Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
gyurcsanyahibas A megegyezés akarása 2008-09-11 10:40
Sok időt fecséreltem az elmúlt időszakban arra, hogy túl nagy érdeklődést nem keltő
(bár érzékeny) témákat feszegessek, ahelyett, hogy a
Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor, Fodor Gábor és Dávid Ibolya túlélési praktikáinak
gumicsontját rágcsáltam volna (nem is baj, legalább megúsztam kellemetlen hozzászólások
nélkül :-).
Sajnos tisztelt blogtársaimmal szemben nem tartom lényegesnek a jelen hónapok történéseit,
már csak azért sem, mert a következő választási győzelemre leginkább esélyes párt
is arra rendezkedett be, hogy páholyból nézze a vegetálást vagy a politikai vesztesek
bozótharcait. Időnként azért megemlítik az új választások kiírását, de az minél
később történik, annál nagyobb az ő esélyük a nyugodt kormányzásra - gondolják.
A "Gyurcsány a hibás" kampányra talán
csak azért van szükség, hogy az aktivistáiknak legyen elég házi feladat. Egyébként
kicsinyes próbálkozás az egész, akár a "rosszabbul élünk, mint négy éve" szlogen
volt 2006-ban. De mégis, miben hibás Gyurcsány Ferenc?
2006-ig tartó kormányfői szerepvállalása idején nem kezdett bele semmilyen reformba.
Erre nem mentség, hogy ellenkező esetben az MSZP elveszítette volna a következő
választást, hiszen az ország és hosszú távon az MSZP is nyert volna végül. A változásokat
a 2006 utáni kormánya arrogáns felsőbbrendűséggel vezette be, Gyurcsány Ferenc az
őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után sem mutatott megbánást a hatalomba vezető
manipulatív politika miatt. A 2008 márciusi népszavazás eredménye után azonnal megszűntette az év végéig még törvényesen beszedhető
forrásokat az egészségügy számára. 2008. március 29-én tette meg a
válságkormány megszűnéséhez vezető utolsó lépést, mikor az MSZP országos
pártértekezletén bejelentette, hogy meneszti az SZDSZ-es egészségügyi minisztert,
anélkül, hogy a koalíciós partnerével előtte egyeztetett volna. Nem mérte föl, hogy
a kisebbségi kormányzás az indulatokkal terhelt éretlen magyar politikai kultúrában
működésképtelen. Engedett az MSZP-n belüli alaktalan és a Fidesztől kiinduló, néha
rettenetes alakot öltő nyomásnak a reformok megakadályozására,
ezért talán hamarosan elkulloghat megírni azokat a "kibaszott
jó könyveket a modern magyar baloldalról".
A miniszterelnök Megegyezés című szövegében
valahogy mégsem a megegyezésre törekvést látom, csupán az álláspontját ismerteti.
Mintha akarná a megegyezést (hiszen az eddigi 300 milliárd helyett 1000 milliárd
forintnyi adócsökkentésről beszél), de ismét elmarad a személyes felelősségvállalás,
helyette kioktató maszatolást olvashatunk "mi, politikusok" nevében, ahelyett, hogy
a fentebb említett hibákat vállalná:
"A demokratikus állampolgári magatartásban jogok és kötelezettségek összekapcsolódnak.
Az állam csak akkor cselekvőképes, csak akkor tudja óvni, védeni, szolgálni polgárait,
ha ők készek az állampolgári együttműködésre, az állam fenntartására. Ez utóbbinak
nyilvánvalóan része az adófizetési kötelezettség teljesítése. Bármennyire triviális,
mégis érdemes hangsúlyozni: az állam nem tud többet tenni polgáraiért, mint amennyit
polgárai tesznek a nemzetért. Ez az elv a fiatal demokráciákban, így nálunk, Magyarországon
is majdnem feledésbe merül. Ennek nyomán az állampolgári kötelesség teljesítése
és a jog gyakorlása elválik egymástól, ennek következtében pedig megbomlik a nemzeti
közösség belső teljesítmény-, szociális és felelősség-egyensúlya.
Nem lenne teljes a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy mi, politikusok is hozzájárulunk
ahhoz, hogy fennmaradjon ez a gondolkodás és magatartás. Jól ismert politikai fogás,
amikor úgy ígérünk több szociális támogatást, hogy nem beszélünk arról, ki fizeti
meg ennek árát többlet-adófizetéssel vagy eddigi támogatásának elvesztésével."
Az új egyezséghez kevés, hogy az adót nem fizetők ellen keményen fellépnek,
pedig ez az egyetlen konkrét eleme a szövegnek, ami bevételt jelenthet. A pazarló
szociális ellátásban és a túlburjánzó közigazgatásban rejlő tartalékok felhasználását
csak elméletileg felvethetőnek, kivitelezhetetlennek tartja:
"Természetesen felvethető, hogy ha a csökkenő adók és járulékok miatt kevesebb a
bevétel, akkor költsünk kevesebbet, így nem borul fel az egyensúly. Ez elméletileg
járható út. Kiadásainknak három nagy köre van. A kamatkiadások, az állam működési
kiadásai és a jóléti támogatások. A kamatkiadásokat közvetlenül nem tudjuk befolyásolni.
Az állam működési kiadásainak több mint kétharmada az állam által foglalkoztatottak,
tanárok, rendőrök, orvosok, bírók bére. Az elmúlt két évben az államigazgatás reformjának
eredményeként csökkent a közalkalmazottak száma, jó ideig nem növekedett a bérük,
így jelentős kiadásokat takarítottunk meg.
Ezen a területen nem látok további csökkentési lehetőséget, inkább annak esélyét
keressük, miként tudjuk megerősíteni a közszolgáltatásokat például a közbiztonság
vagy az oktatás területén. Az állam jóléti kiadásainak legnagyobb tételét a nyugdíj
és a családtámogatás jelenti. Az ezeken a területeken elérhető kiadáscsökkentés
költségvetési "haszna" és társadalmi következménye, ára egyszerűen nem áll arányban
egymással. Miközben tehát a jóléti-szociális rendszer korrekciója több ponton is
elkerülhetetlen, ettől adócsökkentésre felhasználható, érdemi nagyságú forrást nem
lehet várni."
A dokumentum többi részében a szokásos ígérgetést olvashatjuk, természetesen azokért
könnyen lelkesedik a nép, de amiatt vagy nem teljesül a konvergencia-program (erre
már
utalnak jelek) vagy elhasználja a gazdaság kifehérítéséből származó teljes
bevétel-növekedést, tehát a tervezett adócsökkentésre mégsem lesz lehetőség. Gyurcsány
Ferenc akarja a megegyezést, de az MSZP elnökeként képtelen a megegyezésre. A Magyar
Köztársaság jövőjéért felelősséget érző párt ilyen ajánlatra nem mondhat igent.
Az SZDSZ helyében a TDP is elutasítaná az együttműködést,
de erről majd holnap írok...