Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
Megszokhattuk volna már, hogy a hatalmon lévő politikusok (akik az arcélt is megedzik)
a beszédeikben a tudatlan Magyarország dicsőségét és az edzők nehézségeit felnagyítva
köszönik meg, hogy az ország elviselte és helyrehozta mindazt a szükségtelen kárt,
amit a rivalizáló edzők okoztak. Megszokhattuk volna, de mégsem! Most is a döbbenet
erejével hat rám, amit Gyurcsány Ferenc főedző úr mondott az
MTI tudósítása szerint:
"Hangsúlyozta: a magyar baloldal véghez vitte a rendszerváltás óta eltelt időszak
legnehezebb politikáját, egyszerre teremtett egyensúlyt, csökkentette a szociális
szakadékot és javított az üzleti környezeten.
A kormányfő úgy fogalmazott: olyan dolgot vittek véghez, amelynek az értékéről Magyarország
talán még nem is tud, ahogyan az ország nagyot teljesített, de talán még nem tud
a saját teljesítményéről. A helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a futó célba ér,
de még csak a fáradtságot érzi, az öröm csak később jön."
Sajnos, a helyzet nem ilyen rózsaszínű, hiszen a futó (hogy a hasonlatnál maradjunk)
nem egyedül futott, tudjuk jól, hogy az eszement módon hizlalt ország a frissítő
pontnál lemaradt, összeesett és csak az EU doppingellenőrzése akadályozta meg, hogy
a maradandó károsodásokat okozó politika folytatódjék. Hogy az ólmos fáradtsággal
küzdő gazdaságunkat újabb hurráoptimista szlogenek gyorsítják föl újra, azt talán
már a balkezes főedző úr sem gondolhatja komolyan, de
ott, ahol mindkét hírhedt főedző (bal, jobb?) a doppingban látja a megoldást, aligha
várható egyhamar egészséges teljesítmény.
Vagy mégis, hiszen akad még egy-két naiv edző, aki a rendszerváltás óta hisz a doppingmentes
küzdelemben, de aki csak úgy végezhetett eddig edzői munkát, ha összeállt a hírhedt
doppingozókkal - mert kell egy
csapat:
"És Minarik elindul a városba, hogy egybegyűjtse a csapatot... Habár a zsebe
üres, a szíve szabad, mint a madár!"
Tényleg kéne egy csapat, amelyik a régi idők focijának szabályai szerint a pályán
tehetséges! Olyan pályán, ahol a jobb szélső nem ballábas és nem taccsra játszik!
Ahol csapatkapitány irányítja a csapatot, nem pedig a nézők bekiabálásai!
Olyan kapitány kell, aki ért a focihoz, hogy a futó
öröme végül valódi legyen!