Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Eleget foglalkoztam már ("emberek", "gazdaság", "zárójelek közt" és "önkormányzatok" című) írásaimban a Cséfalvay Zoltán és Matolcsy György által szerkesztett "Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon" című tanulmánnyal, de még egy dologról muszáj szólnom, arról, hogy szerintem igaztalanul fonák módon szól a gazdasági hibák helyrehozására tett erőfeszítésekről.

Sokkterápiáról írnak, pedig az igazi sokk a Fidesz ellenzéki parlamenti pártként folytatott politikai küzdelme, amivel folyamatosan és tűrhetetlenül átpolitizálja az életvilágot, hogy a szavazótáborát fenntartsa, bővítse. Persze ehhez képest józannak is nevezhető a vitairat, mégis tartalmaz nehezen indokolható állításokat. A rendszerváltás utáni gazdasági összeomlást (1991-1992) is sokkterápiának nevezi, pedig az csak a kádári rendszer agóniájának utójátéka volt, amire a naiv rendszerváltók nem voltak felkészülve. A terápia szó tudatos helyreállító tevékenységet jelent. Akár sokkoló, akár gyengéd...

"A második sokkolás 1995-96-ban, a Bokros-program keretében ment végbe. A sokkterápia szükségessége már indulásának pillanatában megszűnt, miközben kiindulópontja is hamis volt, mert nem futott el a lakossági fogyasztás. A gazdaság a sokkolás nélkül gyorsabban kilábalt volna a piaci átmenet transzformációs válságából. Az 1997-től javuló gazdasági helyzet nem a sokkolás eredménye, hanem a Bokros-csomag ellenére javult az egyensúly és gyorsult a növekedés". - írják a szerzők.

Ez utóbbi állítást azért jó lett volna alátámasztani némi magyarázattal, hiszen az addig ingadozó GDP növekedés Bokros Lajos intézkedései után állt be egyenletes pályára és maradt is stabil a következő válság leküzdéséig. 1995-ben az államcsőd elkerülése végett szükség volt a gyors intézkedésekre. Erről részletes érvek olvashatók Antal László: "A Bokros-csomag" című cikkében.

A 2000 óta rejtett formában kibontakozó válság azonban a rendszerváltásból következő válsággal ellentétben nem a teljes gazdaságban jelentkezett, hanem a költségvetésben. Az állami kiadások forrásnövekedéssel nem alátámasztott növekedése (ártámogatások, közalkalmazotti béremelés, óriás-beruházások) miatt az államháztartás és a fizetési mérleg hiánya egyszerre nőtt. Abban tehát igazuk volt a gazdaságról optimista képet festőknek, hogy "dübörög a gazdaság" motorja, csak a túlzott állami kiadások felemésztették a motor erejét. Az állami kiadásokat jelentő egészségügy, oktatás és az újraelosztás modernizációja a rendszerváltás óta késett, a regnáló kormányok nem merték vállalni az átalakítás kockázatát. Az államháztartás végső romlását éppen az a felelőtlen és hibás politika hozta, amit a Fidesz kezdett meg a kormányzása végéhez közeledve, az a szociális demagógia, amire a választási hadjáratát építette és amit egyik (!) programjában máig is folyamatosan kommunikál. Mindezekről egy szót sem szólva csak a csőd közeli állapotot megszüntető megszorításokat róják fel a végre racionális útra térő kormánynak a vitairat szerzői:

A harmadik sokkolás 2007-2008-ban következik be, első két rokonához hasonlóan hibás gazdaságpolitika eredménye, mert nem a foglalkoztatás bővítésével és magasabb növekedéssel teszi rendbe a költségvetést, hanem növekedési és foglalkoztatási áldozattal. A javulás így nem tartós lesz, hanem időleges, és az áldozat szükségtelen.

Jellemzően voluntarista gondolkodás ("Merjünk nagyot álmodni!"), amely az akaratban és nem az érzelmi és értelmi indíttatások erejében látja az események mozgatórugóját. A magasabb növekedés mint a költségvetés rendbetételének eszköze! Talán fordítva! A foglalkoztatás bővítése egyrészt történhet olymódon, hogy az állam a forrásokat egy általa kedvezményezett rétegnek adja. Másrészt a foglalkoztatás önmagától bővül az elvonások csökkentésének hatására. Persze a terhek csökkentése a költségvetés bevételeinek csökkentését is jelenti, tehát a kiadásokat is mérsékelni kell (ezt mulasztotta el rendre az Orbán, Medgyessy és a Gyurcsány kormány). A kiadások visszafogás azonban a közeljövőben elkerülhetetlen, mert a növekedés élénkítésének egyébként nem lesz forrása.

A Bokros-csomag politikai haszonélvezője a Fidesz volt, talán éppen ezért próbálja leértékelni az akkori kormány gazdasági minisztere a józan megszorítások eredményességét. A 2000-től kezdődő felelőtlen politika ellen nem szerencsés éppen annak ágálni aki az osztogatási hullámot elindította. Az akkori "élénkítés" sem hozta meg a várt hatást, de felőrölte a gazdaság lendületét. Ne hagyjuk, hogy 2010 után ez újra megismétlődjön! Nem kell ilyen harmadik út, végeztem vele. Gyülekezzünk egy új, világos programot megfogalmazó párt létrehozására!

Polgártársaim! Alkossunk együtt programot itt a virtuális térben, amely program végrehajtására jövő tavasszal megalapíthatóvá válik a Tudományos Demokrácia Pártja, amint azt a blogom szorgalmazza!

A TDP a növekedés élénkítésére és a munkanélküliség csökkentésére a minimálbér eltörlését és egy adómentes sáv bevezetését tervezi a sávon felüli jövedelemrészre egykulcsos adóterhet vetve ki. Ugyanakkor megszűntet minden adókedvezményt és alanyi jogú juttatást, hogy állami támogatást csakis a valóban rászorulók kapjanak. A szociális juttatások különféle formái helyett a jövedelmet létminimum határáig kiegészítő szociális támogatást vezet be. A támogatást kamatmentes hitelként kapják a jövedelmük alapján erre jogosultak, amely hitel visszafizetését akkor kötelesek megkezdeni, ha jövedelmük az adómentes sáv fölé emelkedik, addig pedig a vagyonukat jelzáloggal terheli meg. Minden számítás alapja az összevont jövedelem lesz, amibe beleszámít a munka-, a tőke- és a tulajdonosi előnyök alapján szerzett (rejtett) jövedelem. A felsorolt a változtatások lényegesen leegyszerűsítik az adórendszert, csökkentik a terheket és az adminisztrációt, ennek következtében az ellenőrzést is. A családi adózás bevezetése biztosítja a családi közösségek megerősödését, a támogatva ezzel a gyermekvállalást.