Tudományos Demokrácia Pártja racionalizmus - befolyásolás helyett, tudásmegosztás, összefüggések keresése, folyamatos kommunikáció a megegyezésig, hogy végül erkölcsösek lehessünk

szoclib regi blog

adómorál
Az érdekek egysége - az erkölcs
2008-09-19 10:00


Tegnap már jeleztem, hogy van javaslatom a valós jövedelmek és vagyonok megismerésére, nyilvántartására erről szól a mai bejegyzésem. Elegendő olyan megoldásokat (nem pedig csoportokat) támogatni, amelyek az érdekeltség alapján fognak működni, hogy az idők folyamán erkölcsi normákká finomuljanak.

Első lépésként minden állampolgárnak adóbevallást kell készíteni, annak is, aki semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik. Az egyéni jövedelemadó bevallás készítésének költsége (személyenként kb. 5000 Ft) a fizetendő adóból levonható, illetve a létminimum alatti jövedelmek esetében az állam megtéríti a bevallás költségét. Ez a kiadási tétel 50 milliárd forinttal terheli meg a költségvetést, amihez még hozzájönne a feldolgozási költségek jelentékeny növekedése. Hozzájönne, viszont a bonyolult adókedvezmények megszűntetése és a kétváltozós adórendszer (az adómentes sávhatár fölötti jövedelemrészre egyetlen adókulcs) bevezetése biztosítja a feldolgozási költségek csökkenését, miközben az APEH szolgáltató tevékenysége, a bevallások előzetes feldolgozásának terhe átkerül a könyvelő cégekhez a fentebb említett 50 milliárd forint bevétel-növekedésük ellentételeként. Csakis az APEH engedéllyel rendelkező cégek végezhetnek ilyen feladatot. Az engedély feltétele a folyamatosan aktualizált szakképzettség igazolása és a technikai háttér megléte, azaz képesség a megbízható elektronikus kapcsolattartásra. A könyvelők a jövedelem (és később a vagyoni helyzetet dokumentáló) adatokat rendezetten, elektronikus formában továbbítják az APEH felé, így a hivatalnak kizárólag az ellenőrzés és az ügymenetet gyorsító bevallási formátumok kidolgozása lesz a feladata.

Azt írtam, hogy "később a vagyoni helyzetet dokumentáló" adatok is az adóbevallás részeivé válnak, ugyanis a TDP az adóreform legfontosabb lépéseként bevezeti a vagyoni előnyökből származó jövedelem utáni adózást is. Erre azért van szükség, mert a vagyonnak nem csupán kincsképző szerepe, hanem jövedelemkiváltó (termelőeszköz) szerepe is van. Jellemzően a saját ingatlan használata esetén, ahol nem kell bérleti díjat fizetni, tehát ezáltal egy ingatlanját kiadó személy nyereségének megfelelő (nem pénzbeni) jövedelmet élvez a tulajdonos. Az ilyen rejtett jövedelem után nem fizet adót, miközben a bérleti díjat fizetőtől az állam beszedi a jövedelemadót a bérletre költött forintok után is. Az egyenlő és arányos teherviselésnek ellentmondó állapotot meg kell szűntetni! Össze kell vonni a munkából és tőkésítésből, valamint a vagyoni előnyökből származó jövedelmeket, aztán az összesített érték alapján viselni arányosan a közterheket! Csakis az így összevont jövedelem lehet a szociális védelemre jogosultság számításának alapja, ugyanis egyedül ez az érték tükrözi az állampolgár tényleges erőforrásainak nagyságát.

Az APEH által ellenőrzött jövedelem és vagyonadatok végeredménye átkerül az Államkincstárhoz, amely az egyéni számlákat tartja nyilván, azaz minden állampolgárnak van egy számlája, amelyen az államtól kapott támogatásokat összesítik és nyilvántartják az adóhátralékát. Az Államkincstár az APEH-tól kapott adatok alapján megállapítja azt is, hogy jogosult-e, illetve mennyi állami támogatásra jogosult az adott polgár. A támogatás kiszámításának módja egyszerű, a személyi (családi adózás esetében az egy főre eső) jövedelmet a létminimum összegére kell kiegészíteni. A támogatást azonban alapesetben nem az adott személynek, hanem az állandó lakhely szerinti önkormányzatnak folyósítja a kincstár. Az önkormányzat köteles biztosítani ebből az összegből az adott polgár alapvető emberi jogait. Ha valamelyik önkormányzat nem biztosítja megfelelően a szociális védőhálót (a támogatott polgár panaszt tesz), akkor a központi kormányzat biztost küld ki, azaz a támogatási összeg feletti rendelkezés jogát visszavonja az önkormányzattól. Vita esetén független bíróság dönt.

Persze az adóbeszedés technikai hátterének létrehozása, és az állami funkciók (forrás-hozzárendeléssel alátámasztott) elosztása mellett is az állampolgári érdekeltségre van leginkább szükség. Már írtam az állami kötelezettségek tényleges teljesítésekor fizetendő önrész, azaz illeték teljesítményszabályozó hatásáról a közalkalmazottakról szólva, ugyanez az illetékfizetési kötelezettség alkalmas az állampolgár adózási fegyelmének javítására is. Amikor a polgár valamilyen állami szolgáltatás igénybevételét kezdeményezi, akkor az ügyintéző lekérdezi az államkincstártól az adott ügyfél státuszát, azaz van-e tartozása, eleget tett-e adófizetési kötelezettségének vagy egyáltalán, az adatszolgáltatási kötelezettségét megfelelően teljesítette-e stb. Az adózás körében történt kötelezettségmulasztások következményeként magasabb illetéket kell fizetni az állami szolgáltatás igénybevételekor! Ennek az intézkedésnek adófegyelmet javító hatása pontosan azok körében jelentkezik, akik az állami szolgáltatásokat ténylegesen igénybe veszik.

A TDP politikája szerint nem a kézi vezérlés erősítésével, hanem a rendszerbe elosztottan beépített visszacsatolások révén kell a reformokat megvalósítani, tervezni, programot alkotni. Nem csupán a felelős személyek becsületességében, hanem az intézmények és az egyének közötti érdekellentétek kiegyensúlyozó törvényszerűségeiben kell bízni. Nem a választási győztesek zsenialitása, hanem a minden szinten lelkiismeretesen végzett és reálisan ellentételezett munka teheti boldogabbá ezt a globális szempontból maroknyi közösséget, a Magyar Köztársaságot!