Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



kisközösség
A családi adózás részletei
2008-07-25 11:00

Keddi bejegyzésem utolsó mondatára, miszerint a családi adózás bevezetése biztosítja a családi közösségek megerősödését, támogatva ezzel a gyermekvállalást, baloghartur így reagált: "Családi adózás szerintem téves, nem sok reményt fűznék hozzá". Érvelni ugyan nem érvelt, de nem hagyhatok figyelmen kívül semmilyen ellenvetést. A reménykedés persze még csekély alapot szolgáltatna a családi adózás bevezetéséhez, de a megoldás racionális indoklása és részletei talán meggyőzik azokat is, akik tévesnek tartják a közösségi adózás eféle lehetőségének bevezetését. Ha az érvelésemben hiba van, akkor a további ellenérvek és vita eredményeként majd tisztul, vagy akár egészében is elvetendőnek bizonyulhat az alább vázolt tervezet...

Adórendszerünkben jelenleg is létezik a csoportos adózásnak többféle módja, a társas vállalkozások és a jogi személyiséggel rendelkező gyülekezetek, szervezetek mind valamilyen egységként adóznak, amennyiben a tevékenységük közcélú, akkor adómentességet kapnak. A család nemzedékek közötti gondoskodó és nevelő funkciója egyértelműen megfelel ennek a közcélúságnak, tehát az államnak lehetőséget kell biztosítani az egyéni kedvezmények közös igénybevételére, megosztására. Emiatt az állam elesik ugyan az adóbevétel egy részétől, de jobban megfelel a szubszidiaritás elvének azzal, hogy a közösség legalacsonyabb szintjén késztet a generációk közti jövedelem-megosztásra.

A Fidesz már 2000-re tervezte a házastársi alapú jövedelem-megosztás (splitting) bevezetését, ami az adósávok számának csökkentése mellett egyértelműen a nagyobb jövedelműeknek kedvezett volna a létminimum egyidejű biztosításának hiánya miatt. A valódi (háztartásalapú) családi adózás bevezetése esetén az egyik legnagyobb gondot a költségvetési tervezhetőség nehézsége jelenti, ugyanis adóbevétel csökkenést okoz. Ennek a problémának a megoldására a TDP olyan feltételhez köti a családi adózásban való részvételt, hogy a "család" tagjainak az adóévet megelőzően a legalább egy éve közös háztartásban kell élniük. Ha az adóév kezdete előtt legalább hat hónappal bejelentik a családi adózás választását és a családi közösségben résztvevő személyeket (azok nyilatkozatával együtt), akkor a változás költségvetési kihatása nagy biztonsággal számítható, betervezhető. Ezzel az óvatos határozottsággal biztosítható, hogy a családi adózás bevezetése ne okozzon államháztartási hiányt.

Az adókikerülésre azonban sajnos újabb lehetőséget nyit a családi adózás, de úgy vélem, hogy az adórendszer egészének megalkotásakor a jogkövető magatartást kell feltételezni, a csalók elleni védekezést pedig a konkrét jogszabályokban és intézményi feltételek biztosításával kell megvalósítani. Tehát az adócsalók ellen nem a családi adózásról való lemondás, hanem az APEH ellenőrzési módszereinek további modernizálása és az adóelkerülést szankcionáló jogszabályok kibővítése, szigorítása a követendő út.

A "nagysasszonyok" kedvezményének is nevezik (ott, ahol ilyen működik) a Fidesz által javasolt adókedvezményt, ami persze egyáltalán nem hasonlít az általam javasolt összevonáshoz, mert előbbinél a kedvezmény igénybevételéhez elegendő a házastársi jogviszony. Az egyik házastárs munkából való távolmaradása pedig csak akkor lehet támogatott, ha gyermeket nevelnek, vagy más nem munkaképes családtaggal élnek közös háztartásban, ezért szükséges feltétele a családi adózásnak a generációk közötti szolidaritás vállalása a TDP-elvek szerint.

A családi adózás igazságosságával kapcsolatban komoly kétségeket említ egy tavalyi, origo-beli cikk is:
"Vámosi-Nagy Szabolcs szerint a születések alacsony száma a magyar társadalom egyik legnagyobb problémája, melynek kezelése kiemelt állami feladat kell, hogy legyen. A családi adózás bevezetése azonban az adószakember szerint alkalmatlan ennek a problémának a megoldására.
Az Ernst & Young igazgatója szerint a családi adózást úgy lehetne bevezetni, hogy számos jelenleg olyan nem adóköteles és nem bevallásköteles jövedelmet, mint például a nyugdíj és családi pótlék, felbruttósítanák és bevallás-, valamint adókötelessé tennék.

Pontosan ezt tervezi a TDP, hogy a (fentebb megvastagítottan jelölt) adómentes jövedelmeket figyelembe vegye és a különféle pótlékokat kiváltsa, így a kialakítva a családi adózás óvatos bevezetésének is megfelelő feltételeket. A családi pótlékot az adómentes sávok összeadása váltja ki (a legalacsonyabb jövedelmek esetén pedig a létminimum-határok összeadása biztosítja a magasabb kedvezményt), tehát nem szükséges annak bruttósítása. Ugyanez a helyzet a kisnyugdíjak esetében is, amelyeket a bevezetendő adókötelezettség az adómentes sáv hatására nem érint. Azonban a magasabb nyugdíjak adókötelezettsége az igazságos teherviselés része kell legyen. De nyugdíjvitába most nem mennék bele (majd a jövő héten), most csak a nyugdíj megadóztatásának jogosságáról idéznék egy indoklást, Németh György szociológus-közgazdász szavait:

"[...] tanácsos lenne adó- és járulékrendszerünket oly módon átalakítani, hogy jelenlegi bruttó béreket a járulékokkal felbruttósítják (rajtam kívül mondja ezt például Csillag István és Mihályi Péter is). Az így kapott összegből - ami a munkáltató felől nézve munkaerőköltség, a munkavállaló felől nézve pedig (munka)kereset - először a nyugdíjjárulékot különítik el, s arra nem vetnek ki se adót, se járulékot (ma ez történik). Adójogi értelemben ez tenné lehetővé, hogy a nyugdíjra adót lehessen kivetni: a nyugdíjjárulék adómentes, a nyugdíj megadóztatása így tulajdonképpen halasztott adófizetés".

Végül hadd idézzek a fentebb már említett Vámosi-Nagy Szabolcs: "Családi adózás?" című eredeti cikkéből [ÉS, 2007. Április 27.], amelyben következetesen végiggondolja a családi adózás bevezetésének lehetőségeit és nehézségeit! Mindenkinek ajánlom a teljes cikk elolvasását!
"Egyes részletek megvizsgálása után vélhetőleg nem tűnik egyszerűnek a családi jövedelemadózásra áttérés. Az ezzel járó kockázatok és az eredmény vajon arányban állhat-e? A felsorolásból ráadásul sok minden kimaradt. Nem foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy az egyik igazságtalanságot egy másikkal szüntetnénk meg. A család fajlagos megélhetési költségei ugyanis alacsonyabbak, mint az egyedülállóké. Ha pedig ezt orvosoljuk (az egyedülálló bizonyos összeggel csökkentheti a jövedelemadó alapját), akkor a családi jövedelemadó nem a családok és az egyedülállók közötti jövedelemközpontosítást osztja újra, hanem a család és család közöttiét.
Ha pedig a családi jövedelemadó a fogyasztási egység alapján "egalizál", bizony veszélyezteti az öngondoskodás fontos igényét, társadalmi berendezkedésünk egyik alapját. Ad absurdum: az alacsony bérű munka elvállalása ellen is hathat.
Rá kell jönnünk arra, hogy az adórendszer arra való, amire kitalálták. Ahhoz bizonyára kevés, hogy mindent megoldjon, még ha szokássá is vált a társadalmi problémák okozójának-megoldójának kikiáltani. A gyermekkedvezménytől nem lett több gyermek, csupán a gyermeknevelés költségeihez történő társadalmi hozzájárulás (ami feltétlenül indokolt) egyik sajátos formáját valósította-valósítja meg. Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) sem fehérítette ki a vállalkozásokat, csupán néhány szakmának sikerült az általánosnál alacsonyabb adóterhet kilobbiznia, csakúgy, mint az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásnál (ekho) stb.
"

Természetesen a TDP sem várja a családi adózás bevezetésétől a születésszám ugrásszerű növekedését, nem is ez indokolja elsősorban a bevezetését. A családi adózás választása inkább következett abból a gondolatból, hogy az adóként elvonó, majd pótlékként visszaosztó bonyolult szabályozás helyett a párt programjában szereplő adórendszerhez igazítsam a gyermekvállalás terheit viselők támogatását. Ezért a családi adózást kezdetben csak azok az adózók választhatják, akik gyemek(ek) eltartásáról is gondoskodnak. Nekik a család jövedelmének összegzése után gyermekenként egy-egy adómentes sávot (és a jövedelmet létminimumra való kiegészítő kölcsön-támogatást) ajánl az állam a családi pótlék (és a megalázó segélyek) helyett.