Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

egyenetlen
Az egyetlen út a fejlődés (1)
2008-08-02 16:40

Hazánk régiós helyzete is megrendült az elmúlt nyolc év alaptalan reálbér-növekedése miatt, hiába felelünk meg 2010-re a maastrichti kritériumoknak, ha az egyensúly helyreállításának ára a fejlődésben való stagnálás lesz. Európához tartozásunknak ugyanis csak felszíne a jólét növekedése, lényegesebb a jólétet lehetővé tevő gazdaság egészséges fejlődése. Az elmúlt évek erőltetett jóléti növekedése felemésztette azt a fejlődési dinamikát, ami egyetlen lehetőségünk, hogy az állam-monopolkapitalizmus (fedőnevén szocializmus) ideje alatt keletkezett lemaradásunkat csökkentsük. Kétségtelen, hogy a magyar piacgazdaság működőképes, de az állami beavatkozások nem az egész ország fejlődése érdekében, hanem rövidlátó politikai szempontok alapján elsősorban a nem termelő rétegeknek kedvező módon történtek. Olyan újraelosztás terheli az országot, ami tovább ronthatja az egyensúlyt.

A globális világban az Európai Unió versenyképessége is kérdéses, ezért már 1983-ban megalakult az Európai Gyáriparosok Kerekasztala (European Round Table of Industrialists, ERT), amely javaslataival segíti az európai gazdaság és foglalkoztatottság növekedését mind az Unió teljes közössége, mind pedig a nemzetek szintjén. Ez utóbbi jegyében jött létre 1998-ban a Magyar Európai Üzleti Tanács (Hungarian European Business Council, HEBC) amelynek tagjai az ERT-ben résztvevők magyarországi leányvállalatainak legfelső vezetői. A HEBC megalakulása óta rendszeresen kiadja a magyar gazdaságról szóló éves jelentését, a legutóbbit 2008. július 17-én. Ennek a kétnyelvű dokumentumnak a gondolatairól szólok az alábbiakban. A szöveg címét választottam alcímnek, hiszen ez a gondolat határozza meg a TDP gazdaságpolitikáját is, Az egyetlen út a fejlődés. Idézek a bevezetőből (9. oldal):

Az idei tizedik, jubileumi jelentés is konstruktív szándékkal íródott. Első része egyfajta visszatekintés azokra a témákra, amelyekkel az HEBC az elmúlt tíz évben foglalkozott, és amelyekben sikerrel fogalmazott meg javaslatokat az ország fejlődése érdekében. A második rész azokra a továbbra is aktuális kérdésekre hívja fel a figyelmet, amelyekben mihamarabbi változásra van szükség az ország versenyképességének megtartása érdekében. A tagok bíznak abban, hogy a jelentésben megfogalmazott helyzetelemzésük, kritikai észrevételeik és előremutató javaslataik lényegi hozzájárulást jelenthetnek Magyarország számára egy hosszú távú, átfogó stratégia kidolgozásához és annak sikeres megvalósításához.

A jelentés követendő példát mutat azzal, hogy a bár a Tanács tagjai piaci ellenfelek, mégis konszenzust fogalmaznak meg a nagyobb közösség eredményessége érdekében. Kiemelik a hosszú távú tervezés és a kiszámíthatóság fontosságát nyugodt folyamatokhoz, a fejlődéshez. Felhívják a figyelmet, hogy nem csupán az anyagi eszközök, hanem az a széles értelem vett társadalmi kultúra is fontos szerepet játszik, amely nem minden megoldást az állami szerepvállalástól vár.

Az HEBC a magyar gazdasági szerkezet alapvető problémájának látja, hogy még mindig túl sok vállalkozás él állami megrendelésekből. Magyarországon rendkívül magas az állami újraelosztás és az állami beruházások szintje. Amíg ez így van, addig nagy az esélye a klientúra kialakulásának, illetve hogy a gazdaság különböző szereplői "szekértáborokba" tömörülnek attól függően, hogy kitől remélnek megbízást. Az HEBC véleménye szerint csökkenteni kell az állami újraelosztást, megszüntetve a privát szféra függőségét az állami szférától és ezen túlmenően a politikától.

Véleményem szerint gazdasági pályánk egyenetlenségeit csak úgy a simíthatjuk el, akkor léphetünk a fejlődés (egyetlen) útjára, ha a politika, a pártok eztán már nem zsákbamacskát árulnak a választóknak, hogy a hatalom birtokában végül azt tehessenek, amit csak akarnak. Úgy gondolom, hogy nincs bocsánat a semmittevésre és az ország valós helyzetének elsumákolására, de ne legyen bocsánat azok számára sem, akik azt az irracionális légkört kezdeményezték és fenntartják, ahol a józan ész helyett hisztérikus indulatok veszik át a főszerepet!

A következő napokban a TDP gazdaságpolitikájának piacvédő, vállalkozásélénkítő részleteit fogom ismertetni, különös tekintettel az HEBC által fölvetett összefüggésekre, amiket jó lenne, ha mindannyian végiggondolnánk!