Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
tanárúrkérem Öszvér, avagy a csűrkapu repülése 2008-09-18 12:50
Gyurcsány tanár úr tegnapi óráját ellógtam, viszont a
jegyzeteket átolvasva megírom az én kis házi dolgozatomat. Persze folyton
a tananyagon túlra száll a fantáziám, hibáztatom is Tokfalvit a II. A-ból, aki folyton
Alapítványos hülyeségekkel zrikál. Méghogy
Preem Palver - aki ugye megfékezné a magyar öszvért is! Pontosabban a magyar
Öszvért, aki mentális ráhatásokkal játszik kedve szerint a magyar imbolygókkal.
Tényleg nem lehet állítani, hogy tudom, kicsoda az Öszvér, de hogy ellenfelei
az ő akarata szerint cselekszenek, az talán kimondható. Megállítani sem lehet, mert
Második Alapítvány nincs vagy olyannyira harmatgyenge, hogy nyikkanni sem mer.
Eltart még egy jó darabig az interregnum, a lopakodó szocializmus, a csűrkapu repülése...
Visszazuhanva a valóság talajára, vizsgáljuk meg, hogy hol vannak lehetőségek, amiket
Gyurcsány Ferenc nem használ ki, pedig kiadáscsökkentő, munkára késztető, adóegyszerűsítő
és gazdaságfehérítő hatásuk lenne!
Elsőként a szociális kiadások legnagyobb tételéről van szó, a nyugdíjról. A tegnapi
tanóra anyagához mellékelt
demonstráció 46. oldalán látható ábrából indulok ki, ami szerint a nyugdíj-
és nyugdíjszerű ellátásban részesülők 81%-a havonta 100 000 Ft alatti juttatást
kap. Ez alapján a nyugdíjak 100 000 Ft/hó fölé eső részét jövedelemadó kötelezettséggel
terhelve a nyugdíjasok többségének a nyugdíja nem csökkenne, tehát nem okozna a
kormány számára szavazatvesztést, ugyanakkor a következő kedvező hatásokkal számolhatunk:
1) 20%-os adókulccsal adóztatva a 100 000 Ft/hó feletti nyugdíjrészt, legkevesebb
kétmilliárd forintot takarítana meg a költségvetés. Kétszer ekkora adókulcs esetén
kétszer ekkorát, azaz jól tervezhető az ebből fakadó kiadáscsökkenés.
2) a nyugdíj mellett munkát vállalók számára is (mindenki számára) 100 000 Ft/hó
pontnál lenne a marginális adókulcs egyetlen ugrása, tehát az adókerülők közvetlenül
e jövedelemérték alatt torlódnának, ami az ellenőrzésre fordított erőforrásokat
szabadítana föl.
3) az adókötelezettségből fakadó jövedelemcsökkenés 200 000 Ft/hó jelenlegi nyugdíjszint
fölött érné csak el a 9%-ot. Figyelembe véve, hogy a nyugdíjemelés az utóbbi években
13%-kal túlhaladta nettó bérek emelkedését, nem lenne igazságtalan elvonás, hanem
visszatérés az igazságos teherviseléshez. Sokszor elhangzó érv, hogy a nyugdíjasok
fogyasztási szokásai mások, de az átlagnyugdíj adómentességét megtartva ez az érv
is veszít erejéből.
Másodjára a családi pótlék és más alanyi jogon járó szociális juttatás megtartását
látom a kormányfő hibás döntésének. Szerintem a juttatásokra rá nem szorulók esetében
a szociális védőháló lényegében pazarló centralizmussá silányul, hiszen az adóelvonás
egy részének visszaosztása történik atyáskodó szempontok szerint. Kemény érvnek
tűnik, hogy az állam nem tudja meghatározni a tényleges rászorultságot a jövedelmek
eltitkolásának magas foka miatt, tehát minden hiába. Ez ellen azonban nem megoldás,
hogy védőháló helyett az állam szocialista pocsolyában fürdet mindenkit. Valóban
hatékony szociális védőháló csakis a vagyoni és jövedelmi helyzet
szigorú és korrekt nyilvántartása árán lehetséges. A TDP
talán erre is ajánl megoldást, holnap megírom...