Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

bukásszolgálat
Gyülekezzünk a hatalmi játszmák ellen (1)
2009-06-29 14:45

Sokszor elolvastam két cikket, a Bauer Tamás múlt héten elkövetett, "A Fideszre szavaz a Hírszerző?" című félreértelmezését és Gavra Gábor által (még az EP-képviselőválasztás előtt) publikált "Szavazzon az MSZP, az SZDSZ és a Jobbik ellen!" című szöveget. Azért nevezem előbbit félreértelmezésnek, mert Gavra Gábor mindössze azt vázolta föl, hogy mely pártok ellen kívánatos szavazni, de nem támogatta sem az LMP-re vagy az MDF-re, sem pedig a Fidesz-re való voksolást "lényegében". Lehet, hogy Gavra főszerkesztő úr túl sok bulvár ízű (elkúrás, uniós gondnokság, kvázikoalíció, a kormány agóniája, elzavarása, kicsinyes kamarilla-játszmák) elemet átvett a Fidesz által használt kifejezésekből, de az tényszerűen igaz, hogy a 2002-2006 közötti MSZP-SZDSZ koalíció kormányozta az országot válságos állapotba, tehát legföljebb a reakció formája vitatható.

Bauer Tamás is elismeri, hogy az "mind az MSZP, mind az SZDSZ [...] rászolgált a bukásra", de ő azt javasolja, hogy hatalommal való visszaélés penetráns bűze ellenére "befogott orral" adjunk újabb esélyt nekik, merthogy a Fidesz elfogadhatatlanul kapitalizmus- és demokráciaellenes. Gavra Gábor (aki saját bevallása szerint "elárult liberálisnak, vagy becsapott baloldali szavazónak érzi magát") igazságosztó választói magatartást javasol, "hiszen szavazatunkkal, ha egyelőre meg nem is buktathatjuk, de megbüntethetjük a két kormányzati ciklus alatt az országot a gazdasági összeomlás szélére juttató MSZP-t és SZDSZ-t". Én egyik lehetőséget sem tartom elfogadhatónak, ugyanis Magyarország kormányzása komolyabb feladat annál, hogy a bukásra rászolgáltak kapjanak újabb lehetőséget, mégha a legdemokratikusabb módon vezették is a csőd közelébe az országot. A javasolt igazságosztás sem segítene túl sokat Magyarországon, legföljebb az egypártrendszer irányába tennénk újabb hétmérföldes lépéseket.

Nem fogadhatjuk el a mocskos hatalmi játszmákat belenyugvó módon, mert azzal ismét csak azt a választói üzenetet fogalmaznánk meg, hogy akármit megtehet velünk a hatalmon lévők serege. Azt üzennénk, hogy ők kimozdíthatatlanok a megszerzett pozíciókból. De nem engedhetjük meg magunknak azt sem, hogy a "büntetés" közben érzett elégtétel érzése végett feladjuk a demokráciánk egyetlen valós biztosítékát, hogy túlzott hatalom (kétharmados többség) nem összpontosulhat kizárólagosan egyik politikai oldal kezében sem. Pláne nem olyanok kezében, akik politikai ellenfelük létjogosultságát, véleménynyilvánításra való jogát is kétségbe vonják. Az MSZP-SZDSZ koalíció 1994 és1998 közötti kétharmados parlamenti erejénél fogva akár új alkotmányt is létrehozhatott volna, de ezt nem tették meg, ami megerősíti azt az állítást, hogy a magyar demokráciára a baloldal nem jelent közvetlen veszélyt. A parlamenti pártok 2002-2006 közti politikai populizmusa - a Fideszét is beértve - azonban (következményei miatt) közvetetten veszélyezteti a magyar demokrácia stabilitását. Talán csak az MDF lett volna a kivétel, ha az öt százalékos bejutási sávhatár nem késztette volna őket is a populizmusba hajló kampányfogásokra.

Mit tehet akkor egy polgár, ha elfogadhatatlanok számára a hatalmon levők, de kizárni sem akarja a hibákat vétő politikai oldalt a törvényalkotásból? A rosszul kormányzókat meg kell buktatni, ugyanakkor meg kell teremteni a kompromittált politikai oldal új, elfogadható képviseletét! 1994 óta a baloldali kormánykoalícióval az volt a legnagyobb baj, hogy az ideológiai ellentétek miatt a felek egymást járatták le, egymást tették cselekvésképtelenné az ellenzéki támadások nyomása alatt. Erre a problémára megoldást kínál a gyülekezési törvény, egy új szociálliberális párt létrehozása. Ennek lehetőségét, a TDP megalapítását szorgalmazom több, mint egy éve, hiszen két ellentmondó pártprogram koalíciós szerződésben való összemosása kevesebb esélyt biztosít a feszültségekkel terhelt kormányprogram megvalósulására, ugyanis a végső döntést meghozó képviselők a saját pártjuk érdekei szerint szeghetik meg a koalíciós alkut és tehetik cselekvésképtelenné az adott kormányt, ahogy az történt is a populista kormányzást lezáró 2006 utáni időszakban.

Vészesen közeledünk a következő parlamenti képviselő- választás időpontjához és utána már csak a jobbos kétharmad visszafogottságában reménykedhetünk. Meg lehet persze adni a leszerepelt pártoknak a Bauer Tamás javasolta (újabb:-) utolsó lehetőséget, de ez lenne a legnagyobb naivság a részünkről. A szociálliberális megoldásokat elfogadó és elváró választóknak nem szerencsés olyan politikusokra szavazni, akik alkudozásaik közben kiüresítették a szociális rászorultság-elvet vagy érdekképviseleti okoskodássá silányították liberális jogállamiságot. Ezek a politikusok a múltbéli döntéseik alapján folyamatosan támadhatók maradnak és csakis a jobboldal által elkövetett újabb hibák révén kerülhetnek újra hatalmi pozícióba.

A Tudományos Demokrácia Pártja megalapítása a baloldali centrumot lejárató pártok, az MSZP és az SZDSZ bukását szolgálja, azzal, hogy erkölcsileg nem kompromittált képviseletet készül adni az "elárult" szociálliberális beállítottságú szavazóknak. Reformprogramja ellentmondásmentes válaszokat fogalmaz meg, amire az említett két párt koalíción belüli versengése miatt képtelen volt. Gondolati megalapozottsága segít elkerülni a szocialista és liberális dogmatika ellentmondásaiból fakadó politikai hibák megismétlését. Az új pártszervezet létrehozásához szükséges tíz alapítót - ahogy Tokfalvi barátom mondta - az ismeretségi körömből is össze tudnám verbuválni, de már többször kizártam egy efféle (baráti ismeretségen alapuló) gyülekezet létrehozását. Feltétlenül vadidegen, de a TDP-blogban ismertetett elveket valló társakra van szükség, hogy megtehessük az első lépéseket a parlamenti mandátum megszerzése felé.

A következő bejegyzéseimben a gyakorlati lépésekről fogok írni...

Polgártársaim, gyülekezzünk!