Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

erőszak
A távolság tartása
2009-01-07 12:40

Azt terveztem, hogy ma a Roosevelt-féle állami erőszakról írok, de olvasva HitetlenTamaska Távolságtartás című blogját (pontosabban a hozzászólásokat), szükségét érzem, hogy véleményt nyilvánítsak ebben a kérdésben is. A blogoló (nem blogger - ha már a blog elfogadott magyar szó lett, akkor hadd ragozzam magyarul:-) által fölhozott első indokot átugranám, hiszen politikai megnyilatkozások személyes indulatokkal való magyarázatát tévútnak tartom, a politikában a hatalmi érdek a mozgatórugó. A b. pontban fölhozott magyarázat elfogadható, de az "öregecske feleségekről hablatyoló pofa átlényegül a bántalmazott nők legfőbb védelmezőjévé" befejezés gyöngíti a magyarázatot, mondhatni: a személyiségi jogra hivatkozó cinikus pofa egy lényegtelen elszólás miatt tiltaná meg a lényegi tartalmú szólást. Ugyanis az csak egyik oldala a témának, hogy kinek mi az érdeke, de számunkra sokkal fontosabb, hogy milyen legyen a megfelelő törvény. Véleményem szerint az Alkotmánybíróság elé utalt jogszabály nem alkotmányellenes, bár a tanúvédelem terén vannak hiányosságai.

Az első hozzászóló, blogen szerint "[férfi]milliók jogfosztása, súlyos diszkriminációja" fenyeget, de ez a félelme azon alapul, hogy az erőszak elkövetője csak férfi lehet, azaz a jogszabály csak őket sújthatja. Ez a fajta nemi megkülönböztetés nincs a törvény szövegében, ezért tartom blogen bejegyzését súlyosan előítéletesnek. A "férfi" szó egyedül a részletes indoklás 1. pontjában fordul elő, idézem: "Az 1.§ az értelmező rendelkezések között meghatározza a Törvényjavaslat személyi hatályát, tehát a lehetséges bántalmazók és bántalmazottak körét, akik férfiak és nők, fiatalok és idősek egyaránt lehetnek" - ez azért elég egyértelmű.

Blogen egy előítélet ellen szól ("nincs olyan, hogy vannak szent és sérthetetlen nők és gonosz gyilkos férfiak"), de aztán eféle otrombaságra ragadtatja magát: "Ha olyan törvényt akarunk alkotni, amely nem szabadít meg milliókat a szabadságuktól azzal az ürüggyel, hogy megvédjen néhány tucat életet akkor, mint minden esetben el kell tudnunk viselni egy bizonyos mértékű normasértést". Gondolom egyértelmű, hogy a szabadság előfeltétele az életben maradás! Néhány "tucat élet" kioltása helyett pedig a tények 2006-ból: "[...] az országosan regisztrált emberölések közül 152 családon belüli erőszak keretében történt. Ebben a körben jelentős növekedés figyelhető meg, a 2005-ös év 103-as adatához képest. Ebből a női elkövetők száma 48. Az újszülött megölését leszámítva őket többnyire a hosszan tartó fizikai s lelki elnyomás juttatja ilyen helyzetbe, és általánosságban kijelenthető, hogy magatartásuk csak abban a pillanatban és csak a sértetté vagy áldozattá vált személyre veszélyes".

Hitetlentamaska és blogen a szabadság- és tulajdonjog védelmére hivatkozva tartja problémásnak a törvényt, hiszen a távoltartás miatt az eltávolított fél nem gyakorolhatja szabad lakhelyválasztási és a tulajdonrésze fölötti ellenőrzési, használati jogát. Kétségtelen, hogy ezek a jogok sérülnek, de vajon az erőszakkal sújtott fél felsorolt jogai nem sérülnek-e akkor, ha a rendőri beavatkozás elmarad? Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy a különböző (szabadsághoz, biztonsághoz, egészséghez való, vagy a tulajdonhoz fűződő) alapjogok közül egyiket vagy másikat előnyben részesíti a törvény, csupán a visszavonhatatlan sérüléseket akadályozza meg a gyors intézkedéssel. Előfordul persze, hogy a rendőri döntés hibás. Ebben az esetben a jogsértést elszenvedő távoltartott bíróság utján követelhet kártérítést a távoltartást kezdeményezőtől vagy (amennyiben azt a rendőrség saját hatáskörben kezdeményezte) az államtól. Ha a túlzott jogsérelmet a bíróság megállapítja, akkor azonnal felfüggeszti a távoltartó határozatot, de további polgári per indításával teljeskörű kártérítés is követelhető.

Említettem, hogy a tanúvédelem terén kiegészíteném a törvényt. A TDP módosító javaslata, hogy a bántalmazónak kézbesített, a távoltartást megalapozó határozat nem tartalmazhat információkat a tanúk azonosításához, ilyen adatok csakis a határozat bírósági megsemmisítése esetén juttathatók a bántalmazó tudomására. A családon belüli erőszak természeténél fogva a tanúk megfélemlítésével folytatódhat, tehát a védettségük csak akkor oldható föl, ha a távoltartó határozat miatt a távoltartott bizonyítottan túlzott jogsérelmet szenvedett el.