Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

tisztelendő
A reneszánsz ember
2008-05-11 14:10

Ma a szexusról, és más gyönyörű emberi dolgokról írok. A szerelemről, szeretetről, a családról, örök emberi értékekről. Azt hinné az ember, hogy a vallási hatalom tiszteli a legérzékenyebb emberi intimitást, de sajnos nem így van. Ugyanis nagy méltóságú Tisztelendő uram mondott valamit a homoszexualitásról, ami nem következik a szentírásból, ellentmond XVI. Benedek régebbi ("kerülni kell az igazságtalan diszkrimináció minden jelét irányukban") állásfoglalásának is. A pápa most megdicsérte a Magyar Katolikus Egyházat a melegek együttélésének jogi elismerése ellen vívott küzdelméért. Kirekesztő küzdelem ez a család alkotmányos védelmére hivatkozva, hiszen az érzelmi kapcsolatban együttélők jogvédelme nem veszi el a hagyományos családban élők jogait. Megjegyzem a katolikus egyház inkább csorbítja a családalapítás jogát a cölibátus intézményével. De amíg ez utóbbi csak a papi hivatást választókat terheli, addig az érzelmileg egymáshoz kötődő (de nem kölönnemű) magyar állampolgárok kizárása a tartós életközösséggel járó előnyökből finoman szólva is ellentmondásos lenne. Ugyanis minden tartós párkapcsolat lehet a társadalom alapja, nemcsak a heteroszexualitáson alapuló. Elolvasásra ajánlom "HANS ROTTER SJ: A HOMOSZEXUÁLIS PÁRKAPCSOLATOK JOGI ELISMERÉSÉRŐL" című cikket, egy teológiai erkölcstan tanár írását.

A párkapcsolat gyönyörűségét minden emberi kultúra tisztelte, művészetében megjelenítette, törvényeiben figyelembe vette. Az érzelmek és az emberi test szentsége az, ami isteni fénnyel világítja be a fölvilágosodás korát, nem a modernizálódó gondolat. A modernitás a vallások pozitívvá válásával kezdődött (liturgiák, ereklyék, búcsúcédulák formalitása a szeretet krisztusi-dionüszoszi átélése helyett) a tisztelt tisztelendő lett, az életvilág görcsös rendiségbe merevedett, a filozófiában is végbement a szakadás, megjelentek a tudományágak, a hitvallás hermeneutikája a sokféle világnézet egyike maradt. A munkamegosztásban szétvált az ész és az értelem, mindkettő szenved a magányosságában, a küzdelembe pedig belepusztulhat mindkettő. Hegel, Nietzsche, sőt Marx is ugyanazt az elidegenedést ismerte föl különbözőképpen, és adta meg rá végül a totálisan elidegenítő filozófiai választ. Szabad-e egyáltalán válaszolni?

Örök emberi értékeink pedig, amit a génjeinkben hordozunk (akár a Föld többi élőlénye), a fennmaradásra, a fajfenntartásra való késztetés, a mosoly idegrendszerünkbe kódolt varázsa, a gyermek iránti feltétlen szeretet társadalmi formától függetlenül léteznek. A szenvedély, ami csak úgy, a tárgyiasulás összes abrakadabrájával dacolva lángol fel újra, meg újra. A napi emberi problémákra ritkán találtatik helyes megoldás, nincs központi gondolat, csak egyedi kérdések és egyedi válaszok vannak, a válaszok békés együttélése. No meg a szeretet!

Ahogy a múlt század hippi kultúrájának jelszava is szólt: szeretkezz, ne háborúzz!

Örömhír helyett.