Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

improduktív
Az egyetlen út a fejlődés (3)
2008-08-22 07:30

Augusztusi első bejegyzésemben már olvasóim figyelmébe ajánlottam a Magyar Európai Üzleti Tanács (Hungarian European Business Council, HEBC) 2008 éves jelentését. Ennek a dokumentumnak a címét választottam most is alcímnek: Az egyetlen út a fejlődés. Másodszorra a multik, valamint a kis- és középvállalkozások szerepéről írtam, aztán kénytelen voltam egy nagy szünetet tartani (lakásfestés ürügyén), hogy ma végre a társadalom improduktív tagjairól szóljak. Az HEBC jelentés is felhívja a figyelmet arra a lehetőségre, hogy az adófizetők terheit az improduktívvá vált, de még munkaképes rétegek munkára ösztönzése, valamint a magasabb jövedelmek adófizetésbe való bevonása csökkentheti elviselhető mértékűre. Idézem:

Az egyensúlytalansághoz - amely az adózók szűk köre miatt alakult ki - hozzájárul az is, hogy Magyarországon kevés az aktív munkavállaló. Ez több okra vezethető vissza, például az európai átlaghoz képest rendkívül alacsony az 50 év felettiek aránya a korai és rokkantnyugdíjazások miatt, illetve kormányzati oldalról nincs megfelelően kezelve a nők munkavállalási helyzete sem. Mindig van választás és lehetőség mind az egyének, mind az ország számára, hogy a fejlődés útjára lépjenek. Munkára, termelésre és a termelékenység további növelésére van szükség. Nagy luxus, hogy a munkaképes korosztály közel 50%-a nem dolgozik, de egyben lehetőség is, hogy a termelésbe és adófizetésbe történő bevonásukkal gyarapodjon az ország.

LetterForce blogtársam is elképzelte, amint Gyurcsány Ferenc "Köntörfalak nélkül" elmondja a nyugdíjasoknak, hogy "jövőre tizenöt százalékkal csökkenni fog a havi nyugdíj, ez van". Tulajdonképpen nem is lenne nagy túlzás a 15%, hiszen az adólevonások utáni névleges átlagkeresetekhez képest 2000 óta a nyugdíjak 13%-kal jobban emelkedtek a KSH adatsora szerint, tehát tizenhárom százalékos csökkentés is csak a nagy osztogatás előtti időre jellemző arányokat állítaná vissza a kereső és az ellátott rétegek között. De ahogy az összes nyugdíj (gazdaságilag megalapozatlan) növelése ostobaság volt a kisnyugdíjasok helyzetére hivatkozva, ugyanúgy ostobaság lenne az összes nyugdíj bármilyen százalékkal való csökkentésének terve. Más megoldást kell találni.

Az elmúlt időszak kormánya(i) a nyugdíjat még a svájci indexálást is meghaladóan emelték a GDP növekedésén felül. Márpedig amennyiben az improduktív rétegek jövedelme a GDP növekedése felett növekszik, akkor ezt csakis az adóterhek növelésével, más állami feladatoktól való erőforrás átcsoportosítással lehet, vagy (az államháztartás hiányának növekedését vállalva) további kölcsönök felvételével lehetne továbbra is finanszírozni. Utóbbi lehetőség a konvergenciáról való lemondást jelentené, ami elfogadhatatlan. Az adóelvonások növelése az ország versenyképességét tovább rontja, marad tehát az erőforrások átcsoportosítása, ami az improduktív rétegeknek juttatott előjogok visszavonását jelenti.

A TDP polikája szerint a nyugdíjat a többi jövedelemhez hasonlóan kell kezelni, azaz a létminimum alatti nyugdíjak esetében a szociális létminimumra kell kiegészíteni, a kisnyugdíjak esetében megmarad az adómentesség, de az adómentes sávot meghaladó nyugdíjak esetében ugyanúgy kell adózni a nyugdíjak után is, mint az egyéb (munka- vagy tőke-) jövedelmek után. Amennyiben egy nyugdíjas a nyugdíja mellett munkát vállal, jelenleg is adóznia kell, esetében a marginális adókulcs változása jelentős, tehát nagyobb a késztetése a nyugdíj melletti jövedelmének eltitkolására, mint abban az esetben, ha a nyugdíj is meg lenne adóztatva. A TDP programja szerinti adómentes sávhatárt átlépve a marginális adókulcs nem változik, így az ebből faladó adóelkerülési hajlandóság egyetlen jövedelemérték szint közelében (alatt) jelenik meg, ezért az APEH is nagyobb hatékonysággal tudja felderíteni az esetleges törvényszegéseket.