Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

nyilván
Információ, formáció vagy formálás
2008-07-26 20:30

A nyilvánosság formáiról, a kritikai, a reprezentatív és a manipulatív nyilvánosságról lesz most szó. Mindhárom forma kommunikatív cselekvést jelent, aminek a segítségével a közösség szervezettsége magasabb szinten valósul meg annál, mint ha elmaradna kommunikatív cselekvés.

A reprezentatív nyilvánosság erősödése egyfajta refeudalizáció, ahol az elit tekintetes urai vesznek csak részt a kommunikatív cselekvésben, aztán a közösség tagjai végrehajtják a legitimmé vált elhatározást. Vagy nem, ami a manipulatív cselekvés alkalmazásához vezet. A reprezentatív cselekvésnek sokféle formációja van, de mindegyikben közös, hogy az információ kevesek birtokában marad.

A manipulatív nyilvánosság erősödése egyfajta modern elidegenedés, amely a közösséget olymódon szervezi meg, hogy nem a megszólalók nem szándékaikat közlik, hanem olyan kommunikációt folytatnak, hogy a közösség viselkedése megfeleljen egyfajta elhatározásnak, a beszélő szándékainak. A manipulatív cselekvéstől az információ elértéktelenedik, illetve csak eszközzé válik a társadalom átformálására.

A demokrácia kritikai nyilvánosságot feltételez, szólásszabadságot, ahol a kommunikatív cselekvés nem kevesek privilégiuma, de a nyilvánosság manipulatív torzulásait leleplezi a képviseleti demokrácia, és a hatalmi ágak szétválasztása. Rövidtávon ugyan érhet el sikereket a manipulatív kommunikáció, de a közösségben zajló valódi folyamatokban hosszú távon versenyképtelen a valóság megértésére törekvő kritikai nyilvánossággal szemben. A kritikai nyilvánosság az egyéni információ megosztása a közösséggel, a valóságtartalom megmérettetése.

Fáber Ágoston írta "A kritikai nyilvánosság vége?" című cikkében [ÉS, 2006. Június 30., 26. szám]: "az a társadalom, amely a nyilvánosságban nem elsősorban a (többé-kevésbé) racionális vita, hanem pusztán az identitás kifejezésének színterét látja, messzire távolodik a felvilágosodás pozitív hagyományától. A racionális alapokra helyezett vitának két komoly kihívással: 1) a reprezentatív és 2) a manipulatív nyilvánosság szorításával kell szembenéznie. (A manipulatív nyilvánosság fogalma is Habermastól származik.)"

A veszély világos, de vajon megelégedhetünk-e azzal, hogy különféle blogokban ostorozzuk a jelenlegi hatalmi elit reprezentatív és manipulatív kommunikációját? Nem elég, hiszen ez csupán a személyes identitásunk kihangsúlyozása, hatástalan önmegvalósítás, mindössze a nép morgásának színes megvalósulása. Valódi kritikai erőt csak akkor jelentünk, ha majd élünk gyülekezési jogunkkal, és a hatalom gyakorlására is alkalmas pártként fogalmazunk meg a kritikát és koncepciót, megtámogatva a logika fegyverével, ahogy azt a tudomány is teszi.

Alapítsuk meg a TDP-t, amely párt szakít a feudális hagyományokkal és kritikai nyilvánosságot szervezve alkot programot, amit a választóktól kapott hatalommal élve az adott területek legjobb szakértőiből kialakított kormánnyal hajtat végre.