést, hajléktalanszállást és más közösségi létbe való illeszkedést segítő programot kell érteni. Kiemelem, hogy a támogatás nem csak anyagi kiadásokat jelent, hanem az egyénnek való tanácsadást is, hogy a lemaradás nem anyagi oldalát is kezelje a társadalom. Amennyiben a támogatottnak az önkormányzat eljárása nem felel meg, akkor igényelhet központi állami támogató-tanácsadót is, de az állami támogató magasabb költségeit is az önkormányzatnak juttatott központi alapból kell finanszírozni. Tehát az önkormányzatnak anyagi érdeke is, hogy a közösség támogatásra szoruló tagjait velük folyamtosan együttműködve segítse.

A szociális állam forrást biztosít a lemaradók segítésére, de annak részleteit központi irányelvek alapján az önkormányzatok döntésére kívánja bízni. A helyi közösség tudja csak eldönteni, hogy a támogatás milyen (pénzbeni és természetbeni) megosztással tudja leginkább segíteni azokat a tagjait, akik a gazdasági vagy társadalmi változásokhoz nem képesek alkalmazkodni, így nincs meg a létminimumnak megfelelő jövedelmük. Természetesen az önkormányzat eljárásának meg kell felelni a törvényesség követelményeinek, értem ez alatt a hátrányos megkülönböztetés nélküli egyezkedéssel kialakított megoldásokat, valamint azt, hogy az adott személy jövedelmének kiegészítésére kapott forrásokat más személynek vagy más célra nem csoportosíthatja át.

A szociális állam támogatással segíti a lemaradókat, de megköveteli, hogy a támogatottak a támogatást ne "soha vissza nem térítendő" adományként kezeljék, hanem folyamatosan együttműködjenek a közösséggel és legalább akkora erőfeszítést tegyenek a tartozásuk visszatérítésére, amennyit a közösség áldoz az ő megsegítésükre. Ezzel a követeléssel az állam kifejezi, hogy teljes értékű tagjának tekinti a hátrányos helyzetbe került polgárait is. Lehetőséget biztosít nekik az alapvető megélhetésre, de közben tudatosítja azt is, hogy a hátrányos helyzet csak átmeneti állapot. Amit kapnak, az nem segély, hanem kölcsön - arra az időre, amíg erőre kapnak.