Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk
Tegnapi ígéretem szerint ma fogyasztási adók és jövedelemadók
kulcsainak helyes megválasztásáról fogok írni. Az adórendszerrel szemben egyik elvárás,
hogy ne befolyásolja a gazdasági szereplők döntéseit. A jelenlegi adórendszer megtakarításra
ösztönöz, de a megtakarítással rendelkezőknek megadja az adómentes birtoklásba való
menekülés lehetőségét, ugyanis amikor a megtakarításokból nem tőke, hanem saját
használatú vagyon lesz, akkor adómentessé válik, miközben a tőkehaszon továbbra
is adóköteles. Új földbirtokosok, adófizetési kötelezettség nélkül, visszaléptünk
az 1848 előtti időkbe!
Amíg a teljes jövedelem fogyasztásra fordítódik, addig nem kérdéses, hogy a jövedelemadó
kulcsok összeadódnak. Amikor a jövedelem eléri azt a szintet, hogy a jelentkezik
a megtakarítási hajlandóság, akkor a megtakarított jövedelem egy része már vagyonként,
vagy tőkeként válik jövedelemteremtő erőforrássá. Amennyiben a passzív vagyon adóterhei
ugyanolyan mértékűek, mint az említett vagyon tőkeként való működtetése, csakis
akkor válik függetlenné az adórendszertől a megtakarítással rendelkezők döntése,
hogy érdemes-e kockáztatni az aktuális gazdasági környezetben a nyereségért.
A továbbiakban a tegnapi bejegyzésekre reagálok
1. csengős zoltán I 2008 március 30. I 18:52
Teljesen egyetértek az ötlettel. Én valahogy úgy képzelném el, hogy van egy nyilvános
földhivatali adatbázis, ami azt is tartalmazza, hogy a tulajdonos milyen érték után
fizette meg az adót. Ha ennél az értéknél bárki legalább 30%-kal magasabb összeget
ajánl az ingatlanért, akkor a tulajdonos _köteles_ azt eladni. Ilyen módon a piac
maga kényszerítené ki a realisztikus önbevallást. Sokaknak abszurdnak tűnhet a nyilvános
adóbevallás rendszere, nekik üzenem, hogy több elmaradott skandináv országban ma
ez a gyakorlat.
Köszönöm az egyetértést! Nem elegendő az ingatlan adatbázis, mert a tervezet
szerint a nem ingatlan típusú vagyontárgyak (jármű, termelési eszköz) is adókötelesek
lennének. Az adó alapja pedig nem a vagyon (vagyonrész) értéke, hanem az adott típusú
vagyonrész jövedelemhozó képessége.
2. anyakakas I 2008 március 30. I 20:14
Csak a végére válaszolva, mert az egészével sem értek egyet.
Szerződési szabadság elve? Önkormányzati ingatlanok adója, meg a hasonlóké? Az ingatlan
lakott, használati joggal, jelzáloggal terhelt, vagy aszabadrendelkezésű ingatlan
közti értékkülönbség? (eladom és benne maradok)
A szerződési szabadság elve úgy érvényesül, hogy az eladásra kötelezett tulajdonos
annak adja el a tulajdonát, akinek akarja (ha az állam alulértékeltnek tekinti a
vagyonbevallását). De ha nem annyi pénz cserél gazdát, amennyi a szerződésben szerepel,
az ugye okirat-hamisítás, ami büntetendő. Jogszerű szerződést feltételezve a tulajdonoscserével
meghatározott lesz a tulajdon reális piaci értéke. Az állam önálló gazdálkodással
foglalkozó részei, így az önkormányzatok is a magánszemélyekhez hasonló módon kell
adózzanak a birtokukban levő vagyon után (általánosságban a teljes magyar állami
és magánvagyon jövedelemadó kötelessé válik - kiszámolandó, hogy ez mekkora adókulcs-csökkentést
tesz lehetővé). Ha a tulajdonos használati jogot átad, akkor lényegében bérleti
jogviszonyt létesít, így már valóságos jövedelme lesz, ami után jelenleg is köteles
jövedelemadót fizetni. A jelzáloggal terhelt vagyonrész jövedelemadója úgy módosul,
hogy a jelzáloghitel törlesztőrészletével csökkenteni lehet a terhelt vagyonrész
jövedelemadó alapját.
2. anyakakas I 2008 március 30. I 20:14 [folytatás:]
Ha például veszek egy lakást, tehát tőkét fektetek bele, az mindaddig számomra a
kiadási oldalt terheli, ameddig a rajta lévő lakbérmegtakarítás amortizálja a vételárat
a ráfordított fenntartási kiadásokat és az e tőke után járó mondjuk banki kamatot,
mert ha eladnám mondjuk az ingatlant akkor jövedelemadót kell fizetnem, de viszont
az összes ráfordítást benne az utána fizetett adót persze kiadásként levonnám.
Az életfenntartásra költött fogyasztás ugyanúgy a kiadási oldalt terheli, mint a
lakásra költött "tőke", mégis fizetjük a kiadással arányos fogyasztási adót. A lakásra
elköltött pénz nem lett betéve a bankba, tehát banki kamatvesztést emlegetni legalábbis
furcsa. Ezen az alapon felsorolható a kiadási oldalon minden, amire költhető lett
volna a pénz lakásvétel helyett.Nem a tulajdonlás miatt keletkezik adókötelesség,
hanem a tulajdonhasználat (lehetősége) miatt. Úgy kell tekinteni a tulajdonost,
mint aki bérlőként lakbért fizet önmagának, mint lakáskiadónak. A pénzegyenleg nulla,
de a tulajdonos lakáskiadó fele folyamatosan jövedelemre tesz szert, ezért pedig
adózni
kell. Természetesen a lakásfelújításra költött költségek levonhatók, de a bennlakás
által kiváltott lakbér kiadásokat jövedelemnek kell tekinteni. A jövedelemadót sehol
nem szokás kiadásként levonni, de ha mégis, akkor ez csak az adókulcs mértékében
okoz változást, a fizetési kötelezettséget nem érinti.
3. anyakakas I 2008 március 30. I 20:32
Elnézést a bonyolultságért. Egyszerübben, ha az államnak jár a fiktiv jövedelme
utáni adó, akkor nekem jár az
ingatlan árának megfelelő minimum az állami jegybanki kamat.
Adót azért fizetünk, hogy az állam a közjavakat (honvédelem, rendvédelem, közigazgatás,
bíróságok, közoktatás, közegézségügy) biztosítsa. Az általam leírt elv ezen nem
kíván változtatni, csak az egyenlő teherviselés irányába mozdul el. Kamatot az fizet,
aki kölcsönvesz, vagy fizetési kötelezettségét nem teljesíti időben. Ha valakinek
(akár az államnak) kölcsönzöd vagyonodat, akkor jogosan jár Neked a kamat. A kapott
kamat után viszont kamatadót kell fizetni.