Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

Folytatnám a megkezdett témát a politikai kommunikációról, de igaza van annak (is), aki a blog műfajától idegennek érzi az elkövetett elemzéseket. Ráadásul ma reggel az MDF képviselője, Herényi Károly azt nyilatkozta, hogy a párt az egykulcsos adó bevezetésével egyidőben a vagyonadó bevezetését javasolja a jelenlegi gondok megoldására. Mivel a TDP-nek hasonló a programja, ezért nem kerülhetem el az ismertetését, ugyanis az MDF-től eltérően adómentes sáv és a létminimum államilag történő biztosításának elvét tartom követendőnek.

Alapelvem a tulajdonlás szabadságának megőrzése, az egyenlő teherviselés, az erőforrások testvéri megosztása.

Nem vagyunk egyformák, vannak közöttünk vagyonosabbak, magas jövedelműek, akiknek nem okoz gondot a piaci árak megfizetése, ez az első csoport. Vannak szegényebbek, akiknek nehézséget okoz a piaci árak megfizetése, ők a fogyasztásuk csökkentésével teremtenek egyensúlyt a jövedelem és a szükségleteik között, ez a második csoport. Végül legszegényebb réteg, amely támogatás nélkül képtelen lenne fenntartani magát, a kapott támogatást is teljesen fogyasztásra költi.

Aki vagyontárgyakkal nem rendelkezik, annak munkavégző képessége a vagyona, és az önfenntartás szüksége rákényszeríti a vagyonának használatára, hogy így jövedelme legyen. Az egyenlőség elvéből következik, hogy ezt a természetadta kényszert ki kell terjeszteni úgy, hogy végül mindenféle vagyon piaci felhasználásra, a tőkésítésre legyen kötelezve. Ezt a kényszert megvalósítja a vagyon oly módon történő adóztatása, amely a nem működtetett vagyonra is pontosan akkora adóterhet ró ki, mint a tőkésített, azaz működtetett vagyonra. A működtetett vagyon haszna a jövedelem, ennek adóterhe a jövedelemadó. A nem működtetett vagyon elvárható haszna az alapja a vagyoni jövedelemadó értékének. Ha egy vagyon adóterhe nem lesz nagyobb attól, ha bevételt hoz, akkor csakis a befektetési kockázat fogja befolyásolni a tulajdonost, hogy piacon tőkésítse a vagyonát.

A társadalmi rendszer, az állam fenntartási költségeit fogyasztási adókkal kell fedezni, valamint jövedelemarányosan azoktól szabad elvonni, akiknél a jövedelemcsökkenés nem okoz már fogyasztáscsökkenést, legföljebb a megtakarításukat csökkentik a jövedelemcsökkenés hatására. Az a határjövedelem szint, ami fölött az elvonások már csak a megtakarítást befolyásolják, a minimáljövedelem. A minimáljövedelem szint fölötti jövedelem után jövedelemadót kell fizetni. A minimáljövedelem fölötti jövedelmet emiatt nem is célszerű fogyasztásra költeni, mert akkor kétféle adóteher, a jövedelemadó és a fogyasztással arányos adó is terheli. Ha azonban befektetésre, tőkésítésre kerül ez a jövedelem, akkor csak a jövedelemadót kell megfizetni utána.

A nyugdíjat, függetlenül a tényleges forrásától úgy kell tekinteni, mint egy tőkének a hasznát, ami tőkét életének aktív szakaszában befektetett a nyugdíjas. A felosztó-kirovó rendszer esetében is felfogható ugyanígy, de ez esetben a társadalom egésze a tulajdonosa a fölhalmozott tőkének, aminek nyereségtermelő képességét a svájci indexálás módszere határozza meg. Mivel tőkehaszonról van szó, ezért a nyugdíjjövedelem sem kivétel a jövedelemadó kötelezettség alól, ugyanolyan módon kell adót fizetni a minimáljövedelmet meghaladó része után, mint más jövedelmek esetében. Felosztó-kirovó rendszer esetén a nyugdíjalap, mint tőke nem örökíthető, de ha valódi tőkemegtakarítás történt, akkor örökül hagyható a tőke is, úgy mint vagyon.

Az állam nem torzíthatja el semmilyen termék, vagy szolgáltatás árát az árba beépített támogatással, csakis a fogyasztási adók mérséklésével befolyásolhatja a fogyasztást.

Az alanyi jogon járó szolgáltatások (közoktatás, egészségügyi ellátás) költségeit minden állampolgár közt, a jövedelemszintjétől függetlenül egyenlő arányban kell elosztani, amely összeg a létminimum részét alkotja. Akik nem rendelkeznek a létminimumnak megfelelő jövedelemmel, azok számára az állam meghitelezi ezt az összeget, a visszafizetési kötelezettség a minimáljövedelem elérésekor kezdődik. A biztosított szolgáltatások körét az állam határozza meg, és csakis ezeket a szolgáltatásokat finanszírozza. Az egészségügyi szolgáltatók nyújthatnak többletszolgáltatást, de ezekért piaci árat kell fizetni, vagy az államitól független egészségbiztosítók finanszírozzák.

Azokat szolgáltatásokat, amelyeket csak egy réteg vesz igénybe (ilyen a felsőoktatás) az állam úgy finanszírozza, hogy meghitelezi a szolgáltatás árát, aminek visszafizetése a minimáljövedelem elérésekor kezdődik, illetve abban az esetben is visszafizetendő a hitelezett összeg, ha az egyén más ország adófizetőjeként használja föl a szolgáltatással szerzett tőkét.