Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
kisközösség A családi adózás részletei 2008-07-25 11:00
Keddi bejegyzésem utolsó mondatára, miszerint a családi
adózás bevezetése biztosítja a családi közösségek megerősödését, támogatva ezzel
a gyermekvállalást, baloghartur így reagált: "Családi
adózás szerintem téves, nem sok reményt fűznék hozzá". Érvelni ugyan nem
érvelt, de nem hagyhatok figyelmen kívül semmilyen ellenvetést. A reménykedés persze
még csekély alapot szolgáltatna a családi adózás bevezetéséhez, de a megoldás racionális
indoklása és részletei talán meggyőzik azokat is, akik tévesnek tartják a közösségi
adózás eféle lehetőségének bevezetését. Ha az érvelésemben hiba van, akkor a további
ellenérvek és vita eredményeként majd tisztul, vagy akár egészében is elvetendőnek
bizonyulhat az alább vázolt tervezet...
Adórendszerünkben jelenleg is létezik a csoportos adózásnak többféle módja, a társas
vállalkozások és a jogi személyiséggel rendelkező gyülekezetek, szervezetek mind
valamilyen egységként adóznak, amennyiben a tevékenységük közcélú, akkor adómentességet
kapnak. A család nemzedékek közötti gondoskodó és nevelő funkciója egyértelműen
megfelel ennek a közcélúságnak, tehát az államnak lehetőséget kell biztosítani az
egyéni kedvezmények közös igénybevételére, megosztására. Emiatt az állam elesik
ugyan az adóbevétel egy részétől, de jobban megfelel a
szubszidiaritás elvének azzal, hogy a közösség legalacsonyabb szintjén késztet
a generációk közti jövedelem-megosztásra.
A Fidesz már 2000-re tervezte a házastársi alapú jövedelem-megosztás (splitting)
bevezetését, ami az adósávok számának csökkentése mellett egyértelműen a nagyobb
jövedelműeknek kedvezett volna a létminimum egyidejű biztosításának hiánya miatt.
A valódi (háztartásalapú) családi adózás bevezetése esetén az egyik legnagyobb gondot a költségvetési
tervezhetőség nehézsége jelenti, ugyanis adóbevétel csökkenést okoz. Ennek a problémának
a megoldására a TDP olyan feltételhez köti a családi adózásban való részvételt,
hogy a "család" tagjainak az adóévet megelőzően a legalább egy éve közös háztartásban
kell élniük. Ha az adóév kezdete előtt legalább hat hónappal bejelentik a családi
adózás választását és a családi közösségben résztvevő személyeket (azok nyilatkozatával
együtt), akkor a változás költségvetési kihatása nagy biztonsággal számítható, betervezhető.
Ezzel az óvatos határozottsággal biztosítható, hogy a családi adózás bevezetése
ne okozzon államháztartási hiányt.
Az adókikerülésre azonban sajnos újabb lehetőséget nyit a családi adózás, de úgy
vélem, hogy az adórendszer egészének megalkotásakor a jogkövető
magatartást kell feltételezni, a csalók elleni védekezést pedig a konkrét jogszabályokban
és intézményi feltételek biztosításával kell megvalósítani. Tehát az adócsalók ellen
nem a családi adózásról való lemondás, hanem az APEH ellenőrzési módszereinek további
modernizálása és az adóelkerülést szankcionáló jogszabályok kibővítése, szigorítása
a követendő út.
A "nagysasszonyok" kedvezményének is
nevezik (ott, ahol ilyen működik) a Fidesz által javasolt adókedvezményt,
ami persze egyáltalán nem hasonlít az általam javasolt összevonáshoz, mert előbbinél
a kedvezmény igénybevételéhez elegendő a házastársi jogviszony. Az egyik házastárs
munkából való távolmaradása pedig csak akkor lehet támogatott, ha gyermeket nevelnek,
vagy más nem munkaképes családtaggal élnek közös háztartásban, ezért szükséges feltétele
a családi adózásnak a generációk közötti szolidaritás vállalása a TDP-elvek szerint.
A családi adózás igazságosságával kapcsolatban komoly kétségeket említ egy tavalyi,
origo-beli
cikk is:
"Vámosi-Nagy Szabolcs szerint a születések alacsony száma a magyar társadalom egyik
legnagyobb problémája, melynek kezelése kiemelt állami feladat kell, hogy legyen.
A családi adózás bevezetése azonban az adószakember szerint alkalmatlan ennek a
problémának a megoldására.
Az Ernst & Young igazgatója szerint a családi adózást úgy lehetne bevezetni,
hogy számos jelenleg olyan nem adóköteles és nem bevallásköteles jövedelmet,
mint például a nyugdíj és családi pótlék, felbruttósítanák és bevallás-,
valamint adókötelessé tennék.
Pontosan ezt tervezi a TDP, hogy a (fentebb megvastagítottan jelölt) adómentes
jövedelmeket figyelembe vegye és a különféle pótlékokat kiváltsa, így a kialakítva
a családi adózás óvatos bevezetésének is megfelelő feltételeket. A családi pótlékot
az adómentes sávok összeadása váltja ki (a legalacsonyabb jövedelmek esetén pedig
a létminimum-határok összeadása biztosítja a magasabb kedvezményt), tehát nem szükséges
annak bruttósítása. Ugyanez a helyzet a kisnyugdíjak esetében is, amelyeket a bevezetendő
adókötelezettség az adómentes sáv hatására nem érint. Azonban a magasabb nyugdíjak
adókötelezettsége az igazságos teherviselés része kell legyen. De nyugdíjvitába
most nem mennék bele (majd a jövő héten), most csak a nyugdíj megadóztatásának jogosságáról
idéznék egy indoklást,
Németh György szociológus-közgazdász
szavait:
"[...] tanácsos lenne adó- és járulékrendszerünket oly módon átalakítani, hogy jelenlegi
bruttó béreket a járulékokkal felbruttósítják (rajtam kívül mondja ezt például Csillag
István és Mihályi Péter is). Az így kapott összegből - ami a munkáltató felől nézve
munkaerőköltség, a munkavállaló felől nézve pedig (munka)kereset - először a nyugdíjjárulékot
különítik el, s arra nem vetnek ki se adót, se járulékot (ma ez történik). Adójogi
értelemben ez tenné lehetővé, hogy a nyugdíjra adót lehessen kivetni: a nyugdíjjárulék
adómentes, a nyugdíj megadóztatása így tulajdonképpen halasztott adófizetés".
Végül hadd idézzek a fentebb már említett Vámosi-Nagy Szabolcs: "Családi adózás?"
című eredeti cikkéből [ÉS, 2007. Április 27.], amelyben következetesen végiggondolja
a családi adózás bevezetésének lehetőségeit és nehézségeit! Mindenkinek ajánlom
a teljes cikk elolvasását!
"Egyes részletek megvizsgálása után vélhetőleg nem tűnik egyszerűnek a családi jövedelemadózásra
áttérés. Az ezzel járó kockázatok és az eredmény vajon arányban állhat-e? A felsorolásból
ráadásul sok minden kimaradt. Nem foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy az egyik
igazságtalanságot egy másikkal szüntetnénk meg. A család fajlagos megélhetési költségei
ugyanis alacsonyabbak, mint az egyedülállóké. Ha pedig ezt orvosoljuk (az egyedülálló
bizonyos összeggel csökkentheti a jövedelemadó alapját), akkor a családi jövedelemadó
nem a családok és az egyedülállók közötti jövedelemközpontosítást osztja újra, hanem
a család és család közöttiét.
Ha pedig a családi jövedelemadó a fogyasztási egység alapján "egalizál", bizony
veszélyezteti az öngondoskodás fontos igényét, társadalmi berendezkedésünk egyik
alapját. Ad absurdum: az alacsony bérű munka elvállalása ellen is hathat.
Rá kell jönnünk arra, hogy az adórendszer arra való, amire kitalálták. Ahhoz bizonyára
kevés, hogy mindent megoldjon, még ha szokássá is vált a társadalmi problémák okozójának-megoldójának
kikiáltani. A gyermekkedvezménytől nem lett több gyermek, csupán a gyermeknevelés
költségeihez történő társadalmi hozzájárulás (ami feltétlenül indokolt) egyik sajátos
formáját valósította-valósítja meg. Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) sem
fehérítette ki a vállalkozásokat, csupán néhány szakmának sikerült az általánosnál
alacsonyabb adóterhet kilobbiznia, csakúgy, mint az egyszerűsített közteherviselési
hozzájárulásnál (ekho) stb."
Természetesen a TDP sem várja a családi adózás bevezetésétől
a születésszám ugrásszerű növekedését, nem is ez indokolja elsősorban a bevezetését.
A családi adózás választása inkább következett abból a gondolatból, hogy az adóként
elvonó, majd pótlékként visszaosztó bonyolult szabályozás helyett a párt
programjában szereplő adórendszerhez igazítsam a gyermekvállalás terheit
viselők támogatását. Ezért a családi adózást kezdetben csak azok az adózók választhatják,
akik gyemek(ek) eltartásáról is gondoskodnak. Nekik a család jövedelmének összegzése
után gyermekenként egy-egy adómentes sávot (és a jövedelmet létminimumra
való kiegészítő kölcsön-támogatást) ajánl az állam a családi pótlék (és a megalázó
segélyek) helyett.