Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

multi
Az egyetlen út a fejlődés (2)
2008-08-04 15:30

Tegnap már olvasóim figyelmébe ajánlottam a Magyar Európai Üzleti Tanács (Hungarian European Business Council, HEBC) 2008 éves jelentését. Ennek a dokumentumnak a címét választottam most is alcímnek: Az egyetlen út a fejlődés. Ma a multinacionális cégek számára biztosítandó kedvező környezetről írok, miért van szükség rá, hogyan lehet a nagyvállalkozóknak biztosított előnyöket a kis és középvállalkozókra is kiterjeszteni.

Működő tőke nélkül a munkaerő csak rossz hatásfokkal hasznosítható, tőkéje pedig leginkább a sikeres multinacionális vállalkozásoknak van. Persze hazánkban is akadna működő tőke, de a jelen adószabályok mellett jobban jár a tulajdonos, ha a vagyonát nem kockáztatja, mert a munkát és általában a produktív tevékenységeket magas adó terheli. Amennyiben az élőmunka adóterhelése csökken (ennek részleteiről is szóltam már), akkortól vonzóvá válik a működő tőke számára. De miért is nem alakítják működő tőkévé a vagyonukat a magyarországi tulajdonosok? Ennek egyszerű a magyarázata, nálunk vagyonadó gyakorlatilag nem létezik, tehát a vagyon használatából származó jövedelem adómentes. Ennek a helyzetnek a megszüntetésére szükséges a vagyoni alapú jelenleg rejtett jövedelmet hozzászámítani az összjövedelemhez, megadóztatni, s ezzel elérni a vagyonok egy részének működő tőkévé alakítását. Ezt a javaslatot is kifejtettem már, most csak azt teszem hozzá, hogy a hazai tőke aktivizálása kedvezőbb lenne az ország számára, mint a külföldi tőke költséges vonzása.

A nemzetközi tőke politikai nyugalom esetén is csak akkor áramlik Magyarországra, ha a versenytárs országoknál nem ajánlunk rosszabb adózási feltételeket és biztosítani tudjuk a globális munkaerő-piacon is versenyképes munkaerőt. A multinacionális tőke a centralizációnak köszönheti azt, hogy versenyelőnyöket élvez, ezért a hazai tőke mozgósítása mellett a centralizáció az elsődleges cél. Természetesen nem állami centralizációról van szó, a magyar vállalkozások kockázati tőkealapokba tömörülésére gondolok, amely tőkealap már megkapná azt az állami támogatást, amire a multinacionális tőke jelenleg sikeresen pályázik.

A centralizációnak azonban sohasem lehet következménye a piaci monopolhelyzet kialakulása. A monopolhelyzet ellen a TDP fel kíván lépni olymódon, hogy a piaci részesedéstől függő monopoladót vet ki, amit az árbevételükkel arányosan fizetnek azok, akik a verseny fennmaradásához szükséges piaci részesedést túllépik. A monopoladóból származó bevételeket pedig azok a vállalkozások kaphatják meg támogatásként, amelyek az optimális piaci részesedés alatt vannak, feléjük a visszaosztás azonban a nyereségükkel arányosan történik, elkerülendő a veszteséges tevékenységek támogatását.

Ha egy nagyvállalkozás (az állami kedvezményeknek köszönhetően) fajlagosan nagyobb nettó nyereséghez jut, akkor emiatt versenyelőnyöket élvez a kis- és középvállalkozásokkal szemben. Ezt olyan módon lehet kompenzálni, hogy csakis akkora mértékben lehet fölajánlani vállalkozói adókedvezményt egy multinacionális vállalkozás vonzására, amekkora vállalkozói adóbefizetés-növekedés következik a kis- és középvállalkozói (KKV) beszállítói kör bővülésének hatására. Ennek adótechnikai megoldása lehet például, hogy az adókedvezményeket azok a KKV beszállítók kapják meg, akik szerződést kötnek, azaz teljesítik a beszállítói követelményeket. A támogatás következtében alacsonyabb áron is nyereségesek, az alacsonyabb beszállítói ár előnyeit a megrendelő multinacionális vállalat is élvezi, de csakis úgy, ha bővíti a hazai beszállítói kört.

A TDP a fenti beavatkozásokkal nyílt és egyenlő feltételeket ajánl mindkét fajta piaci résztvevő számára, nem kíván egyedi háttéralkut kötni semelyik féllel, az államnak nem dolga, hogy az érdekellentéteket úgy orvosolja, hogy a két ellenérdekelt felet (a multinacionális vállalkozót és a kis- és középvállalkozókat) közéjük állva elválassza egymástól. Az viszont kötelessége, közvetítőként intenzív információcserét biztosítson a különböző méretű piaci szereplők között, hogy a hazai erőforrásokat és a globális lehetőségeket maximálisan kihasználja az ország gazdasága.