Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

nyílt levél
Gyurcsány Ferencnek
2010-02-01 14:40

A Táncsics Mihály Alapítvány kuratórium elnöke részére

Tisztelt Elnök Úr!

Magyarország politikai légköre az elmúlt tíz évben egyre szennyezettebb lett, aminek csak tünete a szélsőjobboldal előretörése, de a romlás a Fidesz és az MSZP értékeket mellőző hatalmi harca miatt következett be. A Fidesz által a jobboldali értékrendben elkövetett rombolást most nem részletezem (megkereshető a blogomban), levelem tárgya elsősorban a baloldalon történt értékvesztés. Nem osztom az álláspontját, ami szerint a baloldaliságot csupán MSZP képviselheti, jelen történelmi pillanatban éppen, hogy nem, pedig ezt sugallja a legtöbb bejegyzése, és ez derül ki a legutóbbi "Mostanra összezavart az MDF" című blog-bejegyzéséből.

Egy konzervatív párt vagy pártszövetség is megvalósíthat baloldali, azaz haladó politikát a gyakorlatban, mint ahogy egy különben baloldali párt is folytathat a hatalmi viszonyokat konzerváló, azaz jobboldali gyakorlatot. Véleményem szerint az a fajta szociális dogmatizmus, amely monopolkapitalista állam eszményének megtartásával ígér bármilyen jóléti társadalmat, végül jobboldali (legvégül szélsőjobb) rendet érvényesítő közösségbe torkollik. A piaci szabadság és a valós társadalmi folyamatok intézményes befolyásolása jobboldali politika, tehát mind a Szovjetunió, mind pedig a hatalmi övezetébe tartozó országok (a baloldali elvrendszert hangoztatva) jobboldali gyakorlatot folytattak A rendszerváltás után sem jött létre baloldali politika Magyarországon, ugyanis a vagyoni jövedelmek megadóztatása és a létminimum kölcsönként való biztosítása nem valósult meg egyik kormányzati ciklusban sem, de még a vagyoni kataszter felmérése sem indult meg.

Nem vitatom, hogy a Fidesz szociális demagógiája az Önökénél jobboldalibb, hiszen a közjavak kommunisztikus elosztása kapitalista viszonyok közt éppen, hogy a szociális egyenlőtlenségeket növeli. Következményét tekintve azonban nem sok különbséget látok a Fidesz és az MSZP közelmúltban gyakorolt irracionális politikája közt (a jelenlegi racionális politikát is az államcsőd veszélye kényszerítette ki) mindkét párt gyakorlata elszakadt a képviselt világnézettől. Közben mindkét párt az egész társadalmat formáló államot részesíti előnyben. A két párt által erőltetett modernség technikai modernizálást jelent csupán, ami talán a XIX. században még baloldali érték lehetett, de azóta kiderült, hogy modernitás igazi problémája az, hogy a technika holt ereje bedarálja az emberi méltóságot. A politikum fogaskerekei sem kivételek ez alól, működés közben ugyanúgy uniformizált eszközzé forgácsolnak mindannyiunkat. Hogy a termelés vagy közösségi lét eszközévé, az a méltóság szempontjából már olyan mindegy.

Ön ismeri a közgazdaság törvényszerűségeit, ezért bizonyára tudja, hogy a termelésből való mértéktelen jövedelem-kivonás a hatékonyság csökkenéséhez, a termelés lepusztulásához vezet. Az állam, a közösség ereje egy ideig megteheti, hogy a közösség megújuló képességét valamilyen erkölcsi elv alapján túlterhelheti, eladósodhat a szociális elvek érvényesítésére hivatkozva, de amire a teher következménye nyilvánvalóvá válik, addigra a megújulási képesség is odalesz és vele együtt a bizalom is, amely minden közösség alapfeltétele. Önök (a Fidesszel egymásra licitálva) nyilvánítják ki, hogy a nyugdíjasok pártján állnak, vagyis egy olyan tulajdonosréteget képviselnek, amelynek összes szükségletét a termelő közösség elégíti ki.

Természetesen nem az idősek iránti szolidaritással szemben van kifogásom, inkább azt állítom, hogy a szocialista szolidaritáselv nem érvényesül, amikor a kiemelkedő nyugdíj-jövedelemmel (vagy tulajdonnal) rendelkező nyugdíjastól nincs jövedelem-átcsoportosítás a kisnyugdíjas felé, miközben mindennemű szolidaritást a termelő kisebbségtől kényszerít ki az állam, gyengítve ezzel a szolidaritásra való hajlamot is. Amennyiben a nyugdíj más jövedelemhez hasonlóan adóköteles lenne (a kisnyugdíjak az adómentes sáv miatt nem), akkor a nyugdíjrendszer fenntarthatósága is növekedne, és érvényesülne nemcsak a nemzedékek közötti, hanem a nyugdíjra jogosultak körében is a szolidaritás. Ugyanígy a társadalombiztosítási és egészségügyi terheket sem szabadna csak a termelő munkásra (vállalkozóra) terhelni, pedig Önök a hatalom birtokában ez utóbbit tették (a közösségi szolidaritásnak ellentmondva), szemben a liberálisnak titulált Bokros Lajos terveivel.

Bokros Lajos azért baloldalibb Önnél, mert a szolidaritáselvre építi a programját és azért elfogadható a baloldali választók számára, mert nem felejtette el, hogy értéket csakis a munka teremt, nem pedig a politikai akarat. Ha az elmúlt évek gazdaságpolitikáját nézem, akkor az MSZP azt az egyet bizonyosan figyelmen hagyta, hogy csak a megtermelt javakat lehet elosztani. Az államadósság mértéktelen növelése a jövőbe vetett alaptalan bizalomra épült, sajnos nem jött be. Kérem ezért, hogy a Fidesz-demagógia elleni jogos fellépésben társként tekintsen az MDF miniszterelnök jelöltjére, főleg ne úgy mint valamilyen liberális csodabogárra. Megértem, hogy Önök nehezen tudnak szövetséget kötni bárkivel is a 2002-2006 közti pazarló időszak politikai terhével, de ez nem Bokros Lajos hibája, nem ő ringatta önmagát és polgártársait illúziókba.

Kormányfőként és pártelnökként Ön 2006-ban még kiállt a szolidaritáselv valóban szocialista koncepciója mellett, de azóta sajnos elbukott a Fidesz demagóg és az MSZP konzervatív baloldaliságának nyomása alatt. Lehet, hogy ez a vereség megalázó és elkeserítő, de közben az Ön a személyes problémáján túl egész közösségünk, a Magyar Köztársaság problémája is lett, amellyel szembe kellene néznie, különösen a választásokhoz közeledve. Kérem ezért, hogy - mint a Kapcsolat portál felelős kiadója - blogjával is inkább a baloldali-konzervatív (balkon) pártok szövetségének kialakulását segítse, mert a baloldal esélyei csak így javulhatnak!