Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

álom és valóság
Kentaurbeszéd
2008-09-16 10:30

Van egy álmom. Ugyanúgy kezdődik ez is, mint a többi: itt állunk a senki (mindenki) földjén, én a csigaházamból kimásztam már teljesen, fölállok a tetejére meztelenül, hadd lásson a tömeg. Nekik beszélnék, de hiányzik a hangosítás, a technika, a hírnév, nincsenek mellettem kiálló elvtársak, csak az alattam billegő csigaház biztonsága és talán a szó ereje, talán leolvassák a számról a hátul állók is, talán közvetíti a Hírszerző, talán van értelme.
Olyan politikai környezetet akarok, ahol nem a kapcsolatrendszer, hanem választók voksai adják a legitim hatalmat! Olyan politikai stílust, amelyet követve a háttéralkuk helyett a kikiáltott program korlátozza a hatalmon levőket! Olyan államot, aminek döntéshozói nem a kicsinyes önérdekre, nem baráti, rokoni elvárásokat figyelve, hanem tudós szakértők nyílt érvelése alapján hozzák a döntéseket! - mondom a zsibongásba fúló hangon, elfogy a levegőm, aztán fölébredek.

Minden téveszmének van alapja, nálam Lengyel László Senki földjén című írása indíthatta el fentebb megosztott könnyű álmot, de közrejátszhatott benne az is, hogy tegnapelőtti szövegemre lelkesítő megjegyzést írt egy olvasóm, szerinte "elérkezett az idő". Én inkább tartanám magamat a tervezett menetrendhez, ami szerint a pártalapítást a jövő év tavaszáig késleltetni kell, ugyanis a folyamatosan zajló politikai játszmák (szerintem nem lesz előrehozott választás) feszültségei közepette egy új párt megjelenésének újdonsága hónapok alatt semmivé tűnik. Az Európai Parlamenti választások előtti pár hónap választói várakozásai éppen a megfelelő környezetet jelentenek ahhoz, egy új stílusú politikai erő, a TDP létrejöjjön és felhívja magára a választók figyelmét. Addig is szövegelek, mono-ton.

Tegnap a parlamentben Gyurcsány Ferenc csatát nyert. A háború kimenetele sem kétséges, hiszen az SZDSZ és az MSZP bizonyosan meg fog egyezni. Ha Gyurcsány Ferenc marad a kormányfő, akkor is engedményeket kell tennie az alku létrejöttéhez. Az SZDSZ-nek pedig a kormányfő váltás erőltetése helyett (a miniszterelnök váltás ugyanúgy nem teremt biztosítékot az MSZP frakció vétójoga miatt, mint Gyurcsányé) vagy amellett is a valódi reformlépéseket kell követelni (mentőöv kell az elsüllyedés ellen), az alanyi jogon járó támogatások megszűntetéséhez kell ragaszkodni. Ez lehet csak a feltétele annak, hogy a költségvetés végszavazásakor az IGEN gombot nyomják meg az SZDSZ-es képviselők.

Ugyanis hosszabb távon az SZDSZ megszűnéséhez vezet az is, ha belemegy a Megegyezés-ben vázolt maszatoló politikába, vagy csupán az Orbán fóbiával indokolva elfogadja a jelenlegi kormány döntéseit. Nem lehet érv, hogy a Fidesz programja önellentmondó, hiszen 2006-os választások után az SZDSZ együtt indult az MSZP-vel, miközben a választási program illúziókra és szlogenekre épült, később pedig az MSZP pedig fölrugta azt a koalíciós megállapodást is, amit kötöttek.

A hosszú távú fennmaradásra figyelve az SZDSZ-nek ki kell tartania a reformlépések határozott képviselete mellett, mert különben elveszti a politikai arcát is. A megfontolt, "bársonyos" kormányzást megfelelőnek tartó baloldali választók számára ott van az MSZP, minek is szavaznának ők az izgága SZDSZ-re? Ha viszont az SZDSZ már nem is akarja a modernizációt és a reformszellemet képviselni, akkor miért szavaznának az SZDSZ-re azok a választók, akik számára a jelenlegi kormányprogram a semmittevéssel egyenlő?

Rendszerváltás-anyánk könnyű álmot ígért, de jó szdsz barátom, ideje fölébredni!