![]() | Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk | szoclib regi blog |
Eleget foglalkoztam már ("emberek", "gazdaság",
"zárójelek közt" és "önkormányzatok"
című) írásaimban a Cséfalvay Zoltán és Matolcsy György által szerkesztett "Megújított
szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon" című
tanulmánnyal, de még egy dologról muszáj szólnom, arról, hogy szerintem
igaztalanul fonák módon szól a gazdasági hibák helyrehozására tett erőfeszítésekről.
Sokkterápiáról írnak, pedig az igazi sokk a Fidesz ellenzéki parlamenti pártként
folytatott politikai küzdelme, amivel folyamatosan és tűrhetetlenül átpolitizálja
az életvilágot, hogy a szavazótáborát fenntartsa, bővítse. Persze ehhez képest józannak
is nevezhető a vitairat, mégis tartalmaz nehezen indokolható állításokat. A rendszerváltás
utáni gazdasági összeomlást (1991-1992) is sokkterápiának nevezi, pedig az csak
a kádári rendszer agóniájának utójátéka volt, amire a naiv rendszerváltók nem voltak
felkészülve. A terápia szó tudatos helyreállító tevékenységet jelent. Akár sokkoló,
akár gyengéd...
"A második sokkolás 1995-96-ban, a Bokros-program keretében ment végbe. A sokkterápia
szükségessége már indulásának pillanatában megszűnt, miközben kiindulópontja is
hamis volt, mert nem futott el a lakossági fogyasztás. A gazdaság a sokkolás nélkül
gyorsabban kilábalt volna a piaci átmenet transzformációs válságából. Az 1997-től
javuló gazdasági helyzet nem a sokkolás eredménye, hanem a Bokros-csomag ellenére
javult az egyensúly és gyorsult a növekedés". - írják a szerzők.
Ez utóbbi állítást azért jó lett volna alátámasztani némi magyarázattal, hiszen
az addig ingadozó GDP növekedés Bokros Lajos intézkedései után állt be egyenletes
pályára és maradt is stabil a következő válság leküzdéséig. 1995-ben az államcsőd
elkerülése végett szükség volt a gyors intézkedésekre. Erről részletes érvek olvashatók
Antal László: "A Bokros-csomag" című
cikkében.
A 2000 óta rejtett formában kibontakozó válság azonban a rendszerváltásból következő
válsággal ellentétben nem a teljes gazdaságban jelentkezett, hanem a költségvetésben.
Az állami kiadások forrásnövekedéssel nem alátámasztott növekedése (ártámogatások,
közalkalmazotti béremelés, óriás-beruházások) miatt az államháztartás és a fizetési
mérleg hiánya egyszerre nőtt. Abban tehát igazuk volt a gazdaságról optimista képet
festőknek, hogy "dübörög a gazdaság" motorja, csak a túlzott állami kiadások felemésztették
a motor erejét. Az állami kiadásokat jelentő egészségügy, oktatás és az újraelosztás
modernizációja a rendszerváltás óta késett, a regnáló kormányok nem merték vállalni
az átalakítás kockázatát. Az államháztartás végső romlását éppen az a felelőtlen
és hibás politika hozta, amit a Fidesz kezdett meg a kormányzása végéhez közeledve,
az a szociális demagógia, amire a választási hadjáratát építette és amit egyik (!)
programjában máig is folyamatosan kommunikál. Mindezekről egy szót sem szólva csak
a csőd közeli állapotot megszüntető megszorításokat róják fel a végre racionális
útra térő kormánynak a vitairat szerzői:
A harmadik sokkolás 2007-2008-ban következik be, első két rokonához hasonlóan hibás
gazdaságpolitika eredménye, mert nem a foglalkoztatás bővítésével és magasabb növekedéssel
teszi rendbe a költségvetést, hanem növekedési és foglalkoztatási áldozattal. A
javulás így nem tartós lesz, hanem időleges, és az áldozat szükségtelen.
Jellemzően voluntarista gondolkodás ("Merjünk nagyot álmodni!"), amely az akaratban
és nem az érzelmi és értelmi indíttatások erejében látja az események mozgatórugóját.
A magasabb növekedés mint a költségvetés rendbetételének eszköze! Talán fordítva!
A foglalkoztatás bővítése egyrészt történhet olymódon, hogy az állam a forrásokat
egy általa kedvezményezett rétegnek adja. Másrészt a foglalkoztatás önmagától bővül
az elvonások csökkentésének hatására. Persze a terhek csökkentése a költségvetés
bevételeinek csökkentését is jelenti, tehát a kiadásokat is mérsékelni kell (ezt
mulasztotta el rendre az Orbán, Medgyessy és a Gyurcsány kormány). A kiadások visszafogás
azonban a közeljövőben elkerülhetetlen, mert a növekedés élénkítésének egyébként
nem lesz forrása.
A Bokros-csomag politikai haszonélvezője a Fidesz volt, talán éppen ezért próbálja
leértékelni az akkori kormány gazdasági minisztere a józan megszorítások eredményességét.
A 2000-től kezdődő felelőtlen politika ellen nem szerencsés éppen annak ágálni aki
az osztogatási hullámot elindította. Az akkori "élénkítés" sem hozta meg a várt
hatást, de felőrölte a gazdaság lendületét. Ne hagyjuk, hogy 2010 után ez újra megismétlődjön!
Nem kell ilyen harmadik út, végeztem vele. Gyülekezzünk egy új, világos programot
megfogalmazó párt létrehozására!
Polgártársaim! Alkossunk együtt programot itt a virtuális térben, amely program
végrehajtására jövő tavasszal megalapíthatóvá válik a Tudományos Demokrácia
Pártja, amint azt a blogom szorgalmazza!
A TDP a növekedés élénkítésére és a munkanélküliség
csökkentésére a minimálbér eltörlését és egy adómentes sáv bevezetését tervezi a
sávon felüli jövedelemrészre egykulcsos adóterhet vetve ki. Ugyanakkor megszűntet
minden adókedvezményt és alanyi jogú juttatást, hogy állami támogatást csakis a
valóban rászorulók kapjanak. A szociális juttatások különféle formái helyett a jövedelmet
létminimum határáig kiegészítő szociális támogatást vezet be. A támogatást kamatmentes
hitelként kapják a jövedelmük alapján erre jogosultak, amely hitel visszafizetését
akkor kötelesek megkezdeni, ha jövedelmük az adómentes sáv fölé emelkedik, addig
pedig a vagyonukat jelzáloggal terheli meg. Minden számítás alapja az összevont
jövedelem lesz, amibe beleszámít a munka-, a tőke- és a tulajdonosi előnyök alapján
szerzett (rejtett) jövedelem. A felsorolt a változtatások lényegesen leegyszerűsítik
az adórendszert, csökkentik a terheket és az adminisztrációt, ennek következtében
az ellenőrzést is. A családi adózás bevezetése biztosítja a családi közösségek megerősödését,
a támogatva ezzel a gyermekvállalást.