Tudományos Demokrácia Pártja
racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
szoclib
regi blog



tanárúrkérem
Öszvér, avagy a csűrkapu repülése
2008-09-18 12:50

Gyurcsány tanár úr tegnapi óráját ellógtam, viszont a jegyzeteket átolvasva megírom az én kis házi dolgozatomat. Persze folyton a tananyagon túlra száll a fantáziám, hibáztatom is Tokfalvit a II. A-ból, aki folyton Alapítványos hülyeségekkel zrikál. Méghogy Preem Palver - aki ugye megfékezné a magyar öszvért is! Pontosabban a magyar Öszvért, aki mentális ráhatásokkal játszik kedve szerint a magyar imbolygókkal. Tényleg nem lehet állítani, hogy tudom, kicsoda az Öszvér, de hogy ellenfelei az ő akarata szerint cselekszenek, az talán kimondható. Megállítani sem lehet, mert Második Alapítvány nincs vagy olyannyira harmatgyenge, hogy nyikkanni sem mer. Eltart még egy jó darabig az interregnum, a lopakodó szocializmus, a csűrkapu repülése...

Visszazuhanva a valóság talajára, vizsgáljuk meg, hogy hol vannak lehetőségek, amiket Gyurcsány Ferenc nem használ ki, pedig kiadáscsökkentő, munkára késztető, adóegyszerűsítő és gazdaságfehérítő hatásuk lenne!

Elsőként a szociális kiadások legnagyobb tételéről van szó, a nyugdíjról. A tegnapi tanóra anyagához mellékelt demonstráció 46. oldalán látható ábrából indulok ki, ami szerint a nyugdíj- és nyugdíjszerű ellátásban részesülők 81%-a havonta 100 000 Ft alatti juttatást kap. Ez alapján a nyugdíjak 100 000 Ft/hó fölé eső részét jövedelemadó kötelezettséggel terhelve a nyugdíjasok többségének a nyugdíja nem csökkenne, tehát nem okozna a kormány számára szavazatvesztést, ugyanakkor a következő kedvező hatásokkal számolhatunk:
1) 20%-os adókulccsal adóztatva a 100 000 Ft/hó feletti nyugdíjrészt, legkevesebb kétmilliárd forintot takarítana meg a költségvetés. Kétszer ekkora adókulcs esetén kétszer ekkorát, azaz jól tervezhető az ebből fakadó kiadáscsökkenés.
2) a nyugdíj mellett munkát vállalók számára is (mindenki számára) 100 000 Ft/hó pontnál lenne a marginális adókulcs egyetlen ugrása, tehát az adókerülők közvetlenül e jövedelemérték alatt torlódnának, ami az ellenőrzésre fordított erőforrásokat szabadítana föl.
3) az adókötelezettségből fakadó jövedelemcsökkenés 200 000 Ft/hó jelenlegi nyugdíjszint fölött érné csak el a 9%-ot. Figyelembe véve, hogy a nyugdíjemelés az utóbbi években 13%-kal túlhaladta nettó bérek emelkedését, nem lenne igazságtalan elvonás, hanem visszatérés az igazságos teherviseléshez. Sokszor elhangzó érv, hogy a nyugdíjasok fogyasztási szokásai mások, de az átlagnyugdíj adómentességét megtartva ez az érv is veszít erejéből.

Másodjára a családi pótlék és más alanyi jogon járó szociális juttatás megtartását látom a kormányfő hibás döntésének. Szerintem a juttatásokra rá nem szorulók esetében a szociális védőháló lényegében pazarló centralizmussá silányul, hiszen az adóelvonás egy részének visszaosztása történik atyáskodó szempontok szerint. Kemény érvnek tűnik, hogy az állam nem tudja meghatározni a tényleges rászorultságot a jövedelmek eltitkolásának magas foka miatt, tehát minden hiába. Ez ellen azonban nem megoldás, hogy védőháló helyett az állam szocialista pocsolyában fürdet mindenkit. Valóban hatékony szociális védőháló csakis a vagyoni és jövedelmi helyzet szigorú és korrekt nyilvántartása árán lehetséges. A TDP talán erre is ajánl megoldást, holnap megírom...